Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Hátizsákkal a svéd Lappföldön - 2. rész

2008.07.19. 09:53 outdoor

Negyedik nap – 2008.06.25.

a svéd Lappföldön8:00 - Sikerült majdnem mindenem megszárítanom, még a fényképezőgépnek és a bakancsnak kellene. Az eső most nem esik, a nagy kérdés, hogy meddig. Pár száz mérerrel magasabban friss hó nyomai latszódnak. Nagyon jól néz ki. A házinéni azt mondta, hogy most 4 fok van. Ha igaz, amit néhányan mondogattak, akkor holnaptól szép időnek nézhetek elébe. Na meg persze napsütésnek, amit nagyon várok már. És persze az jót tenne a lábbelimnek. A terv remélhetőleg nem változik meg újra, és a napi 23 km-es átlagot hozni tudom péntek estig. Ja, majd elfelejtettem, hogy ma baromi szeles az idő, igaz ebben a völgyben tegnap is az volt. Szükség is van a szélre, hogy elfújja a csúnya felhőket, amik csak nem akarnak magasabbra és messzebb szállni…
¾ 11-kor sikerült elindulnom, igyekeztem minél tovább a házban maradni, hogy a cipőm még szárazabb legyen. Igazából semmi értelme nem volt. Főleg, hogy ami következett az több volt, mint amire számítottam. A napi adag olyan 24-25 km volt, jól felosztva pihenőkkel, nehogy úgy járjak, mint tegnap. 5 km gyaloglás után elértem egy kis pihenőkunyhót. Mondtam is magamban, de jól néz ki. Volt ott egy pár akik ugyancsak megálltak pihenni egy pár percre. Ott kipróbáltam a fényképezőgépet is, és amikor bekapcsoltam, akkor láttam egy kis villanást az LCD kijelzőn. Ennek nagyon megörültem, készítettem néhány teszt fotót. a svéd Lappföldön10 perc pihi után újra felkaptam a hátizsákom és nekiindultam a következő 7 km-es szakasznak. Azért is volt fontos az újabb megállóhely, mert ott volt egy kis bolt, ahol lehetett csokit venni, meg reménykedtem benne, hogy lesz flakonos üdítőjük. Mert ugye a nagy igyekezetemben kidobtam a kezemből a kulacsom, amikor beleestem a vízbe. Így valószínű, hogy emiatt sem haladtam úgy, ahogy akartam, enyhén dehidratált lehetett a szervezetem. Amúgy már az első szakasz sem volt száraz… Végül is mit vártam, ha kb. 2 napig esett az eső? Na igy a 70-80%-ig száraz cipőm semmi idő alatt ismét vizes lett, na azért nem nagyon, de a GTX nem igazán volt hasznos. Bizonyos részek eléggé vizenyősek, mocsarasak voltak, de azért lehetett rendesen haladni. Egész jó tempóban sikerült elérnem a következő turistaházat, ahol megálltam egy bő fél órára pihenni és enni. A boltban vettem sok csokit, egy dobozos Coca-Colát mivel nem volt flakonos üdcsijük. Viszont volt nekik hajtogathatós műanyag poharuk, amit azonnal megvettem, mert nagyon megtetszett. Könnyebb, kisebb és olcsóbb is mint egy fémpohár. Legalább nem kellett melegítgetnem a kezem minden egyes ivás után és még a kesztyűt sem kellett levennem. :) A pihenő után nekivágtam az újabb 8 km-es távnak a nyeregben található kiskunyhóig. Nem is mondtam, de a boltnál volt egy nagy kutya, majd fel akart falni, amikor meglátott. Szerintem kiszagolta, hogy volt nálam egy tábla húsos szalonna, meg kolbász. Azért nem kellett odadobnom neki, hogy elengedjen. :)  Az ösvény lassan ment fel az emelkedőre, persze a felhőktől nem láttam hová is megyek, csak azt tudtam hogy valahova felfelé, ahol véget ér a völgy. Egyre nagyobb foltokban jelent meg a hó. Lassan közelítettem az 1000 m-es tengerszint feletti magasságot, ami azért még nem nagy durranás, főleg a 2100 feletti legmagasabb csúcshoz képest, amit még előző nap meg akartam mászni. Amire kevésbé számítottam, az a meredek és havas emelkedő a völgy végében. Hirtelen felvettem párszáz