Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Csavargás az Alpokban - 6. rész - Hazaút

2007.12.18. 07:00 Arpesz

Hetedik nap - 2007. május 4. - Péntek

 
Reggel fél 10-kor ébredés, tiszta fehér tejfel az ég, valamivel barátságosabb, mint tegnap. Kipakolom a klubhelységbe a kajákat, felkeltem Bandert és megreggelizünk, jó a hangulat, vidámak vagyunk, minden hülyeségen nevetünk, benyomunk 2l tejet a maradék kakaóval, még Bander is kipróbálja az áztatottat. Visszaszerelem a kormánytáska tartót, majd hosszas pakolás kezdődik. Ma kivételesen Bander készül el előbb. Megolajozom a gépeket. Mire befejezzük a készülődést 12:10 lesz. Eddig négyszer voltam pisilni ma, valószínű felfáztam valamikor - de mikor? Kicsit fáj is az alhasam, lehet, hogy az a hülye tej volt, 3,5%-os volt (ez volt a legolcsóbb). Remélem, hamar elmúlik. A felfázás el szokott. Elindulunk, tegnap is ugyanerre kezdtünk, tegnap is lefényképeztem ugyanezt a képet. Másodszorra is megfogott az útszéli fakunyhó látványa. Tele van ezekkel Ausztia, csak úgy állnak a mezők közepén, és marha jól néznek ki a tájban. 
Visszaváltjuk a 6 sörösüveget a Brück-i Billában egy 3x2-es Twixre. Ahogy továbbindulunk, rögtön megijedünk, hogy a 311-es az egy autóút, és nem hajthatunk rá. Aztán hamar találunk egy bringautat, ami pont arra megy, amerre jó nekünk. De hogy én mennyit szidtam ezt az utat. Össze-vissza ment fel s alá a völgy oldalában, közben 100m szinteket felvéve. Ráadásul néhol csak murvás út volt. Legszívesebben végigkergetném rajta a tervezőjét egy 30kg-os csomaggal. Na jó, nyílván nem ő tehet róla, hanem a terep. Ez Ausztria, ezért (is) szeretjük, mert sok szép nagy hegye van. Valahol Taxenbach után látunk is egy szép nagy vízesést az autóút viadukt alatt. - és egy alumínium gyár mellett. Bander szúrta ki, akkorát fékezett, hogy majdnem sikerült beleszállnom. Itt betoljuk a második pár Twixet, pont nekünk találták ki, hogy így párba vannak. Schwarzach előtt még megint felzavart minket a bringaút vagy 200m-el a völgy alja föle, valószínű csak azért, mert ott van egy szép kis duzzasztott tó, ami jelenleg nem szép, viszont csúnya, mert a negyedéig sincs feltöltve. Viszont legalább lefelé gurulni jó. St. Johannál megkérdezünk egy nénit, hogy merre kell menni a 163-ason Wagrain felé. 
Emelkedő jön, hál’ isten a barátságosabb fajtából, jó 10-15-el végig meg lehet tekerni. Bander jól elhúz megint, nekem pedig újra meg kell állnom - pisilni, ma hetedjére is. Ráadásul az alhasam is fáj, ami nem kényelmes így görnyedten a biciklin, szóval ez az egész jól rátesz a közérzetemre így a fölfelében. Valószínű valami ilyesmit érezhetett Viola is Erdélyben az utolsó nap a főút és Torockó között. Piszok felfelé, de nem esik jól most. Még jó, hogy nem túl meredek, az lenne csak az igazán rossz. Végre felérek, egy kis táblán látom, hogy 961m. Nem is 933, ahogy a térkép jelöli. Hiába vagyok fent, a viszonyok nem lettek kellemesebbek, még mindig akad felfelé, mert hullámzik az út, ráadásul itt már a szél is rákezdett, néha szinte