Írta: Marosffy Dániel
Sífutás
2007.11.06. 10:15 outdoor
Írta: Marosffy Dániel
Szólj hozzá!
Címkék: sí sportágbemutató sífutás
Piros 85 - Egy hosszú megpróbáltatás
2007.11.05. 10:12 outdoor
Immár 13. alkalommal került megrendezésre a Piros 85 teljesítménytúra. Természetesen rövidebb távok is megrendezésre kerültek, ki-ki hogy mérte fel az erejét. Az útvonal azért "Piros", mivel a túra immár Rómaifürdőtől egészen Budaörsig a P- turistajelzésen halad végig, 85 km-en keresztül, 3205 m szintemelkedéssel, szóval a gyakorlottabb túrázók csemegéje ez a táv.
Piros 85 Márton Dániel (DJ_RushBoy) szemszögéből:
Sajnos a csütörtöki 3:58-as hegyi maratont nem sikerült kipihennem úgy ahogy terveztem, így már a reggeli kelés is nehéz volt. Félve indultam el, néha sántikálva, de erőtől duzzadva, mert ez bizony egy kemény kihívás volt a javából. Reggel sikerült az 5:20-as hévet elcsípnem, így a rajt előtt negyed órával már ott voltam. Egyre többen jöttek, köztük sok-sok ismerős. Ezekkel az emberekkel az ország különböző pontjain majdnem minden hétvégén találkozok. Mire jött a nagy tömeg szerencsére az útvonalleírást már a kezemben tartottam, és nekiindultam a hegyeknek. A Nagy-Kevély tetejéről megkapó volt a kilátás. Alattunk mindenhol felhők, mintha a világ végén járna az ember.
Ellenörzőpont következik. Pecsétet kapok ismerősöktől. Ezek a pecsétek azért kellenek, mert sajnos nem mindenki tartja az adott útvonalat. Robogok tovább a Kevély-nyeregbe, ahol több turistajelzés is elágazik, természetesen a P-n maradok. Jó kis lejtős rész jön Csobánkáig, próbálok bele-bele kocogni, de a lábam most nem engedelmeskedik, így rájöttem hogy inkább maradok most a gyaloglásnál. Ismerősöket érek utól, aztán engem is utólérnek, ismét egyedül maradtam. Nembaj, azért szeretek így is túrázni. Következő ellenörzőpont a Tölgyikrek volt, ám előtte egy hosszú emelkedőn kellett átvergődni magamat. A jelzések nem mindig jó helyen voltak, így 1-2 kavargás bizony volt. Nekem az a taktikám, ha kb. 2-300 méteren keresztül nem látok jelzést, akkor érdemes visszafordulni a legutolsóhoz, hisz lehet hogy éppen most rontottam. Persze ha az útvonal adja magát akkor érdemes ennél többet menni jelzés nélkül.
Felérve a Tölgyikrek ellenörzőponthoz (18 km-nél jártam) ismét pecsételés, és a pontőr finom cukorkát ad. Ismét könnyebb rész következik, leérünk a Sikárosi-rétre, ahol már sokszor jártam, és mindig gyönyörűnek találom. Az Országos K- jelzést itt elterelték fakitermelés miatt, így aki kéktúrázni szeretne menni az itt nagyon figyeljen. A kerülő jelzés amúgy szépen fel van festve. A Szőke-forrás-völgyében gyalogolok, vadregényes rész. Patakon átkelések, meredek völgyek előttem, így figyelni kell mikor és hova lépek. Leérek Dömösre. (30 km) Itt vár egy frissítőpont megannyi finomsággal. (zsíros,vajas,májkrémes kenyérhegyek, illetve narancs, és málnaszörp) Egy negyed órát eltöltök itt, nem tudok betelni a szendvicsekkel. Nagy nehezen rászánom magam az indulásra, előtte azért beugrom a boltba veszek 3 fél literes üdítőt, mert bizony éjszaka nem sok lehetőség lesz rá. Most jön az egyik kemény és meredek rész, a Pilis kedvenc kirándulóhelyét kell felkeresni mégpedig Dobogókőt. Gondolom ezt a nevet a szakmában nem jártasok is hallották már. Először a Szakó-nyeregbe mászok föl meredeken, majd jön Dobogókő. Útközben rengeteg kirándulóval találkozok, talán ennyi embert még nem is láttam itt. Jó dolognak tartom hogy hétvégén kikapcsolódnak az emberek, és Dobogókő erre alkalmas hely. Van itt kilátóhely, büfé, szálloda, étterem stb. Kapok egy pecsétet a turistamúzeumban, majd kicsit pihenek. (37 km 1600 m szint) Továbbra se oldódik föl a lábam, és egyre jobban kezd fájni a lábfejem. Dehát így jár az aki maratonozik előtte..
