Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://outdoor.blog.hu/2010/07/15/everest_maraton
Everest Maraton
2010-07-15T12:50:34+02:00
2010-07-15T12:50:34+02:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;">Már közel egy éve terveztem el, hogy Nepálba utazok és olyan területeket fedezek fel, ahol még előtte nem jártam. Nem volt nehéz döntés, hisz 2 évvel ezelőtt az 1953-as Everest expedíció eredeti útvonalán mentem be a Khumbu völgy bejáratáig, Lukla-ig (2800m) egy Jiri nevezetű falucskából, ami közel 8 óra vadregényes buszúttal közelíthető meg. Anno ez az útvonal volt az egyetlen módja hogy az Everesthez bejussanak az expedíciók… Ez közel 6-8 napi járóföld, több hágóval megtarkítva… de tökéletes akklimatizációs túra.</p> <p style="text-align: justify;">Majd akkor úgy döntöttem, hogy a klasszikus Everest Alaptábor (Everest Base Camp: EBC) túrát kihagyom és majd meghagyom egy másik útra. Így érkeztem el a gondolathoz 2009-ben, hogy felfedezzem az EBC és a közeli völgyek, hágók rejtélyeit, élményeit és azt összekössem egy jól megérdemelt Everest Maratonnal, ami kicsit furcsán hangzik, de az első hivatalos maratonomnak számított. Aki ismer az tudja hogy én már megannyiszor futottam ennél sokkal hosszabb távokat, de igyekeztem óvni magamat egy hivatalos utcai maratontól… de mindig is indíttatásom volt egy terepmaratonhoz.</p> <p style="text-align: justify;"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/everest_maraton/marathon_race_map.jpg" class="imgleft" alt="" />Őszintén megvallva nem is tudom miért nem jutott ez az esemény eszembe előbb :-) Szinte a tökéletes kombináció: magaslat, hegyek és terepfutás, valamint az 1953. május 29.-ei első sikeres hegymászó expedíció (Tenzing Norgay és Sir Edmund Hillary) megemlékezéséhez kötött dátumon tartják. Ahogy ez élet úgy hozta (vagy én) ezek az elemek határozzák meg a munkám és a hobbim is… vagy ahogy mások szokták mondani: szerencsés ember – „a hobbija a munkája” :-)</p> <p style="text-align: justify;"> Na de vissza a tényekhez. A munkámból adódóan a tervezés már egy jó ideje elkezdődött és a nevezésemet is leadtam már tavaly júliusban a versenyre, ami tökéletesen beleillet az eléggé sűrű munkarendembe, így egy 7 hetes nepáli utat terveztem bele.</p> <p style="text-align: justify;">Április közepén utaztam ki Angliából majd június 3.-án repültem vissza Angliába, kifelé és visszafelé is sikerült pár napos munkákat beszervezni a Szigetországban, így azt mondhatom kihasználtam az időt és a helyet is. A versenyt nagyon vártam, de főkent a túra mozgatta a fantáziám és e köré terveztem a „felkészülésem” ha ezt ennek lehet mondani: hisz abban a magasságban a futás átmegy poroszkálásba… Igaz idővel elkezd normálisabban mozogni az ember. Persze 5000m felett ez fehér embernek már nem nagyon megy. A terveim szerint 3 völgyet néztem volna meg, 3 hágón való átkeléssel és több kisebb csúcs megmászásával segítve az akklimatizációt. Terveimbe az is beletartozott, hogy a verseny szakaszait végiggyalogolom és bizonyos részeken futok is. Természetesen benne volt a sérülés és a betegség lehetősége is, ami jelen esetben be is játszott.</p> <a href="https://outdoor.blog.hu/2010/07/15/everest_maraton">[...] Bővebben!</a>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F07%2F15%2Feverest_maraton%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F07%2F15%2Feverest_maraton%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F07%2F15%2Feverest_maraton%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Everest Maraton"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2010/07/15/everest_maraton#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/2153027" border="0" /></a><br /></p>
himalája
futás
élménybeszámoló
nepál
ultrafutás
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/everest_maraton/marathon_race_map.jpg
https://outdoor.blog.hu/2010/06/07/4646_km_seta_egy_ev_alatt
4646 km séta egy év alatt
2010-06-07T16:07:00+02:00