odébb lök az út széléről. Már épp kezdenék ideges lenni Banderra, hogy hová a fenébe tűnt ilyen hosszan, amikor elhúz mellettem. Megállt, de nem vettem észre, így került mögém. Most van nála víz, ez volt tehát a megálló célja odafent. Rossz időnk van, borús, és néha szemerkél is. Radstadttól a főúton zúzzuk, van forgalom, de nincs nagyon más alternatíva. Vagy, ha van is, jóval lassabb. Itt ugyanis általában tudjuk 30-al rakni neki a lefelékben, a kevés fölfelét meg izomból meghúzzuk. Nem esik túl jól ez a tempó, de legalább haladunk. Muszáj elérni a vonatot. Schladmingnál nem szállunk ki a főútról, átzúzzuk rajta keresztbe. Innen már csak 13km az a hely, ahonnan visz alsóbbrendű út is Liezen felé, ráadásul közelebb megy az Enns-hez, így nyílván kevesebb szint van benne, tehát nagyon jó lesz nekünk. Jön egy Billa, megállunk vásárolni, mielőtt elmúlna 6 és bezárna minden. Bringák kint maradnak, csak az értékeimet tartalmazó kormánytáskát alakítom át válltáskává, és viszem be magammal. A gépeket le se láncoljuk, hét nap alatt sikerült megszokni az osztrák mentalitást. - Mostanra meg, amikor két hónappal a történtek után gépelem be ezeket a sorokat, sikerült elfelejteni. Elhűlve olvastam a papírnaplómat, hogy hogyan lehettünk ilyen felelőtlenek, otthagytunk kint mindent, a hűséges drótszamarainkat, és szinte az összes cuccunk. - Bent veszünk újabb két 28 centtes izomtibi pudingot, teagranulátumot , kenőmájast, két Steiglt, és két Budweisert a vonatútra, és egy jó kis szelet Brie sajtot, mert az volt a legolcsóbb. :) 
A Billa után Bander egyből elhúz megint, de nekem meg kell állnom egy benzinkútnál egy domb tetején. Már nagyon fázom, felveszem a zöld vízálló dzsekimet. Mikor újra elindulok, Bander rögtön ott vár egy autóút kezdete tábla előtt, és a lámpáit szereli fel. Én is felteszem őket, majd letérünk az útról, persze találunk alternatívát, a főút csak azért vált egy szakaszon autóúttá, mert kikerül pár települést. De mi lent hajtunk a völgy alján egy szép kis erdei murvás úton, itt folyik közvetlen mellettünk az Enns. Ahhoz képest, hogy nem aszfalton vagyunk, elég jó a tempó. Aztán kiérünk az aszfaltra, és jönnek a települések. Kezd visszatérni belém az élet. Megállunk pisilni, Bander memorizálja a térképet, csak a második vasútátkelőnél értem meg, mit mutogat mindig, ha keresztezzük a vasút útját. Számol! Okos, innen tudja, hogy haladunk, merre járunk. Jönnek sorra a települések, most már jól vagyok, jó tempót hajtunk, sokszor 30 fölött. De nem csak a tekerés esik egyre jobban, hanem sajnos az eső is. Látszik már a jó öreg Grimly is a felhők között, és egy tábla azt mondja, már csak 30 kilit kell tekernünk Liezenig. Ez most már menni fog, majdnem 3 óránk van erre a távra, de ha így haladunk egy is elég lesz. Nagyon zúzzuk neki. Jön Irdning, az eső esik... Megállunk egy percre, szusszanunk, iszunk egy kortyot. A fölfelékben valamiért én vagyok a gyorsabb 2/6-os kedvenc sebességemben az amúgy mindig elől hajtó Bander elé kerülök. Kegyetlenül rakjuk neki az esőben a végét, még