méter szintet, és alig haladtam néhányszáz métert előre. Mire felértem, azt hittem összeesek a fáradságtól, jó volt megállni és körülnézni, hol is járok. Szerencsére megpillantottam a pihenő házikót ami 100 m-en belül volt. Míg vettem egy kis levegőt odajött egy pár hozzám, hogy készítsek egy fotót róluk. Utána egyből a házhoz siettem, ahol gyorsan leültem pihenni. A ház 1150 m-en van. Ez az ún. Kungsleden legmagasabb pontja. Jó volt megszabadulni a 18 kilós zsáktól. Kezdtem együtt érezni a csigákkal, akik ugyancsak a hátukon cipelik a házuk. :) Betoltam még egy csokit, és újabb 20 perc múlva ismét elindultam. A maradék kb. 4 km nagyon király volt. Illetve lett volna, ha nem lett volna a 90% hóval borított. :) Most lett volna jó, ha nálam lett volna a snowboard-om. Persze nem volt. Jó szokásomhoz híven nem a kijelölt úton indultam el… egyből majdnem egy szikla alján végeztem a nagy lelkesedésben. Azt hittem balról ki lehet kerülni a havat, de nem, át kell menni rajta jobbról. Gyorsan visszafordultam, és tulajdonképpen mások nyomait követtem a hóban. a svéd LappföldönPersze figyeltem a motorosszánút-jelző táblákat. Eddig nem említettem, hogy egy vörös kereszt jelöli az útvonalat, ami télen épphogy kilátszik a hóból. Na szóval lelkesen átszaladtam az összes nagyobb hófolton, hogy minél kevésbé legyen vizes a lábam. Erre semmi esély nem volt, főleg azok után, hogy sok helyen beszakadt a hó a lábam alatt. Így nemcsak alulról lett vizes a lábam, hanem felülről is amikor telement a cipő hóval… Ez korábban még bejött, mert csak néhány tíz méteres hósávot kellett átszelni, itt többször olyan hosszúak voltak a hófoltok.
De mindez ugye a mulatság része. Úgy fél 7-kor érkeztem meg a turistaházhoz, Tjäktjába. Itt a házinéni már hamar észrevett és ott várt a ház előtt egy limonádéval a kezében. Mivel ő ilyen kedves volt én is megörvendeztettem azzal, hogy átadtam a levelet, amit Singiben kaptam. Így régi szokáshoz híven én, mint túrázó játszottam a postást. :) Rövid gondolkodás és térképnézés után úgy döntöttem, hogy maradok. De mivel nagyon hideg volt, nem odakint hanem megint benn aludtam. Itt már kiváltottam az International Youth Hostel-es kártyát, hogy olcsóbb legyen a szállas, most és később bárhova is megyek. Végülis csak 80 országban fogadják el. A néni nagyon örült nekem, mert én voltam az idei első magyar, aki arra járt, így egy újabb rajzszöget tűzhetett ki a falitérképére. Mikor ezt elújságolta az éppen kijövő turistának, ő egyből kérdezte tőlem hogy „És magyarul is beszélsz?“ Mindezt magyarul. Én nagyon meglepődtem. Itt a világ végén is beszélnek magyarul… :) Őt Jenőnek hívták, aki ¼ részben német, de ő már Berlinben született. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze ebben a házban: 2 svéd lány, akik közül az Jessica vitorlázik, 5 német srác, köztük Jenő meg egy ex profi síelő. Az egyik srác sajnos megsérült út közben. Át próbált ugrani egy nagyobb vízfolyást, de a landolásnál kifordult a bokája, így véget ért számára a túra. Ott várta a helikoptert meg a doktort, hogy visszavigyék Kirunába, a kórházba. Ilyen balesetek előfordulnak. A helikopter szerintem még vagy 2 napig nem jött, mert rosszak voltak a látási viszonyok. De ezt már nem tudom, majd kiderítem Jenőtől. Akadt még néhány egyéb turista is - németek, svédek egyaránt -, de ők hamar nyugovóra tértek. Mi, a fiatalok úgy fél 1-ig beszélgettünk, nevettünk. Most elmondom, hogy ez volt a legjobb társaság, akikkel találkoztam az utam során. Nagy kár, hogy az ellenkező irányba mentünk.

