Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Egynapos Kerékpártúra a Zemplénben

2008.07.31. 22:47 Arpesz

Ádám barátom a munkahelye által hozzájutott egy hatalmas, fekete kombi autóhoz havi 3000km-el. Mikor mesélte, hogy a „hullaszállító" autójába hátra befér akár 3 kerékpár is, egyből elkezdtem gondolkodni. Ha már lúd, legyen messze, irány a Zemplén hétvégén! Bandert sem volt nehéz rábeszélni, így összeállt a háromfős teamünk a kerékpártúrára.
Vasárnap nem sikerült túl korán indulni, mert már szombat este elkezdtük a csapatépítést, először a Batyin, majd az alagút tetején, majd átkerekeztünk a Blahára, hogy pizzázzunk egyet, de annyira jól esett kerékpározni az üres fővárosban a hűvös éjszakán, hogy kicsit túlgurultunk a körúton, egészen a Bosnyák térig. Persze ekkora már bezárt ott a kedvenc pizzériánk, így visszatekertünk a Blahára. Egyszóval, csak úgy, mert jólesett, össze-vissza kerékpároztunk a városban majdnem éjfélig.
A reggeli indulást így 7-ről elhalasztottuk fél 9-re, ezért már dél is elmúlt mire egy Gödöllői bevásárlást is beiktatva a Zemplén lábához értünk. Kirámoltuk a bringákat a hajótestből, első kerekek vissza a helyükre, párizsis zsömle betol, pénz, telefon be a bringásmez zsebébe, és irány a Zemplén! Szabaaaadssssssssáááááááááág!

 

Ezen a térképen a tervezett útvonalát láthatjátok a Zempléni Karikánknak. Végül egy kicsit eltértünk ettől a tervtől, de erről bővebben a történet végén.