a felüljárókra fölfelé menet is megvan a 30km/h. Megjön Liezen, könnyen megtaláljuk a pályaudvart. Leszállunk a kerékpárról és ösztönösen egymás tenyerébe csapunk Banderral. :) Nem is tudom, hogyan támadtam így fel a végére, de még azt is megkockáztatom, hogy élveztem. Pedig ezt abszolút nem gondoltam volna ott fent abban a szeles hágóban. A váróban megvesszük a jegyeket az automatából. Tényleg olcsóbb volt minthogyha Zell am See-n vettük volna, és tényleg könnyű volt kezelni pont ahogy a pénztáros csaj mondta. A váróba mosdójában átöltözöm, megmosakszom, jól kirámolunk, és megvacsorázunk. De jó, hogy megérkeztünk. Bemondják, hogy késik 4 percet a vonat, beszarok… Jön a vonat apró, kisebb rohangálás után felpakoljuk a bringákat. A kaller tud angolul. Kiteregetünk, előkerülnek a sörök és a napló is. Megtaláljuk Ausztria vasúthálózatát a falon, és végül a nem dohányzó vagonrészt is. 
21:33-kor indult a vonatunk, és 23:25-re ér Grazba. A jegy egy biciklire 6,80, nekünk pedig 18,90, tehát cirka 6800-ba kerül a két órás térugrás / fő. Grazban eső fogad minket, és biztonsági őrök, akik csúnyán néznek ránk, és azt mondják, mindjárt zár a pályaudvar, szóval húzzunk innen. Bander jó ideges. A pályaudvar tövében punkok: önkéntes csövesek, eszetlenek… Odakint az esőben százával állnak a kerékpárok. Elindulunk valamerre, de hogy minek, és hová azt nem tudjuk. Valami szálláshely után nézni. Természetesen fizetni azt nem akarunk, el sem tudjuk képzelni az itteni árakat, de nem is akarjuk a vonatozás után. Jó órát bolyongtunk a városban, ezt inkább nem is részletezném, elég szörnyű volt, sötétben, szakadó esőben egy idegen városban. Végül valami university clinicnél lyukadtunk ki, ahol úgy döntöttem, hogy azok a padok jók lesznek. Valami énekesnő egy plakáton mobiltelefont reklámoz, internet portál, telefon, és két pad, mindez egy apró fedett részen, egy gyalogos felüljáró tövében, itt fogunk éjszakázni. Összegyűjtöttem az értékeimet egy még otthonról hozott, gyorszáras vízálló zacskóba. Mire végeztem, rájöttem, hogy sok van belőlük. Kiteregettem a vizes ruháimat a bringára, és leterítettem a polifomom a padra, a fejem alá a mappával, amiben a térképek, és a naplóm volt. Na ez a padon alvás nem lesz egy leányálom. És ki tudja, mi vár ránk holnap reggel. Az eső meg közben szinte elállt. Bebújok a hálózsákba, és magamhoz veszem az értékes zacskót. Bander a bringáját is leláncolta, de nekem ehhez már nincs kedvem, és értelmét sem látom. Nem tudom elképzelni azt a sok-sok bringát látva, ahogyan az esőben áztak, hogy majd most valaki idejön, meglát minket, és történetesen hősünk egy bringatolvaj, és ellopja a bringánkat. A miénket, szegény vándorokét, és nem egy sokkal szebbet, értékesebbet abból a több száz vagy ezer másikból, ami szerte a városban áll gazdátlanul. Ja, még azt is megbeszéljük Banderral, hogy ha valami gáz van, és valaki belénk köt, hogy hogyan képzeljük ezt a padon alvást, értetlenkedünk majd, és nem szólalunk meg se angolul, se németül, hanem összepakolunk, és léc.