Ötödik nap – 2008.06.26.

Ma megint korai kelés volt. Miért? Nem tudom. De sajnálatos módon már fél 8-kor felébredtem. Valamikor korábban már egyszer kinyitottam a szemem, és mintha friss hó nyomait véltem volna felfedezni. De lehet, hogy álmodtam. Mire rendesen felkeltem csak a hegyoldalon látszódott a hóesés nyoma. A házinéni mondta is, hogy mikor 4-kor felébredt a sátrak teteje teljesen havas volt, ami hamar elolvadt azért. Örültem, hogy nem én voltam az első kelő, bár lehet csak azért keltem fel, mások már hangosan zörögtek. Ma ismételten lassan készültem össze. Végülis minek is siettem volna. Ma olyan 33 km várt rám. Az eddigi leghosszabb. Fizikailag a könnyebbnek ígérkezett volna, ha nem lett volna sok vízfolyás az utamban… na meg összességében csak lefele kellett jönni a hegyről. Mielőtt útnak indultam volna, gyorsan megnéztem a térképet, nehogy elfelejtsem a települések nevét. Még gyorsan készítettem egy képet a kis csapatról, meg elkértem Jenő berlini elérhetőségét. Olyan fél 11 felé indulhattam el, és igen lelkesen vágtam neki a 13km-es első szakasznak. Az eleje még elég havas volt, meg néhány nagyobb patak keresztezte az utam, persze hidak nemigen voltak. a svéd LappföldönAz idő egész normális volt a 2 fokhoz képest. A felhők feljebb szálltak, így legalább az esőt ki tudtam zárni. A kis házból messze el lehetett látni, így az is láttam, hogy hol van az utam fele. Volt egy nagyobb, völgybe benyúló domb, ami 6,5-7 km-nél lehetett. Itt elvileg megpihentem volna, de nem tettem. Olyan 3 km felé megpillantottam egy kis pihenő házat tőlem jobbra, de túl messze volt és nem is akartam letérni az ösvényről. Különben is nem állok meg 35 perc gyaloglás után. Útközben sikerült egész közelről lefotóznom egy madarat, melyek elég viccesek. Visítoznak össze-vissza, meg keringenek az ember feje felett, és ha úgy gondolják, akkor hirtelen „megtámadják” az embert. Amikor 2 napja először láttam őket akkor kicsit megijedtem, mert azt hittem tényleg nekem akar jönni. Mondtam is nekik, nem kell a tojásotok, már reggeliztem…  Számomra mindenképp érdekes volt, ahogyan megpróbálták védeni a fészküket, amit nagyon jól elrejtettek, mert sosem láttam őket. A fiókákat hallottam, de nem láttam. 2 óra 40 perc túra után végre odaértem Alesjaure nevű turistaházhoz. Itt egyedül az őrök voltak, akik nagyban takarították a házakat, a délután/este érkezőknek. Ez egy nagyobb hely volt megint, úgy, mint Kebnekaise, ahol ugyancsak volt szauna. Itt eltöltöttem megint vagy fél órát pihenéssel, a svéd Lappföldönközben átadtam a levelet, amit cipeltem. Bár itt a fickó nem mutatott különösebb örömöt, hogy levele érkezett. Egyből nem is tetszett a hely többé. Semmi barátságosság nem volt benne. Míg pihentem, jött két holland fickó Norvégia felől, ők keresztül jöttek a hegyen, ahol még igen sok hó volt. Én is arra akartam menni, de sajnos a turistaházak csak egy héttel később nyitottak, így