2010-06-07T16:07:00+02:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p>...és közben még a szakálla is megnőtt:</p> <p style="text-align: center;"><object height="385" width="640"> <param value="https://www.youtube.com/v/5ky6vgQfU24&hl=hu_HU&fs=1&" name="movie"></param> <param value="true" name="allowFullScreen"></param> <param value="always" name="allowscriptaccess"></param><embed height="385" width="640" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/5ky6vgQfU24&hl=hu_HU&fs=1&"></embed></object></p> <p>Egy év után azt mondta, elég volt. Megállt, levágatta a haját és a szakállát, majd hazament befejezni a sulit.</p><p style="text-align: center;"><a target="_blank" href="http://www.thelongestway.com/plan">Hogyan/miért?</a> - <a target="_blank" href="http://www.thelongredline.com/map.htm">Az útvonal</a> - <a target="_blank" href="http://www.thelongestway.com/category/walk">Az útinapló</a> - <a href="http://www.thelongestway.com/20100312/misc08-about-the-telly.html" target="_blank">Így készült a videó</a></p> <p>Filozófia: <em>"It doesn’t matter what dream you choose to follow, as long as you have one. Go follow your dream, and laugh while you’re doing it!"</em></p><p>Magyarul valahogy így: Mindegy, mi az álmod, csak legyen egy! Menj, váltsd valóra, és közben nevess!<em><br /> </em></p> <p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F06%2F07%2F4646_km_seta_egy_ev_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F06%2F07%2F4646_km_seta_egy_ev_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F06%2F07%2F4646_km_seta_egy_ev_alatt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=4646 km séta egy év alatt"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2010/06/07/4646_km_seta_egy_ev_alatt#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/2062924" border="0" /></a><br /></p>
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://i.ytimg.com/vi/5ky6vgQfU24/0.jpg
https://outdoor.blog.hu/2010/05/31/budapest_ket_kereken_a_31000km_es_kerekpartura_elso_fovarosaban
Budapest két keréken - A 31000km-es kerékpártúra első fővárosában
2010-05-31T20:13:00+02:00
2010-05-31T20:13:00+02:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Vasárnap este nem hétköznapi vendégeink érkeztek. <span class="il">Előd</span> és Lehel két marosvásárhelyi fiatal, akik fejükbe vették, hogy kerékpárral bebarangolják egész Európát. Már maga az útvonalterv puszta látványa is megdobogtatja a magamfajta kerékpártúrázó szívét. Nem csoda hát, hogy már alig vártam a találkozást a két őrülttel. <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2010/elod-lehel/elod-lehet_750.jpg" />Alig egy hete vannak úton a srácok, első nagyobb állomásuk Budapest, ahol 3 napot töltenek el. Ebből az első nap, Pünkösd hétfőn rögtön be is vettük Budapestet. A Városligettel kezdtünk, a Hősök terén találkoztunk néhány baráttal, köztük Dénes volt bátor, és bringával érkezett, így már 4 fősre duzzadt a kis bringás csapatunk a nap hátralévő részére. Végighajtottunk az Andrássy úton, majd a Lánc-hídon kereszteztük a Dunát.</p> <p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><iframe scrolling="no" height="540" frameborder="0" width="750" src="http://www.gpsies.com/mapOnly.do?fileId=qedfugkofixirzdw" marginheight="0" marginwidth="0" title="GPSies - Budapest - Városnézés kér keréken"></iframe> <a href="https://outdoor.blog.hu/2010/05/31/budapest_ket_kereken_a_31000km_es_kerekpartura_elso_fovarosaban">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F05%2F31%2Fbudapest_ket_kereken_a_31000km_es_kerekpartura_elso_fovarosaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F05%2F31%2Fbudapest_ket_kereken_a_31000km_es_kerekpartura_elso_fovarosaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2010%2F05%2F31%2Fbudapest_ket_kereken_a_31000km_es_kerekpartura_elso_fovarosaban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Budapest két keréken - A 31000km-es kerékpártúra első fővárosában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2010/05/31/budapest_ket_kereken_a_31000km_es_kerekpartura_elso_fovarosaban#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/2045770" border="0" /></a><br /></p>
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/2010/elod-lehel/elod-lehet_750.jpg
https://outdoor.blog.hu/2009/10/19/mami_turak_a_havas_tatraban
"Ma mi" túráink a havas Tátrában
2009-10-19T23:55:00+02:00