Bruck - Gries - Thannberg - Höf - Lend - Klamm - Oberuntersberg - Schwarzhach - Grafenhof - Alpendorf - Sankt Johann - Floitensberg - Wagrain - Moos -  Reitdorf - Altenmarkt - Radstadt - Mandling - Audorf - Schladming - Haus - Ruperting - Aich - Pruggern - Moosheim - Stein - Bleiberg - Falkenburg - Irdning - Schlattham - Aigen - Ketten - Döllach - Liezen
Összes megtett táv: 722 km
Mai megtett táv: 138 km
Max. sebesség: 52 km/h
Nettó átlagsebesség: 20 km/h
Nettó idő: 6 óra 50 perc
 

Nyolcadik nap - 2007. május 5. - Szombat

 
Guten Morgen! Hangzik el egy nevető leány szájából. Errefelé bizony már tömegek mászkálnak, mire felébredünk. Világos van, elállt az eső, és felébredt ez az egyetemváros, vagy mi a franc, ahol vagyunk. Emberek furcsán néznek ránk. Árpád, most már ezt is elmondhatod, hogy aludtál padon! No, ez remek, csodálatos, igazán nem vágytam erre a címre, sokkal inkább egy kényelmesebb éjszakára, ahol kipihenhettük volna magunkat. Ótvarosan fáradt vagyok, és kialvatlan, megmozdulni, de még gondolkodni is nehezemre esik, nem is megy az összerámolás úgy, mint máskor. Bander sem tűnik olyannak, mint akit szétvet az életerő és a tettrekészség. Ráadásul nem találja a talált akkumulátorát, keresi-kutatja vagy negyed órát, de sehol sem leli. Valószínű a vonaton hagytuk, amikor átpakoltunk a nemdohányzó részbe, vagy amikor leszálltunk. Könnyen jött, könnyen ment. Bander meg szomorú Már épp indultunk volna, mikor egy nő jön oda hozzánk, kérdezősködik, elmondjuk, hogy diákok vagyunk, tettünk egy szép kis bringatúrát az Alpokban, most tartunk hazafelé, van pénzünk is, kajánk is, csak épp itt nekünk nagyon drága lett volna egy szállás, késő volt már, úgyhogy ezt választottuk. Úgy tűnik, megérti a dolgot, mégis nagyon sajnál minket, mindenáron reggelire akar hívni magához. Illedelmesen elutasítjuk, végül csak pár tökmagos-kakaós zsömlét kapunk tőle, és elbúcsúzunk. De hogy azok a zsömlék milyen eszméletlen finomak voltak! :) 
Graz kifelé menet sem volt egyszerű, az útvonal ugyan már megvolt a határig, de hogy arra hogyan lyukadjunk ki a városból... Azt Bander a tájolójával akarta elintézni, magyarul irányba akart menni, én meg ezt nem szerettem volna, mert csúnya dombok voltak abban az irányban, amerre mennünk kellett volna, ha tudnánk repülni. Így inkább a táblákra, és a nem túl részletgazdag térképünkre hagyatkoztunk. Egy kisebb kerülővel ugyan, de kijutottunk végre a városból a megfelelő útra. Bander iszonyatosan meg van hümmedve, ilyennek még nem láttam az út alatt, de talán még egyáltalán nem. Nem tudom, hogy az aksi miatt, vagy az éjszaka miatt. Nem szól semmit, nem nevet, nem mosolyog, de ami a legfurcsább, még csak nem is hajt! Hagyom, hogy elől menjen, de hiába, szinte még 20-al sem haladunk. Mi lesz velünk így? Szép lassan, de beindulunk, Nestelbachnál keresztezzük az autópályát, ami ekkor épp be van állva egy baleset miatt. Krumeggnél megállunk végre reggelizni, Bander szétpakolja az összes cuccát, de nem találja meg a talált aksit. A táj kellemes, dombos, de főleg lejt. Petersdorf már egészen sík részen fekszik, újra van sebességünk, megközelítjük a 30-at. Na meg a 68-as főútat, és a Rába völgyét. Berndorf, és Feldbach. Utóbbi előtt megállunk egy Hofernál, Violámnak akarok venni valami lastex gatyát, néha szoktak ilyen cuccok lenni ezekben a boltokban. Hát lastexet nem találtunk, viszont két-két jól behűtött csokis izomtibor pudingot igen, itt mindössze 25 centtért, azaz 62 Forintért. Ez már igazán baráti, látszik, hogy közeledünk haza! :) Gyorsan betoljuk őket és már újra a lovainkon vagyunk. Induláskor Bander magyarázza, hogy annyira meg van pakolva a kerékpárja hátul, hogy csúszkál oldalra a kereke. Jobban megnézem ezt a balesetet. Azért csúszkálsz barátom, mert lapos a hátsód! Megállunk, Bander maga is szemügyre veszi, ez bizony defekt. Nem igaz, hogy ennyivel a vége előtt defektet kellett kapnunk! Kapnunk? Mi az, hogy kapnunk? - kérdezi Bander. Kapnom… Ja, hogy kapnod… Ja, okéé! Ezzel nevetve a fenekemre telepedek, és ha ez csak az ő defektje, és nem a miénk, akkor én nem is szólok bele, csak fényképezem, ahogyan ügyköd. Persze ez is elég szórakoztató, sikerül egy-két igen mókás képet készíteni a pumpáló Banderról. Azt mondja, hogy ő pikk-pakk megvan egy defekt javításával, cirka 3 és 3/4 óra, és kész is, feltéve, ha elsőre sikerül. Most sikerül, és barátom rögtön új egyéni csúcsot is dönt egy negyed órán belüli idővel. Hiába, montin könnyebb belsőt cserélni, mint országútin. 
