A hétvégén nagy céges összejövetel volt Siófokon. Több száz kolléga, délelőtt workshopok, brainstorming, meg ami kell... Kerékpárral a fél Balaton körül! Remek Elekes kolléga fejéből pattant ki az ötlet, hogy kéne egyet tekerni a délutáni szabadfoglalkozások alatt. Szólt BanziG kollégának, aki szólt nekem, hogy márpedig nyeregre kéne pattanni. Egy percig gondolkodtam, majd megállapítottam, hogy ez remek ötlet, menjünk! Így állt össze a háromfős kis teamünk a vállalkozásra. Csütörtök reggel szakadó esőben betekertem a munkahelyemre, hátamon az egész hétvégényi cuccal (szombat-vasárnap még kéktúráztunk is), csak hogy nálam legyen majd a kerékpárom péntek délután, amikor is esedékes a kiskarika a Balaton kisebbik, keleti öble körül. Bőrig áztam pest utcáin az esőben, de megérte.

2 óra magasságában indultunk Siófokról. Nem tartott el 5 kilométerig, mikor rögtön meg is álltunk a Sóstói strandnál egy kicsit szusszanni. Ekkor egy kicsit meg is ijedtem, mi lesz így velünk ma még, ha máris pihenőt fújunk, de egy frissítő után már hajtottunk is tovább. Itt el kell mondanom, hogy ezúttal egy olyan paripát hajtottam, amit eddig ekkora úton még soha. Egy Puch Astro Daimler országúti csodát. 8000 Forintért vettem néhány éve a neten, és most érett meg az idő, hogy felújítsam. Pontosabban egy barátom segített, beleöltem újabb kemény 10 ezer pénzt, így a kerékpár új bandázst, és fékkarokat kapott a kormányon, új bovdeneket, és új féktesteket. Valamint szintén a jóbaráttól - köszönet riz - kölcsönbe kaptam kipróbálásra egy pár spd pedált és cipőt. Hát mit mondjak... Egy álom ez a kerékpár, repül az út felett! A balatonvilágosi kaptatón úgy száguldottam felfelé, mintha drótkötélen húztak volna. Fent aztán a ligetes, parkos rész a gyönyörű panorámával a Balatonra igazi jutalom volt. Elek és BanziG igazi társak voltak az örömmámorban - mindnyájan nagyon élveztük a túrát, csak úgy ettük a finom kilométereket.
Kenese után jött a nagy kedvenc erdős rész, olyan hamar Fűzfőn találtuk magunkat, hogy  a nagy ijedtségben gyorsan meg is álltunk egy újabb rövid pihenőre. Amitől aztán csak újabb lendületet kaptunk, nem is álltunk meg nagyon Tihany előtt, csak egyszer Almádinál egy fotóra, majd még egyszer egy csapat balatoni szürkemarhát fényképezni. Mire a félszigethez értünk, már javában szürkült. A dilemmánk az volt, hogy megpróbáljuk-e elérni az utolsó előtti kompot, vagy inkább tekerjünk fel az apátsághoz, és kockáztassuk meg az utolsó kompot. Ez utóbbi mellett döntöttünk, és nem bántuk meg. A kaptató a dombtetőre kemény volt, bár én ezt kifejezetten élveztem, a kisujj vastag kerekeken most is tiszta élvezet volt a tekerés, és még a sebességek sem fogytak el, bár azért a combomon éreztem, hogy ez most nem babapiskóta. Mire felértem és újra levegőt tudtam venni, BanziG már mellettem is volt. Elekre gyanúsan sokat kellett várni, aztán mikor megjött, egyből láttuk, miért: felhagyott a meredeken a tekeréssel, tolta a bringát. Hiába, ehhez már tényleg elvetemültnek kell lenni kicsit. :) Fent az apátság mellől gyönyörű volt a kilátás, tulajdonképpen a fél Balatont láttuk, amit épp most kerültünk meg.  Készítettünk néhány fényképet, beállítottam a gépet 10 másodperces önkioldásra majd letettem a sisakomra, amit egy szemetes tetején helyeztem el állványként. A kép olyan jól sikerült, hogy képes voltam otthagyni a kupakot a szemetes tetején.
