Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Vasemberek Vasparipán - Szeged-Peking kerékpárral - Interjú

2008.08.01. 11:35 outdoor

Egy csodálatos teljesítményről szeretnék itt beszámolni Nektek. Egy szegedi testvérpár a fejébe vette, hogy elkerékpároznak Pekingig. Az elhatározást tett követte, Szabó Géza (41) és Szabó Csaba (29) 10200km tekertek le Magyarországon, Ukrajnán, Oroszországon, Mongólián és Kínán át, míg 58 nap után meg nem érkeztek Pekingbe. Nem csináltak nagy felhajtást maguk körül, saját 20 éves kerékpárjaikkal vágtak neki az útnak, csak néhány szponzoruk volt, szinte teljesen önköltségből finanszírozták az utat. Előtte hónapokig intézték a vízumokat, és különféle papírokat, csak az indulás előtti napon lett meg minden, ami kell, így május ötödikén útra keltek.

Csubi és Gézu kalandjait folyamatosan nyomon követhettük az úti blogjukon, melyet Csubi felesége, Boglárka vezetett a fiúk által hazaküldött üzenetekből összeollózva. Innen egy részlet, a bevezetőjükből:
 
A cél: 66 nap alatt Szegedről Pekingig eljutni biciklivel aszfalton, macskakövön, murván, sivatagi homokon és úttalan utakon. A családon és a közvetelen barátokon, valamint a támogatókon (The North Face, IDC Kft, Maniac kerékpárüzlet és a Mozgásvilág) kívül nem sokan bíztak benne, hogy napi 160 km-es átlagot le fognak tudni tekerni, és hogy végigcsinálja ez a két biorobot ezt a "túrát".
 
 
 
Bevallom, mikor megláttam hogy 66 napon át a napi 160 km-es átlagot kéne hozniuk a fiúknak, hogy időben odaérjenek, én is azt mondtam magamban, hogy ez nem fog menni, dícséretes a lelkesedésük, de ilyesmire ember nem képes. Én voltam a kishitű, és Ők voltak azok, akik ismét bebizonyították: lehetetlen nincs. Július másodikán, az 58-adik napon, több, mint 10000km-el a hátuk mögött megérkeztek Pekingbe, megcsinálták!
 
 
Sok helyen olvashattunk néhány mondatos tudósításokat Róluk a neten, de egy értelmes cikken túl mindegyik csak ugyanarról szólt, hogy elindultak, eltökéltek, kevés támogatóval nyomják, szinte önköltségből, és már itt, és itt vannak, vagy épp, hogy megérkeztek. És ennyi. Az én kíváncsi kerékpártúrázó lelkemet viszont ez nem volt elég, és egyre csak gyűltek bennem a kérdések. Végül megkerestem őket.
 
Jöjjön az interjú:
 
Az út során kétszer is tekertetek 300km felett egy nap, honnan ez a kőkemény kondíció? Gondolom sportolók vagytok, mit, és milyen komolyan űztök, versenymúlt? 
Igen, rendszeresen sportolunk, leginkább futni szoktunk, de régebben mind a ketten versenykerékpárosnak készültünk, és kisebb versenyeken is indultunk. 
 
Mi volt a legnagyobb kerékpáros, vagy egyéb sportteljesítmény, amit ez előtt megtettetek? 
A legnagyobb kerékpáros teljesítmény:
Csubi: 290 km-t ment egy nap. 
A legnagyobb sportteljesítmény:
Csubi: maratoni futások és egyszer egy 12 órás futás alatt megtett 100 km.
Gézu: országos bajnok volt 12 órás futásban, valamint kétszer egyéniben teljesítette a Bécs-Budapest maratonit. (321km)
Mindketten az utóbbi években kalandtúra versenyeken vettünk részt, kétszer másodikak lettünk, tavaly mi voltak a legjobb magyar csapat. 
 
Hogyan jött és mikor az ötlet, hogy ki kéne bringázni Pekingbe? 
Csubi: az ötlet kb. 5 éve vetődött fel, a lakótársunk egyetemista haverjai a transzszibériai expresszel akartak utazni Irkutszkig, mi meg tesómmal azt beszéltük, hogy ennél már csak az a jobb, ha az ember biciklivel teszi meg az utat. Aztán a 2004-es Olimpia kapcsán már ott tartottunk, hogy legyen inkább 2008-ban Peking. 
 
Olvashattuk, hogy sok problémátok volt a vízumok beszerzésével. Mi volt lélektanilag nehezebb, a 3 hónapnyi felkészülés, a szükséges papírok beszerzése alatti létbizonytalansága az útnak, vagy maga az út, az 59 nap megpróbáltatásaival? 
Lélektanilag a vízumok beszerzése körüli idegeskedés volt a nehezebb. Fizikailag az út volt katasztrofális, végig nagyon nehéz volt. 
 