sanszom sem lett volna száraz lábbelire, zoknira, főleg, hogy a napnak még mindig nyoma sem volt. Még indulás előtt ránéztem a ház falán lévő hőmérőre, és láttam, milyen meleg volt. 5 fok. A folytatásban már sajna kevésbé szilárd talajon haladtam, mivel egy nagy tó mentén vezetett az ösvény. Ez idő alatt számos mocsaras területen kellett átkelni, nem beszélve a keresztben folyó patakokról. Jó tájfutóhoz híven – nem mintha tájfutottam volna az elmúlt néhány évben – próbáltam taktikázni, letérve az ösvényről, hogy a szilárd talajon menjek, ne a mocsárban. Azért persze nem volt vészes a dolog. Azért kissé piszkált a dolog, hogy sehol a vége, mert még csak a táv fele környékén jártam. Azt hittem, sosem lesz vége. Az út lassan emelkedett, és vitt fel egy hegyoldalra. Itt útközben találkoztam sok szembejövő túrázóval, és csak egy-két ember haladt az én irányomba. Köztük egy német srác, aki igen lassan sétált. Lelassítottam és odaköszöntem neki. Látszott jól esett neki a társaságom, mert egyből felvette a ritmust és haladt az én tempómban. Kissé alulbecsülte a sarkköri időjárást, azt hitte napsütés és 15 fok vár majd rá. Bár én sem készültem megfelelően, öltözékből nem volt hiány. És amúgy sem látszott a vadállat típusnak. Egész jót beszélgettünk, így az sem zavart különösen, hogy lassabban haladok a tervezettnél. Még mielőtt az utolsó hegyoldalt megkerültük volna, volt egy laposabb rész, ahol le volt fektetve a szokásos „motoros szán” deszka. Nem is lett volna érdekes, ha szilárd talajon lett volna, de sajna látszott, hogy a víz ellepte teljesen. Én, mint vaddisznó, fogtam magam és átrobogtam, minél kevésbé legyek vizes. De mit sem értem evvel, mert így is, úgy is bokáig süllyedtünk. Jót nevettünk persze, főleg, hogy ő majdnem lecsúszott a deszkáról… A hegyet megkerülve már csak lefelé vezetett az utunk, de ez sem volt leányálom. Ilyen lassan régen mentem lefelé, az ösvény be volt borítva egy óriási sziklamezővel. Viszont a völgyben folyó patak szépen lassan kiszélesedett, és egy gyönyörű kanyonban folytatta útját. Egy idő után már kezdtem begolyózni, hogy sosem érünk le a hegyről, olyan közelinek látszott a völgy, ahová tartottunk. A laposba leérve beléptünk az Abisko Nemzeti Park területére. Érdekes volt, nagyon kellett vigyázni, nehogy letérjünk a kijelölt útról. Pár kilométer után végre elértük a turistaházat Abiskojauréban. Ez egy nagy tó partján található. Itt megint vacilláltam, hogy felverjem a sátram, vagy még várjak egy napot, mert az idő fokozatosan javult. Persze megint benn aludtam, ami azt hiszem jó döntésnek bizonyult. Ettem egy óriásit, amit a testem biztos nem utasított volna soha, és egy rövid beszélgetés után nyugovóra tértem. Itt a szoba be volt sötétítve, ami nagyon jól esett, bár ez inkább reggel számított, mint este. Olyan hulla fáradt voltam 34 km után. Végülis csak 7,5 órát gyalogoltam hátiszákkal, összesen fél óra pihenéssel.