Tolcsvát néztük ki kiindulópontnak, innen rajtoltunk észak felé, és szinte észre sem vettük, máris Erdőhorvátiban találtuk magunkat. Folytattuk tovább a Tolcsva-patak völgyében. Hamarosan erdős rész következett, az út elfogadható minőségű volt, bár azért a mountain bike-om komfortja kicsit hiányzott. Más egy országútin ülni, ahol a kormány alacsonyabban van, mint a nyereg, és ahol 5-9 bár van a keskeny kerekekben, és se első teló, se rugós nyeregcsöves puha nyereg, se semmi. És más, amikor a jó öreg Caprine-on ott az első teleszkóp, a rugós nyeregcső a már jól megszokott nyereggel, na és persze csupán 2 és fél bár a kerekekben, melyek traktorkeréknek tűnnek a mostani virsligumik mellet. Merthogy a hűséges paripa most a Balatont kerüli a barátnőm feneke alatt, én pedig egy postai utánvétellel vett, az internet apróhirdetései között talált, 8000 Forintért árult piros Puch Clubman 12-es típusú veterán országúti drótszamarat hajtok. Meg is kapom érte a többiektől rendesen.
Mire Óhutára érünk, már csak Clubman a nevem, Bander és Ádám jókat nevetnek rajtam, ahogyan váltani próbálok egy olyan sebessége, ahol nem kerreg a lánc se elől, se hátul. Hát nem nagyon találtam ilyet. :) Sőt néha akkorát ugrott a lánc, hogy azt hittem, leesek a gépről. Viszont a táj az elképesztő volt, és az idő gyönyörű, így nemigen zavart semmi. A bringa azért így is szépen gurult az úton, és ez elég volt, örültem, hogy itt vagyunk. Elkanyarodtunk jobbra Középhuta és Újhuta felé. Itt már makulátlan volt az aszfalt. A levegőt pedig enni lehetett. Nem csoda, hogy sokan kedvelik ezt a környéket, valóban gyönyörű, egy kész kis paradicsom ez a völgy, nagyon szép. Takaros kis házak mindenfelé, virágok a kertben és a veranda előtt, az utcán, és a kerítésen, az ablakpárkányokon, mindenütt… Új, és régi házak, de mindegyik pofás. Újhután meglátunk egy Emese Panzió nevű helyet, na itt leültünk inni egy… kólát, ami nagy hiba volt! Olyan rég nem ittam kólát, hogy el is felejtettem, milyen szörnyű. Vagy csak most nem esett jól, nem tudom, de szinte felfordultam tőle, alig vártam, hogy tovaálljunk, és kitekerjem magamból.
Még felhajtottunk kicsit tovább a völgyben a sorompóig, majd visszafordultunk. Szó volt róla, hogy esetleg továbbmegyünk Kishuta – Bózsva – Telkibánya – Gönc – Vilmány felé, de Ádnak este programja volt még, na meg nem is ezt terveztük, így maradtunk az eredeti tervnél. Vissza Óhutára, majd tovább nyugat felé. Kishután szembejöttek hárman kerékpárral, lám, más is tudja, mi a jó… Kár, hogy csak ennyien. Néhány kaptató után beállt a terep egyenletes emelkedőbe, raktuk neki fölfelé a Huta-völgyi-patak mentén. Ekkor már újra erdőben hajtottunk, bizony nem volt olyan könnyű, főleg, hogy tartottuk folyamatosan a 20-25-ös tempót. Persze ezt csak tippelem, a Clubman 12-es nincs felszerelve ilyen luxuscikkekkel, mint pl. a kilométeróra. De végül csak elérkezett az a várva várt balkanyar, aminek a belső ívén ott csörgedezik egy kis forrás. Ezt még Lacibá mutatta, amikor Vele tekertünk itt egy nagyon hasonló kört Encsről indulva.
Frissítettünk egyet, majd feltekertünk a Regéc előtti nyeregbe, ami már nem volt messze innen. Ebből a nyeregből látni a Regéci várat is. A srácok leülnek egy padra, és nevetnek rajta, ahogyan sztenderrel támasztom ki a Clubmant. Hiába, ezen a gépen van egy-két felesleges ballaszt. A kilátás Pazar innen, imádom ezt a tájat. Kár, hogy néhány barom autós belerondít a tájba. Na de nem bosszankodunk semmit, itt vagyunk a Zemplén kellős közepén hárman cimborák kerékpárral, és hétágra süt a nap, szóval az ég világon semmi okunk a panaszra. Regécen átszáguldottunk, mert tulajdonképpen a falu ebből az irányból egy nagy lejtővel kezdődik, ami nem is ér véget igazán a falu vége tábláig, csak a meredekség csökken. A Csonkástanya utáni emelkedőt megpróbáltam lendületből megtekerni, de amikor elfogytam, lejjebb kellett váltani. Na ezt nem kellett volna, szegény sokat megélt Clubman-on valami beragadt, úgy kellett lejtőnek lefelé gurulnom, hogy a helyére kerüljön a lánc.
A Fony előtti szerpentinről gyönyörű kilátás nyílt a Hernád völgyére. Fonyon és Korláton hasonlóképpen átszáguldottunk. Hamarosan feltűnt a Boldogkőváraljai vár. De imádom a Zemplént! A kedvenc hegységem, csak kár, hogy olyan messze van Budapesttől. Lekanyarodtunk a falu felé, és mivel ekkor már igen éhesek voltunk, megálltunk egy vendéglőnél rögtön a várhoz felvezető út elágazásánál. Bander feltekert, mi addig Ádámmal kértünk két Sztrapacskét, és két sört. A Miki egér kedvencét nem mertük kipróbálni. Boldogkőváralján újra délnek vettük az irányt, Boldogkőújfalu és Abaújpár, a környező dombok valamint a távolban tornyosodó felhők valami fantasztikus összhatást adtak, nagyon nagy volt itt tekerni. Annyira élveztük, hogy majdnem sikerült elvéteni az elágazásunkat, kis híján elfelejtettünk lekanyarodni Erdőbénye felé. Pedig itt következik a kedvenc szakaszom, az Aranyos-völgy. Na és utána azok a mezők… Jól megtoljuk a fölfelét, azért nem rossz ez az országúti stílus, lehet kenni neki a tempót rendesen. Ádám itt elszámolta magát egy kanyarból kifelé jövet. Én már csak azt látom hátulról, hogy egy hatalmas szederbokorból hajt kifelé vissza az útra. Egy csoda, hogy nem esett el. Utána azt beszéljük, hogy Ád menetrendszerint átlagba 200km-erenként esik egyet. Még jó, hogy nem jött velünk Athénba, biztosan nem élt volna túl 8 esést a 15 nap alatt.
A nyereg túloldalán gyönyörű rétek fogadnak, majd Erdőbénye. Itt sikerül gondolkodás nélkül lekanyarodnunk jobbra az útról, valahogy a templom adta magát, hogy biztosan arra kell továbbmenni. Hát nem, mert hamarosan a 37-es főúttal találjuk szembe magunkat, autók száguldoznak rajta 100-al, vagy még többel, ez nem kerékpárosnak való. Bander önfeláldozóan felajánlja, hogy visszateker az autóért Tolcsvára, mi élünk vele, és amíg ő elmegy az autóért, mi áthajtunk szembe Szegilongra. Itt egy helybélitől megtudjuk, hogy csak a szomszéd faluban, Szegin fogunk találni vendéglátó ipari egységet, így áttekerünk még oda is. Szeginek is a túlsó végén van a Vinotéka, ahol mégsem bort kérünk, hanem két korsó Zempléni világos nevű helyben készült sört. Ezzel zárjuk a túránkat, míg Bander meg nem érkezik a nagy fekete halottaskocsival. Szép kis nap volt, csodás helyeken tekeregtünk, a Zemplénbe el kéne még majd jönni több napra is, mert érdemes rá.