Az út minimum két hónap szabadságotokba került, ezt hogy oldottátok meg, munkahely, család hogyan támogatta a projectet? 
Gézu: A kislányommal gyesen vagyok, inkább a családdal kellett elfogadtatni a dolgot, ez volt a nehéz, de végül megoldódott, hiszen mikor menjen az ember Kínába, hatvan évesen?
Csubi: két éve dolgozom egy építőipari  cégnél, és már a kezdéskor bejelentettem, hogy 2008 májusában elmegyek Kínába, előre meg volt beszélve. Amikor elindultam, közös megegyezéssel a munkaviszonyomat megszüntették, de várnak vissza. Nekem a feleségem segített sokat, nélküle még itthon lennénk és reményünk se lenne az utazásra. 
 
Az úton is voltak mélypontok, amikor úgy éreztétek, soha, vagy nem időben érkeztek meg Pekingbe? 
Leginkább az út elején voltak mélypontok, mert bármennyire is hihetetlen, minimális kerékpáros felkészüléssel indultunk neki az útnak, leginkább az eleje volt így nehéz, de ahogy teltek a napok, egyre biztosabbak lettünk benne, hogy bírni fogjuk, csak a biciklik is kibírják! 
 
Az úton szerzett legkedvesebb élményetek (leszámítva a megérkezést)? 
Legkedvesebb élmény több is volt, mindig az, amikor megvendégeltek minket. Ilyen volt a Kárpátokban, ahol először láttak vendégül, vödörben fürödhettünk, nagyon rendesek voltak velünk. Aztán Szibéria közepén, Jurgamisban, amikor egy dzsúdó edző, és a felesége terülj-terülj asztalkámmal fogadtak és náluk is aludhattunk.
Mongóliában kedves élmény volt, amikor Darhanban egy magyarul beszélő mongol azt mondta – Én is magyar vagyok! 20 évig éltem Magyarországon. A vendéglőjében ingyen ehettünk, tortát is kaptunk édesség gyanánt.
Ulánbátorban Luvsan Purevkhuu, Enthuks úr, Jaczkovits Miklós nagykövet és Ushua úr nagyon kedvesen láttak, már vártak ránk az előzetes megbeszélés alapján. Ők voltak – pontosabban L. Purevkhuu Ulánbátorban – az egyetlen fix pont az út során, ahol valaki majd vár ránk, és szállást is biztosít nekünk.
 
Legszebb táj? 
Nagyon sok gyönyörű táj volt, legszebb volt mindenhol: Kárpátok, Közép-Ukrajna szelíd dombjai, és ott a falvak nagy többségének volt egy-egy tava, az ukrán folyók, a Dnyeszter, a Szeret folyó csodálatos, az Urál, Szibéria, a Bajkál gyönyörű, de ha mindenképp választani kellene, - talán mert a szívünkhöz is közel áll – akkor talán Észak Mongólia.
De szép a Góbi is! Ott szerencsénk volt, mert csapadékos volt az idő, és kizöldült a sivatag.
De Kína hegyei is szépek, talán csak a villanypóznák nem mutatnak jól. 
 
Legkedvesebb emberek? 
Csak kedves emberekkel találkoztunk, de ha választani kell, akkor a mongolok és a kínaiak voltak a legszimpatikusabbak. Gyerekesen érdeklődőek, a kínai főleg nagyon kíváncsi, tapogat, bámul. A mongol nem követ, a kínai viszont jön utánad a boltba, hogy mit csinálsz, meg sem lehet tőlük fordulni. De jóindulatúak nagyon. Nagyon kedvesek voltak, rosszat nem akartak sehol. 
 
Legszebb / legrosszabb táborhely? 
Legszebb táborhely: Szibéria nyírfaligetei között sok ilyen is volt, tehát több legszebb táborhely volt. De Mongólia füves pusztái is gyönyörűek voltak, hasonlítottok Horvátországra.
A legrosszabb táborhely: Ukrajnában egy híd alatt, ahová a zuhogó eső elől menekültünk be, a talaj 45 fokos szögben lejtett, és folyton csúsztunk lefelé, egész éjjel kapaszkodnunk kellett vissza, illetve Oroszországban egy buszmegálló, amit táborhelynek nem nevezhetünk, mert be volt sz*rva meg hugyozva oda, és kényelmetlen volt nagyon, 2 óránál többet nem tudtunk feküdni. Ezekhez képest a betoncsőben alvással semmi baj nem volt.
Szépből és rosszból is jutott bőven. 
 