Hatodik nap – 2008.06.27.

 

a svéd LappföldönA mai nap könnyebb túra ígérkezett a tegnapinál, igaz ez valamivel hosszabb lett, mint terveztem. Elsősorban időben, nem távban, mert csak 21 km volt a terv. Az első fele hamar lement, tulajdonképpen csak végig kellett menni a Nemzeti Parkon egészen az Abisko turistaházig. A kezdeti keskeny ösvény lassan átváltott egy széles sztrádává, míg a tó, ami mentén haladtam, elkeskenyedett, majd egy igen erős sodrású folyóvá alakult. Ez ugyancsak egy mély kanyont vájt ki magának, még mielőtt egy még nagyobb tóba torkollt. Ez a 13 km-es szakasz igen eseménytelenül telt, néhány embert elhagytam, akik ugyancsak Abiskojauréban aludtak, de a vége félé már sokkal több családdal, csoporttal találkoztam. Félúton megálltam egy kicsit szusszanni, ahol utolért a nem sokkal korábban elhagyott nagymama az unokával és a kutyával. Valamit odamondott nekem, de nem értettem belőle semmit, így erre csak azt feleltem, biztos úgy van, ahogy mondod. Gondolom valami olyasmit mondhatott, hogy lassan járj tovább érsz… Az biztos, ha egyszer gyerekeim lesznek, akkor majd én is viszem őket az erdőbe kirándulni, mert milyen jó program az, ugye? Amikor Abiskoba érkeztem, egyből bementem a turistaházba, ami sokkal civilizáltabb, mint a hegyek között. Inkább hasonlított egy sícentrumra, mint egy egyszerű turistaházra. Bár egész évben működő sílift van ott a környéken. Legalábbis nyáron, amíg tart a 24 órás világosság, biztosan járatják a liftet. Szóval a házban megérdeklődtem a busz és vonat menetrendet, majd bementem a kisboltba csokit venni. Persze megint rosszabb voltam a nőknél. a svéd LappföldönAmi megtetszett, megvettem. De legalább volt köztük hasznos holmi is. Például vettem laticelt is, amit legkésőbb Kirunában meg kellett volna vennem. :( Bár lehet akkor sem aludtam volna többet sátorban, ki tudja. Késő okosnak lenni. Nagyon tetszett már eddig is, hogy mindenhol elfogadnak kártyát, mint fizetőeszközt. A pihenő után jött egy igen szép 8 km-es szakasz Björnklidenig. Az út a nagy tó mentén vezetett, az elején és a végen egy-egy csodás vízeséssel. A faluban találtam egy kempinget, egy turistaszállót, meg a vasútállomást. Mivel nagyon szép idő volt, nem is gondolkoztam azon, hol is aludjak. Már csak egy olyan hely kellett, ahol kényelmesen tudok aludni, na és senkit sem zavarok vele. Így egy km-t visszagyalogoltam, ahol fel is vertem a sátram. Gyorsan elszaladtam a vízeséshez vízért, mert ez létfontosságú volt nem csak iváshoz, de a főzéshez is. Utána még egy kicsit keresztrejtvényeztem, és fél 9-kor már aludni is mentem. Sajnos a tervezett éjféli kelés megint nem jött össze, mivel fél 2-kor ébredtem. Lehet nem vesztettem semmit, mert felhős volt az idő egy picit. Bár ez semmit nem jelent, mert elég erősen fújt a szél, így akár láthattam volna. Majd holnap újra próbálkozom.

Negyedik napi képek

Ötödik napi képek

Hatodik napi képek  

A kaland és az abból készült útinapló elkövetője:
Somogyi Gergely

Folytatása pedig lesz még!

Szólj hozzá!

Címkék: svédország túra élménybeszámoló

A bejegyzés trackback címe:

https://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr81575410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.