Erőt veszek magamon és indulok tovább, hiszen még megannyi érdekesség áll előttem. Áthaladok Pilisszenkereszten, majd most nagyon figyelem a leírást, mert egy becsapós, kavarós rész következik. Történt ugyanis hogy a régi P- jelzés tovább megy egyenesen a műúton be Pilisszántóra, de nekünk előtte le kellett fordulni az új jelzéseken egy nyílt terepes részre. Ez eddig jól volt jelezve, de utána a réten nem lehet jelzéseket fölfesteni, így hagyatkoztam a leírásra. Kicsit tévelyegtem, de ez nem volt több pár percnél, meglett a helyes ösvény. Innen szintben megyünk a következő pontig a Csévi-nyeregig. Na, most már megvan több mint a fele! (46,7 km)
A lábfejem továbbra is hasogat a fájdalomtól, de erről már nem írok, hiszen minden mondat végére odatehetném, mert sajnos a célig nem nagyon változott a helyzet. Következik egy viszonylag hosszabb rész, ilyenkor már az ember elkezd általában fáradni, velem sincs másképp. A Vörös-hegyi-nyereg gyönyörű, csak ajánlani tudom mindenkinek. Könnyen megközelíthető Pilisvörösvárról. A P- illetve a P körsétaút jelzéseken haladtam mesebeli fenyvesek között több kilométer hosszan, magasan, gyönyörű időben, megkapó kilátással. Kell ennél több? Ilyenkor érzi az ember azt hogy már megérte eljönni.
Szólj hozzá!
Címkék: túra élménybeszámoló pilis budai hegység teljesítménytúra
Küzdelmek a gyönyörű őszi erdőben - Évadzáró verseny tájfutóéknál
2007.11.04. 20:15 Arpesz
1 komment
Címkék: vértes futás tájfutás élménybeszámoló
Erdély - Hátizsákos kalandok Meseországban
2007.11.01. 15:00 Arpesz
16 komment
Címkék: románia erdély túra élménybeszámoló világjáró
Téli futószezon
2007.10.28. 10:10 harzol2
Szólj hozzá!
Címkék: futás tanács
Először a földfelszín alatt - A Mátyás-hegyi barlangban
2007.10.27. 15:51 Arpesz
1 komment
Címkék: élménybeszámoló budai hegység barlangászás
Kétnapos kerékpártúra Szlovákiában
2007.10.26. 19:57 Arpesz
Reggel 7:05-kor indul a vonat a Keletiből hatvani átszállással Somoskőújfalura. Pénteken sikerült jó későn nyugovóra térni, így sajnos nem sokat fogok aludni. Reggel egy telefonra ébredek, mielőtt felveszem, megnézem rajta az időt: 6:37, elaludtam! Persze ezért is hívott Orsi, hogy hol vagyok már, félre beszéltük meg. Még jó, hogy a Violánál, a barátnőmnél aludtam, és nem otthon. Különben most bajban lennék, de innen könnyedén odaérek 5-10 perc alatt, csupán összeszedelődzködnöm kell villámgyorsan. A Keletinél kiszúrom Orsit a pénztárnál, ott van vele egy másik kerékpáros is, ez lesz Péter, azaz ike76 a fórumról, a főszervező, a felbujtó, később csak „tourist-guide”. Szép száll legény, olyan kerékpártúrázós arc, főleg így a bringásgatyájában, és a bukósisakjában. A vonaton vár még egy útitárs, Gábor, ő őrizte a bringákat eddig. Merthogy mindjárt indulunk, csak én késtem el jól. Nem csak mi vagyunk bringával, van még egy társaság is. Ugyan ott szállnak át, ahol mi, csak nem jönnek a határig. A fórumon írta egy Csiga Papa nevű arc, hogy ha nem esik, ő is jön, bajuszos, őszes, és Gödöllőn fog felszállni. Hát Gödöllőn nem szállt fel ilyen alak, így elkönyveltük, hogy öten