Feldbach után lekanyarodunk a főútról, és az alsórendű utat választjuk a Rába és a vasút túloldalán. Bandert szidom, mert lekanyarodtunk miatta valami kerékpárútra, ami a mezőföldek között megy össze-vissza kanyarogva. Morgok mindenfélét, közben persze már mosolygok magamban, hogy társam újra jókedvű és nevet azon, ahogy én szitkozódom. Aztán sajnos nyitott fülekre találtak a szavaim, mert Lödersdorfnál letértünk a kerékpárútról, és újra az országúton hajtottunk. Egészen 100m-t, ahol is megláttunk egy tájfutó bóját, amit persze szalagozás követett! Tájfutó versenyt rendeznek a közelben! Csúcs, keressük meg a célt, és induljunk el rajta! - mondja Bander. - Remek, felejtsük el az egészet, és húzzunk gyorsan tovább Magyarországra, mert még ma haza akarok érni! Ha e miatt a verseny miatt nem érjük el ma az utolsó vonatot… Miért kellett megszólalnom, miért nem maradtunk a bringaúton, akkor észre sem vettük volna ezt a rohadt bóját. Na mindegy, nem idegeskedek így a túra végén. Követjük a szalagokat, megtaláljuk a rajtot. Kihalt… Irány visszafelé a célba! Egy irtó büdös disznóól mellett hajtunk el, bentről gusztustalan szagok, és hangok áradnak, vonyítás. Kellemes helyre pakolták a célt, szépen előkészültek már mindenre ahhoz képest, hogy holnap 9-kor lesz rajt. Hála istennek, legalább mehetünk tovább! Nagyon jó tempót hajtunk, utolérünk egy kerékpáros párt, ők sem mennek lassan, alig tudjuk lehagyni őket. Aztán mikor egy elágazásban megállunk térképet nézni, ők húznak el mimellettünk. Egy piros mezű bácsika tép el mellettünk országútival. Nem is megy sokkal gyorsabban, mint mi. Utánaeredek, de 10m-nél jobban nem tudom megközelíteni, aztán nem telik el egy kilométer, és ez a táv is növekedni kezd. Ekkor Bander lép ki mögülem, és utoléri az emberünket. Nem hajt közvetlen mögötte, de határozottan utolérte. Így távolodnak el tőlem szépen fokozatosan. Néhány kilométer múlva már több kanyar választ el minket. Amúgy ma szép időnk van, süt a nap, de olyan kegyetlen hőség sincs. A táj is kellemesen sík, ezen kívül nem sok szépséget tudok elmondani a Rába völgyének erről a részéről. Néhol igen cifra szagok terjednek a levegőben az itteni mezőgazdaságnak köszönhetően. Én meg tekerek a két figura után. Elöl egy piros mezes országútis, mögötte egy nagy csomagos őrült. Ő az én emberem! A piros feladja a régióhatáron, már az út szélén szuszog állva, mikor utolérem. Vagy kifulladt Bander leszakításán próbálkozva, vagy körözik Burgenlandban, és nem meri betenni oda a lábát. Mi viszont igen, úgyhogy meg is támadjuk Jennersdorfot, majd elhagyva azt letérünk jobbra a főútról, hogy levágjunk a rábafüzesi határátkelő felé. Ez már csak amolyan örömtekerés a végén, Rax, Weichselbaum, Mogersdorf. Jobbra egész közel lehet a határ. Egyszer csak egy kerékpárutat látunk jobbra lekanyarodni az országútról, és egy táblát: Magyar Köztársaság. Egy ember a kutyáját sétáltatja, Magyarország felöl jön, azt mondja nyugodtan menjünk erre, szabad az átkelés, Unió van. Meg boldogsáááág! Megcsináltuk, újra itthon vagyunk!!! Whááá, micsoda kör volt!!! :) 