Mi hátráltatott Titeket a legjobban az úton? A terep, a technikai problémák, vagy az időjárás?
A technikai problémák: ezek hátráltatnak a legjobban, mert nem biztos, hogy meg tudjuk oldalni őket, sose lehet tudni tutira, hogy a következő városban meg tudják-e javítani, és ha valami nagy gond van, nem is lehet rendesen haladni, tolni kell a bicajt. Amikor Csubinak elrepedt a felnije, akkor kiakasztottuk a féket, és úgy ment vele tovább, de nem lehettünk biztosak benne, hogy a következő településen megoldódik-e a probléma. Viszont ha megoldoldik, akkor minden jó, és már túl is vagyunk rajta.

A terep igazán nem hátráltat, mert bár nehéz, de ott is lehet hajtani.
Az időjárás nem hátráltat, inkább csak elkedvetlenít, rossz úgy biciklizni, hogy folyton zuhog az eső, alig látni előre néha pár métert, akkora felhőszakadás van. Viszont időbeli kiterjedésében ez volt a leghosszabb az úton: az 58 napból több, mint a felén esett.

Sablonos kérdés: Mit éreztetek, amikor megérkeztetek Pekingbe? 
Amikor Pekingbe értünk, már sötétedett, és az volt a legfőbb gondunk, hogy nagyon gyorsan szállást kell találjunk (se az utcán, se máshol nem lehet aludni)

A döbbenet másnap volt: ágyban ébredek, és nem kell menni tovább, nem kell nézni az órát, hogy indulni kell, nem kell idegeskedni, ez a város Peking!!! Biztonságban vagyok, ha akarok, egész nap feküdhetek, kész van, megcsináltuk, úgy néz ki, hogy sikerült. 
 
Megérte? 
Megérte igen. 
 
Mérlegre álltatok előtte és utána? Hány kilót fogytatok? Milyen súlya volt a kerékpároknak a málhával együtt? 
Fogytunk kb. 7 kilót fejenként. A bicikli és a csomag kb. 40 kg volt együtt. 
 
Orvos látott titeket az út előtt, illetve után? Mit szólt Hozzátok? Oltásokat kaptatok az útra? (ha igen akkor miket?) 
Orvos se előtte, se azóta nem látott minket.
Oltások: boostrix, typherix, twinrix. Ezek komibnált oltások, pl a twinrix hepa a és b, a többi tetanusz, agyhártyagyulladás, gyermekbénulás, hastífusz, stb. ellen véd. Elnézést, hogy nem tudjuk pontosan, de egyrészt régen volt, másrészt az oltóközpontban tudták, hogy mire lesz szükségünk.
 
Milyen repülővel jöttetek haza? A gondolom tisztesen leamortizált kerékpárokat feladtátok poggyászként, vagy otthagytátok Pekingben?
Repülő Boing, Hainan airlines.
A bicikliket semmi esetre se hagytuk volna ott, egyrészt már az út előtt le voltak amortizálva, több mint 20 évesek, másrészt ezekkel tettük meg a nagy utat, hogy is hagynánk őket ott. Harmadrészt pedig még Pestről Szegedig haza kellett tekerni velük, negyedrészt szükségünk van biciklire a munkába járáshoz, stb. 
 
Ha most indulnátok el a szerzett tapasztalatok, és élmények fényében, mit csinálnátok másképpen? Ugyanezzel a két öreg bringával vágnátok útnak? Egyáltalán, nekivágnátok? Mi az, amit kidobnátok a csomagból, vagy épp bepakolnátok, mert jól jött volna? 
Másképpen: jobban vigyáznánk a fényképezőre, jobb kamerát vinnénk és többet filmeznénk. Jobban láthatóvá tennénk, hogy magyarok vagyunk, és vinnék ajándékokat azoknak, akik befogadnak. Vízhatlan táskákkal indulnánk, mert mindenünk folyton átázott.
Ugyanezzel a kerékpárokkal mennénk, ezek a biciklik, attól, hogy öregek, jók, de profi kereket tennénk fel, hogy ne repedjenek el úton-útfélen. 
Amit kidobnánk: kevesebb gyógyszert, kevesebb ruhát vinnénk, kevesebb alkatrészt, pl. a pótracsni nem kellett, a bicikliszereléshez való nagyobb szerszámok sem kellenek, mert azok vannak az autószerelő műhelyekben is, és baltát sem vinnénk. A sárga mellény miatt pedig kiröhögtek minket, azt sem vinnénk. 
Beraknánk: eső elleni poncsót, feltétlenül, és másmilyen víztisztító tablettát vinnénk, olyat, ahol 1 tabletta 1 liter vízhez való, nem 5 literhez, tehát másmilyen kiszerelésűt. 
 
Írtatok útinaplót, lesz majd valamilyen formában (diavetítés, könyv, film) bővebb beszámoló az útról?
A film nem sikerült valami jól, elég amatőrök vagyunk az ilyesmiben, de azért valószínűleg valami beszámolóféle lesz majd. A naplóinkat egyelőre a magunk részére feldolgozzuk, aztán majd látjuk a többit. 
 