Hál’ isten a lefelé való száguldásban feltűnt, hogy valami hiányzik a fejemről, gyorsan visszahajtottam érte, és még ott találtam, ahol hagytam. Mivel még volt bőven időnk a komp indulásáig, betértünk egy vendéglátóipari egységbe Nógrádi ropogóst ropogtatni. Hátul foglaltunk helyet az udvaron, ahol egy idős, kissé ittas bácsika kéretlenül csatlakozott hozzánk a szórakoztatásunkra. Előadott néhány szeletet az élettörténetéből, például nagy büszkén elszámolt németül 10-ig, és egyéb hasonló bűvészmutatványok... Bár nem volt annyira zavaró, de azért szívesebben hallgattuk volna azokat a Kispál számokat, amiket BanziG kért a zenegépből. Bár ezekre amúgy sem maradt volna már idő, mert indulni kellett le a kompig. Őrült száguldás kezdődött a sötétben, sikerült elérni a 60 km/h-t az aszfalt felett, félelmetes volt mindez egy országútin, egész más élmény.
A kompozás egy külön élmény volt, ezt leginkább Elekes kolléga élvezte az utólagos élménybeszámolók alapján. A dolog úgy festett, hogy hajóztunk a nagy sötét Balaton kellős közepén, mindenféle arcok bambultak kifelé 30 milliós, szánalmas, fekete terepjáróikból életunt arccal, mi pedig mindez alatt három személyes Critical Mass-t játszottunk a szemerkélő esőben. Frenetikus volt a fejem fölé kapni az alig 10 kilós kétkerekűt. Ezt hívják Szabadságnak! Ha hárman összesen tízszer nem tartottuk fejünk fölé a kerékpárokat, akkor egyszer sem. Mert persze ment a fotózás is nagyban, és ez legtöbbször nem sikerült, mert vagy nem vakuztunk, vagy vakuztunk, de a sok fényvisszaverő cucctól a ruhánkon és a bringáinkon nem látszott semmi... Mindezen persze remekül mulattunk.
Szántódtól már csak alig több mint 10km volt hátra. Hosszú egyenes utcákon hajtottunk végig, néha egymás anslusszába állva, 30-35-ös tempót diktálva, néha csak andalogva, egymás mellett beszélgetve. Mígnem egyszer csak újra feltűnt a Hotel Azúr köszöntő táblája. Hát körbeértünk. 79 kilométer lett, remek kis karika volt, már közben is, de így utólag pláne nagyon örültünk, hogy beneveztünk rá.
Visszapakoltuk a bringákat az autókba, majd úgy ahogy voltunk bringásmezben besétáltunk a négycsillagos szálloda éttermébe, ahol még éppen tartott a svédasztalos vacsora. Belakmároztunk mindenből, majd átadtuk magunkat - úristen, kimondom... – A Wellness örömeinek. Így, hogy meg volt a napi betevő aktív öröm, nem is volt olyan elviselhetetlen a semmittevés a vízben/gőzben/szaunában...
Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a Balaton kiskört, remek mulatság, és tényleg nem megterhelő, még gyengébb kondícióban lévőknek sem - lásd Elek! :P Bocccs :) Így két adagban, akár egy hétvégé alatt is megkerülhető az egész Balaton. Ha valahol Szántód vagy Tihany környékén száll meg az ember, másnap pedig kutyaharapás szőrivel módra rátesz még egy lapáttal a távra, körbetekerhető a nagyobb öböl is. Így a Balaton kerülés teljesíthető egy hétvégén. Kisebb hőstett, nagyobb táv, mint egy nap alatt a 220km, de így nagyobb, és több az élmény is! Szóval nyeregre fel, van még pár enyhe hétvége idén, amikor még a biciklin is elviselhető az idő. ;)