Az idei munka ünnepén egy a pilisben tett túrával ajándékoztuk meg magunkat.
Már hetekkel ezelőtt fogant meg bennem a gondolat, hogy igen jó lenne kiszabadulni a természetbe és nem gondolni sem az egyetemre se a munkára. Többen is kérdezték, hogy mikor megyünk megint túrázni. Arra tekintettel, hogy 4 napos a hétvége és a társaság tagjai közül többen különböző rokonaik látogatását is erre a hétvégére tették, valamint közeleg a vizsga időszak is, végül egy napos túrát szerveztem. Zsófival néztük ki a „dömösi csomópontról” induló túrák egyikét.
Dömösről több irányba is indul turista út. Innen indul a zöld jelzéssel a közismert Rám-szakadékot is bejáró útvonal is. Azonban mi most egy kevésbé ismert szakaszt választottunk, ami persze csak részben igaz, mert sokaknak ez is ismerős lesz.
Tehát kibuszoztunk az Árpád hídtól Dömösre. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ez a költségtakarékosabb utazási lehetőség ide, persze csak akkor, ha a kerékpározást most nem számítjuk.) Olyan másfél óra alatt értünk Dömösre. Ahol a hajóállomás utáni és egyben a templom melletti megállóhelyen kell leszállni. Ott található túránk kiindulópontja a helyi kocsma is. Kisebb fészkelődés, mellék helység, reggeli stb. után el is indultunk. Ekkor már 11 óra volt uh. Jobbnak láttam kezembe venni az irányítást és indítványoztam az indulást a csapatnak! Azt hiszem ennél szigorúbbnak kell lenni egy túravezetőnek, de mivel a túra szint idejére mindenütt a 6 órát olvastam, gondoltam nem siettetem nagyon őket. A visszafele elérendő buszok ugyanis óránként indulnak egész 8 óráig, Úgy hogy nem volt mit aggódni ezen. Örömmel vettük észre, hogy több csapat is kirándulásra szánta ezt a napot. A piros háromszöget figyeltük. Tudtuk, hogy innen is rá lehet térni a Rám-szakadékhoz vezető útra is és figyelnünk kell, mert nekünk déli irányba a piros háromszöget kell követnünk. Azt is tudtam, hogy a túra neheze az elején lesz, a nagy szintemelkedés miatt erős emelkedővel kezdtünk. 
Ez mondhatom, hogy mindenkit megviselt, de hamar belejöttünk és így mindenki jó hangulatban folytathatta a kirándulást és felérve a Prédikálószékre együtt gyönyörködhettünk a Duna-kanyar szépségében. Az oda vezető út változatos volt ami a fákat bokrokat illeti, de meglehetősen hosszan csak felfelé baktattunk. Örültem, hogy ez nem szegte kedvét egyik pajtásomnak sem. Sok sziklát is láttunk (Vadálló-kövek), melyekre egyenként találgattuk, hogy biztosan valamelyik a Prédikálószék. Elhagytuk a köveket és jobban megnézve a térképet rájöttünk, hogy az igazi Prédikálószék még előttünk van, ugyanis egy keresztnek kell állnia a tetején!
Így még körülbelül 400 métert tettünk meg odáig. A csúcson tényleg elénk tárult a Dunakanyar csodás látványa. A nap csak sütögetett, nem volt verőfény, de mi így is örültünk, hogy nem szakad az eső. Az idő jósok mondtak mára jót is rosszat is úgy hogy semmi sem volt előre borítékolva. No de ez is a szépsége egy túrának. Ekkor már 3 órája jöttünk, viszont túl voltunk a nehezén. Tudtam, hogy innen mindenki lazán teljesíti majd a távot. Hosszú lejtős út várt ránk, a madarak csicseregtek és ahogy körülnéztem a társaság is hamar elővette a beszélőkéjét. A társaság vegyesen alakult. Ezt úgy értem, hogy nagyobbrészt az ELTE-TÁTK hallgatói alkottuk a csapatot Márti, Anita , Ági, Gergő (Kloi ), Viktor és jómagam. A többiek pedig részben már dolgos emberekből állt részben pedig vegyesen a többi egyetemekről átszakadt barátaink Zsófi, Anna, Dénes, Évi és Csabi. Így lelkes csapatunk 11 főből ált. Még Baf barátunk és Oszi a táj futók közül jelezte részvételét, de végül nélkülük mentünk. Így utólag szerencse, hogy Baf nem jött, mert a gipszelt jobb kezével valóban nehezére esett volna felkapaszkodni néhány szakasznál.
Itt jegyzem meg, azt is, hogy eme iromány végén megtaláljátok a túra pontos leírását is!
A visszafele út Dömösre már gördülékenyen ment pont úgy ahogy elképzeltem. Ezen a szakaszon még volt szerencsénk egy kisebb patakon átkelni és megpihenni, megebédelni a Kolacsovszky-forrásnál más nevén Király-kútnál. Itt tértünk csatlakoztunk be a vízszintes piros jelzésbe. A visszaút egy széles kaviccsal leszórt erdei úton vezet vissza a kiindulóponthoz. Néhol elkeskenyedik az út itt nagyobb odafigyelés szükséges , de megéri az áldozat, mert a Szőke-forrás völgye gyönyörű látvánnyal ajándékoz meg minket. A patak ezen szakaszán már igen mély medret mosott ki magának és az óriási mohával benőtt kövek melyek a patakban vannak lenyűgöznek bennünket. A magas fák közül egy-egy óriásfa gyökérzetét is megvizsgálhatjuk és lefényképezhetjük ezen a szakaszon. Ezen a szakaszon fel lettem szólítva (mint a csapat „túravezetője”-csak mert nálam volt a térkép), hogy legyek szives többet egy szembe jövő csapatnak se vegyem elő a térképet!
Ugyan is ahány kirándulóval szembe találkoztunk mindannyian , kivéve egyet a Dobogókőre vezető utat keresték. Ekkor már délután 5 óra volt úgy hogy egy idő után az eligazítás közben azt is megkérdeztük, hogy van-e náluk zseblámpa?! Volt egy család, akikkel a Király-kútnál találkoztunk ők pedig azt kérdezték, hogy mikor jön már a Rám-szakadék…sajnos velük közölnünk kellett, hogy a másik turistaúton kellett volna indulniuk a faluból nem ezen, mert ez egész másfelé vezet.A faluba visszaérve boldogan konstatáljuk, hogy 5 óra alatt szint időn belül megtettük az utat. Még betérünk a templom melletti fogadóba, ahol a kerti padon foglaltunk helyet. Okos fiatalokhoz méltóan ekkorra már arra is rájövünk, hogy nem érdemes 50 jó magyar forintot fizetni a mellék helység használatáért amikor egy kisfröccs 40 forintba kerül és ugye, ha fogyasztasz, használhatod a helyet, ahova a király is gyalog jár. Legyen ez a végszó. Túrázzatok Ti is, mert Jó!
A túra pontos leírását ezen a linken keresztül olvashatjátok el:
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/utleiras/kcs14.htm