Szentgotthárdon megvesszük a vonatjegyeket Budapestig, aztán kiülünk a szemben lévő kocsma elé egy sörre. Végre a jó hazai ízek! :) Na nem mintha az osztrák sör nem lett volna finom, de ez mégis csak egy Soproni! És akkor még hol van a Dreher! A restiben, és már mi is ott vagyunk! Hazaszólok, este érkezem. Sajnos a restiben nem nagyon kapni kaját, ugyan a kedves kocsmárosné felajánlja nekünk, hogy süt egy sültkrumpit nekünk, de ezt idő hiánya miatt már buktuk. És majdnem a vonatot is, úgy rohanunk ki az utolsó pillanatban. Mert persze a vonatútra is kellett pár sört vennünk. ;) A kalauzok jó fejek, magyarázzuk, hogy miért van vagy 8 jegyünk, hogy az egyik GYSEV, a másik MÁV, legalábbis ezt mondták a pénztárnál… Óóó, ők biztos tudják, ez az ő dolguk, és lekezelik mind az összes jegyünket. Hát jó, ez az ő dolguk, biztos tudják. Mi beülünk az utas részre, és bontunk egy sört. Hú, de szalad a táj, az isten verje meg, szinte szédülök. Szombathelyig személy, onnan átszállunk egy gyorsra. Kérdezem a kallert, hogy lesz-e időnk sört venni, azt mondja elvileg lesz 13 perc, de késni fogunk, szóval kevesebb. Szombathelyen elbukjuk a csatlakozást. Hármas vágányra félkor érkezett egy vonat Budapestről, a miénk már elment. Remek. Én meg végignéztem az egészet, mert Bandert vártam a kerékpárokat őrizve, amíg ő elment némi kaját és sört venni. Nem baj, nem bosszankodunk, örülünk, hogy egyáltalán van még másik vonat ma Budapest felé. A vonatút nem mondhatni, hogy gyorsan eltelt, de azért vidámnak vidám volt. Naplót már nem volt erőm írni, csak összeadni a kilométereket. Megbeszéltük az út Leg-jeit, és a mindegyikben egyetértettünk. A legjobb találkozás a finn nyelvrokoncsaládunkkal volt a Königssee partján, a legszebb szakasz Németországból Ausztriába visszafelé menet volt a Hintersee után, a legjobb szállás a bobpálya boxutcájában volt, és a legkedvesebbek pedig egyértelműen az első este voltak velünk Stanz im Mürtzalban. Összességében gyönyörű egy kalandban volt részünk, bár nagyon rég terveztem, és nagyon vártam már, mégis beváltotta, sőt felülmúlta a hozzá fűzött reményeimet. És az, hogy Banderral voltunk ketten egy csapat, az még külön jó volt, mert nem sokan bírták volna így fizikailag, és nem tudom, kivel nevettünk volna még ennyit az úton. Bár magunkhoz képest talán most egész visszafogottak voltunk. Valószínűleg ez azért volt, mert az elfogyasztott sör mennyisége nagyon eloszlott térben és időben ezen a túrán. :) Ami megint nem baj, miért is lenne baj, hiszen rengeteg gyönyörű tájat láttunk, nagy hágókra tekertünk fel, hatalmas hegyek, és gyönyörű tavak között tekeregtünk az Alpok szebbnél-szebb részein. És ezért mentünk, nem másért. A túra tanulsága megint csak az, hogy kerékpártúrázni csuda jó egy dolog. Főleg sátorral, főleg az Alpok csodaszép tájain, főleg az egyik legjobb barátoddal. 
Aki Kelenföldön szállt le, mert Zsámbékra hazatekernie nagyon nem lett volna már kellemes dolog ilyenkor, ezért érte jött az édesapja autóval. A déliben leszállásnál letört a kitámasztóm. Egy túra = egy kitámasztó. Ezt lassan kezdem megszokni. De ez legalább a végén adta meg magát, hűséges volt. Szeretem az ilyet. Inkább erre gondolok, most távol áll tőlem a bosszankodás ilyesmiken, hogy eltört egy alkatrész. Azért van, hogy használjam, használtam, hát eltört. Figyeljünk inkább oda az esőre, mert az bizony szakad! Így nem szakadt egész úton, hát most az utolsó szakaszon megkapom a Délitől a Blaháig. Éjszaka, városban, szakadó esőben. De nem érdekel, bőrig fogok ázni, de ez már így a végén egy cseppet sem bosszant, nem gondoltam, hogy leszek egyszer ilyen elfogadással, és beletörődéssel az eső iránt, mikor kerékpár van a fenekem alatt. Dzseki, lámpák, nyeregbe, és indulás. Ki ez a barom, aki ilyen időben kimerészkedik biciklivel a városba? - Biztos ezt gondolják az emberek a szélvédők mögül, de nem tudják, nem is sejtik, legtöbbjük talán nem is értheti, mi mindenen mentem keresztül, mire ide jutottam a Margit-körútra, ebbe a szakadó esőbe. Mire hazaérek Violámékhoz, tényleg bőrig ázom. Fáradt vagyok, és elnyűtt, de belül nagyon-nagyon boldog, és elégedett. Bander pár nap múlva felhív nevetve, hogy megtalálta a rövidnadrágja zsebében a talált telefonakkumulátort. Szinte tudtam, nem is ő lenne.