Gonosz kérdés tudom, de nem bírom megállni: 2012-ben Szeged - London futva? 
Elképzelhető, az ötlet nem rossz, már gondolkodunk rajta.
 
És egy újabb gonosz, bonusz kérdés a végére: Volna-e kedvetek tavasszal kikerekezni Ufába megkeresni az elhagyott fényképezőgépet? :)
Ufába nem tervezzük a biciklizést. A távolság nem akadály, de a fényképező már úgy sincs meg, úgyhogy ez most nem motivál minket, most más dolgok foglalkoztatnak bennünket.
 
Köszönjük a válaszokat, és még egyszer gratulálunk! Köszönet Boglárkának is a tudósításokért, és hogy begépelte a srácok válaszait.
 
Még néhány dolgot hozzáfűznék a végére:
A srácok az egész utat kerékpáron tették meg, csak a mongol-kínai határon ültek be egy UAZ-ba 5km-re, mert a kínaiak nem engednek be a határon senkit se gyalog, se biciklivel, csak kocsival lehet átmenni.
Ezt azért emelném ki, mert mások is vállalkoztak hasonló expedícióra, ám ahogy nézem, csak a Szabó testvéreknek sikerült ennyire tisztán, csak kerékpárral végigcsinálni az utat Pekingig. Itt most szeretném nagyon erősen hangsúlyozni, nem lekicsinyleni akarom a többiek útját, csupán engem most a Csubi és Gézu "túrája" fogott meg a legjobban.
 
De kötelező megemlíteni mellettük Lénárt "Léna" Ferenc és Berta "Géza bá" István szintén viszontagságokkal teli útját Pekingig. Ők nagyobb nyílvánosság mellett vágtak neki az útnak, és támogatókban is jobban bővelkedtek, viszont sajnos Nekik nem sikerült mindent olyan jól elintézniük, mint a Szabó testvéreknek, ezért sajnos sok helyen a kerékpár mellett egyéb, motorikus közlekedési eszközöket is igénybe kellett venniük.
Cseuz László 64 éves nyugdíjazott testnevelő tanár pedig, akinek már ez az ötödik kerékpárútja a nyári játékokra, és aki idén egyedül vágott neki a nagy útnak, nyugat felé indult Európán, az Egyesült Államokon, és Kanadán át Sanghajig, majd onnan tovább Pekingig. Persze az óceánokon Ő sem vizi biciklivel, hanem repülővel kelt át. Ő még nem érkezett meg, de már Kínában teker.
 
Ezúton szeretnék gratulálni Lénáéknak, a Szabó testvéreknek, és Cseuz Lacinak (Neki előre is) a fantasztikus teljesítményhez, és a kitartásukhoz. Ők megmutatták, hogy bármire képes az ember, ha igazán akarja.

5 komment · 3 trackback

Címkék: interjú peking kerékpártúra

A bejegyzés trackback címe:

https://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr50586881

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kerékpár Beállítások 2009.12.07. 13:24:54

A legfontosabb dolgok, amire figyelnünk kell a kerékpár beállításánál: Nyeregbeállítás: A nyereg tetejének nagyjából ví zszintesnek kell lennie. (ví zmértékkel vagy vonalzó segí tségével ellenőrizzük)! Lehet az orra kissé magasabban, vagy alacsonyab...

Trackback: Hasznos Oldalak Víztisztító Témában 2009.12.06. 23:48:13

Cellulit ellen- idejében - Vitaminok, étrendkiegészítők, víztisztító Kérdések és válaszok az Aquarion víztisztítóról - Vitaminok... Víztisztító vásárlás 2 lépésben - Élet Szegeden Ionizált víz, lúgos víz : ház...

Trackback: Propeller 2008.09.08. 23:04:42

Outdoor blog - Vasemberek Vasparipán - Szeged-Peking kerékpárral - InterjúNem csináltak nagy felhajtást maguk körül, saját 20 éves kerékpárjaikkal vágtak neki az útnak...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szegedindex · http://www.szegedindex.hu 2008.08.01. 15:32:09

kiváló interjú, gratulálunk, a szegedindexen elhelyeztük a kedves emberek részére.

Seres Ildikó 2008.08.03. 15:20:12

Tiszta szívből gratulálok! Le a kalappal előttetek, hogy van értelmes célotok, és hogy végigcsináltátok. A teljesítmény természetesen magáért beszél. Családotoknak is elismerésem.

bander 2008.08.04. 15:08:57

Gratulálok srácok, kemények vagytok!
/a szerkesztőnek: Boeing! :)/

Árpóca · http://sosefelejtemel.blog.hu 2008.08.15. 12:26:53

AAAAAAAAAAAAAA gratula baromi jó nagy nagy dolog ez!
süti beállítások módosítása