5 komment

Címkék: kerékpár élménybeszámoló zemplén kerékpártúra

A bejegyzés trackback címe:

https://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr36595216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kocsi · http://kocsi.organic.hu/ 2008.08.01. 00:47:21

Épp most készülünk ismét a Zemplénbe :-)

(Egy korábbi zemplén-túra képei és trackek a weblapomon)

kpisti 2008.12.14. 14:10:54

Szia! Most találtam meg a blogodat. Kedvenc zempléni túrámat tettétek meg Ti is. Én nyíregyházi vagyok, nekünk egy kicsit közelebb van, de hát eccer már mi is járhatunk jól:)
Minden évben letekerjük ezt is, ha érdekel van még egy-két jó útvonalunk a Zemplénben Garmin valamilyen formátumban elküldhetem. Erdőbénye és Tolcsva között van egy kevésbé forgalmas út a szőlők között, nem kell kimenni a 37-esre.
üdv: kpisti

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.12.14. 16:59:17

Szia KPisti! Ha van hozzá kedved, kanyarints pár sort a trackkek mellé, csatolj pár fotót is, és küldd el az outdoorsportok[qkac]gmail.com -ra őket, és feltesszük az oldalra! ;) Elvégre a Zemplént mindenkinek látnia kell... Télen, nyáron, tavasszal vagy ősszel, kerékpáron vagy gyalog! :))

Snorbi 2009.04.14. 17:17:57

Sziasztok! Simon Norbert vagyok, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia negyedéves hallgatója. E túrához képest így helybeli, amúgy szintén budapesti. Az átlagon felül biciklizem én is, tavaly nyáron igen sok észvesztő utat gyűrtem le egymagamban kishazánkban. Jelenleg ösztöndíjas vagyok Kampenben, Hollandiában. Tervezem, hogy több túrát véghezviszek itt, rögtön pénteken nyomok is egyet Amsterdamba (120 km), majd vasárnap vissza, meg ami közbeesik. Nem tudom, mennyire vagytok nyitottak, de szívesen megismerkednék veletek, amint hazamentem (nyáron valamikor), és elmennék akár túrákra is veletek. Végigolvasva az athéni utat meg másokat is bátorkodtam e soraimat megírni. Várom válaszotokat, minden jót. Simon Norbert.

Bander_ 2009.04.22. 10:16:08

Szevasz Norbi, irtam privátban! Ha nem kaptad meg szolj...
süti beállítások módosítása