Graz - Pachem - Autal - Schemerlhöhe - Domegg - Holzmannsdorf - Sankt Marein bei Graz - Trausdorf - Elxenbach - Slegelsdorf - Studenzen - Kirchberg - Berndorf - Unterstorcha - Feldbach - Lödersdorf - Johnsdorf - Weinberg - Hohenbrugg - Jennersdorf - Rax - Wiechselbaum - Mogersdorf - Szentgotthárd 
Összes megtett táv: 810 km
Mai megtett táv: 88 km
Max. sebesség: 53 km/h
Nettó átlagsebesség: 20 km/h
Nettó idő: 4 óra 20 perc

6 komment

Címkék: ausztria kerékpár élménybeszámoló kerékpártúra

A bejegyzés trackback címe:

https://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr71260904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csaba 2008.01.09. 12:26:12

Na mi van Outdoor, befagytatok? :-)
Írjatok már valamit! Az eddigiek szerintem nagyon jók voltak!

harzol2 · http://forum.tozsde.hu/ 2008.01.10. 11:06:12

Van pár félkész írás. Hamarosan megjelennek.
Dolgozunk az ügyön, csak sajnos nincs mindig időnk arra, amire szeretnénk. :)

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.01.10. 14:08:33

És köszönjük az elismerést! Igyekszünk továbbra is... Türelem! ;)

Márk · http://teamrekreacio.hu 2008.01.14. 16:40:09

Sziasztok!
Cégünk kerékpáros túravezetőket/szervezőket keres.
Ha tapasztalt bringás, vagy és lenne kedved a kellemest
összekötni a pénzkereséssel, akkor jelentkezz.

metz.mark@teamrekreacio.hu
mobil:06709335301

Üdvözöl:

Metz Márk

saci 2008.02.18. 09:50:16

Szia Márk,

a bringatúra-szervezés sajnos annyira nem, de sportos alkatú (főleg túra, barlang, szikla..) "klasszik" trénerre nincs véletlenül szükségetek?

saci

harzol2 · http://forum.tozsde.hu/ 2008.02.18. 11:38:51

Szia!

Szerintem a gyorsabb válasz érdekében érdemes megkérdezned a fenti e-mail címén, vagy telefonszámán.

Üdv,
Zoli
süti beállítások módosítása