leszünk. Bander majd a határnál csatlakozik hozzánk, ő már tegnap elindult Zsámbékról, este valahol az Ipoly mellett sátrazott, és most éppen Somoskőújfalura igyekszik, hogy odaérjen, mire mi is a vonattal. Hatvanban átszállás, és lám, kit látunk, egy kék bringaruhás, bajuszos, kissé őszes figurát, kerékpárral, csomagtartóval, csomaggal. Ő Csiga Papa, alias Sándor. Nagy beszélgetésbe kezd a társaság, kérdezgetünk egymás bringájáról, túráiról, foglalkozásáról. Jó a hangulat, izgatottan várom már, hogy együtt tekerjünk. Úgy tűnik, senki se ma kezdte a kerékpározást, lehet, hogy a végén még én leszek a szűk keresztmetszet? Na nem mintha ez zavarna, sőt! Már itt a vonaton éreztem, hogy ez a kaland mindenképpen hasznos lesz, már csak azért is, mert megismerem más, tőlem független kerékpártúrázó szokásait, felszerelését, na meg egyáltalán, új emberekkel megismerkedni jó dolog. Sándor a csomagtartójára szerelt dobozzal túrázik, legalábbis most így jött velünk. Elsőre bizarrnak tűnt, de miután megmagyarázta, és belegondoltam, rájöttem, hogy valójában ez egy nagyon jó megoldás. Leghasznosabb tulajdonsága az, hogy egyáltalán nem ázik be. Nem kell le-föl pakolni, rögzíteni, nem csúszik el, nem kopik szét, és könnyű bele pakolni. Hirtelen nem is értem, miért csak most látok ilyet először. Aztán van itt még ez az időfutam kormány - ahogy Orsi nevezi. Sándor könyöklőként ismeri, Ára 4000 HUF-ról a csillagos ég. Az övé az előbbi kategóriából való. Aztán van itt ez a műanyag kantár Péter bringáján, ilyen nekem is kell, ez baromi jó! Sajnos az én pedálomra nem lehet ilyet felszerelni. De nem is baj, a gazdája szerint húzni nem is nagyon lehet vele, csak arra jó, hogy le ne csússzon a láb a pedálról. Szóval ment a nagy diskurzus minden féléről, a fórum előjött témákról, outiról, és a különböző külsőkről, teszkós vashulladék biciklikről, és a hajsamponról, de ezt most nem is folytatnám, inkább térjünk vissza a túránkhoz.
7 komment
Címkék: szlovákia kerékpár élménybeszámoló kerékpártúra
Motivációnak: Alastair Humphreys a világ körül
2007.10.26. 18:03 Arpesz
Moods of Future Joys, ez a címe a könyvének, ami az út első szakaszáról szól, és ingyen letölthető PDF-ben! Jó, hogy már így is elérhető, már gondolkodtam rajta, hogy megveszem magamnak Karácsonyra. :)
Szóval ez a figura azért nem semmi, ezt gondoltam megosztom Veletek, mert rám hatással volt. Számomra azt jelképezi, hogy kellő kitartással és elszántsággal a legnagyobb, legvadabb álmok is valóraválthatók. Persze álmodni is merni kell nagyot!
Szóval nem telik bele negyed óra miután megnyitottam a srác honlapját, máris a közeli kiserdőben találom magamat, amint zenét hallgatva kocogok, és közben már a következő nagy bringatúrán álmodozom. Ahol ha a világot nem is, de a Balatont legalább megkerüljük! :)
Szólj hozzá!
Címkék: videó kerékpár világjáró
Tájfutás - Tájékozódási futás
2007.10.26. 15:53 harzol2
Minden hegység más tájékozódási feladat elé állítja a tájfutókat, hisz a Mátra meredek oldalai, a Vértes szabdalt gerincei, vagy a Mecsek töbrös fennsíkja eltérő kihívásokat jelentenek.