2009-10-19T23:55:00+02:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p style="text-align: justify;"><img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/post-havas-tatra/havas-tatra-1.JPG" />A hétvégén kirándulni voltunk a Tátrában. Igen, a múlt héten, <a target="_blank" href="http://index.hu/bulvar/2009/10/14/zuhog_a_ho_a_bukkben_es_a_matraban/?rnd=337">amikor annyi sok hó leesett</a>. Pontosabban nem is a hétvége volt, hanem egy csüt-péntek-szombat, szerda esti leutazással. Éppen ezért, mivel két nap szabinkba került a megmozdulás, eszünkbe se jutott lemondani a Tátránkról, elhatároztuk, hogy ha esik, ha fúj, mi megyünk és jó lesz! Jó lett, és hó is esett, nem is kevés, na de erről később… Banderral ketten vágtunk neki a kalandnak, és biztos ami biztos alapon, a sífutó felszerelést is bepakoltuk a túrabakancsok mellé.<br /> Szerda este még gyorsan átszereltettem a téli gumikat az autóra, majd 8 után valamivel elhagytuk Budapestet. Donovaly előtt egy rendőr állított le. Na, most jön a bünti, 50 helyett 52-vel hajtottam ki a településről, gondoltam, de kellemesen csalódtam. A rend őre csak a téli gumira kérdezett rá, és figyelmeztetett, hogy sok hó esett le és csúszós az út, ezért nagyon lassan, és óvatosan hajtsunk. Láttunk néhány kamiont elakadva, és fent a hágóban, a sípályáknál, amikor kiszálltunk nyújtózkodni, akkor tapasztaltuk csak, hogy valóban komoly a helyzet, jó 40cm hó volt az út mellett. Ekkor már sejthető volt, hogy kalandos lesz ez az utazás.</p><a href="https://outdoor.blog.hu/2009/10/19/mami_turak_a_havas_tatraban">[...] Bővebben!</a>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F10%2F19%2Fmami_turak_a_havas_tatraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F10%2F19%2Fmami_turak_a_havas_tatraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F10%2F19%2Fmami_turak_a_havas_tatraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t="Ma mi" túráink a havas Tátrában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/10/19/mami_turak_a_havas_tatraban#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1462069" border="0" /></a><br /></p>
szlovákia
túra
tátra
élménybeszámoló
sífutás
sítúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/post-havas-tatra/havas-tatra-1.JPG
https://outdoor.blog.hu/2009/09/29/budapest_oroshaza_200km_kerekpartura_a_nagyokkal
Budapest – Orosháza, 200km - Kerékpártúra a Nagyokkal
2009-09-29T10:18:00+02:00
2009-09-29T10:18:00+02:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p style="text-align: justify;"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/post-budapest-oroshaza/01-budapest-oroshaza-kerekpartura-bo-beno-lena.JPG" class="imgright" alt="" />A hétvégén ismét nagy őrültséget műveltünk. A kerékpártúra ezúttal sok résztvevős volt, ez adta a lényegét, na meg az úti cél. Kezdjük a legelején!<br /> Nálunk vendégeskedett Bo Barta, <a href="http://www.100napbringa.hu/nordkapp-stockholm/kalandok-es-talalkozasok-lappfoldon" target="_blank">akivel odafent északon, a finn Lappföldön találkoztam</a> a nagy európai bringázásomnak bizonyos szempontból gyakorlatilag az utolsó napján. Ezt azért fontos kiemelni, mert ő pedig innen Budapestről fog hazarepülni, itt fogja befejezni az útját, ami neki ott indult, ahol nekünk véget ért. Meg is örültünk egymásnak nagyon, még ott északon megígértettem vele, hogy feltétlen keressen meg, ha Budapestre ér, és lakjon nálunk. Aztán itthon észrevettem a fotóinkat nézegetve, hogy egymás mellett szerepelünk Európa legészakibb pontjának kerékpáros vendégkönyvében.<br /> Szerdán végre eljött az idő, Bo megérkezett, megjárta a balti államokat és Oroszországot, nekem közben majdnem 2 hónapom volt megemészteni a nagy utat. Első este nagypapám meghívására összehoztam az öregeket, a két mérnökember jól megértette egymást, folyt a ribizlibor és a pálinka, az este végére kész művészet volt a fordítás közöttük. Bo gátakat tervezett, Lali papa vasúti hidakat. Bo a Kilimadzsárót mászta meg, Lali papa a Drei Zinnen-t… Szóval volt miről beszélgetni, alig győztünk hárman unokák a fordítást.<br /> Eljött végül a péntek hajnal, a 6 órai indulásból fél 7 lett, és kigurult a kis csapat a kapunkon. Bo, Huber [Pele_nka] Tamás, Zita és én. <img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/post-budapest-oroshaza/02-budapest-oroshaza-kerekpartura-bo-beno-lena.JPG" alt="" />Botól a kiserdő túloldalán búcsúztunk, ő az M0-ás mentén, Érden át a Balaton felé vette az irányt, azzal a céllal, hogy az elkövetkezendő két hétben elteker az olaszországi Velencéig. Eredetileg teljes Európa Észak-Dél túrát tervezett Nordkapptól az olasz csizma déli csücskéig, de sajnos neki, mint Dél-Afrikai állampolgárnak vízum kell az EU-ba, aminek ideje véges, ezért kényszerült a rövidítésre. Viszont a repülője Budapestről indul, úgyhogy nagy örömömre még viszont láthatjuk nem mindennapi barátunkat. 66 éves létére ilyen kalandra vállalkozott, csak hogy bizonyítsa magának, hogy képes rá, és megmutassa az embereknek, hogy Co2 kibocsájtás nélkül is lehet utazni, méghozzá nem is akárhogy! Nagyon tudom becsülni az ilyet! Igyekszem majd készíteni vele egy riportot, mert nem mindennapi fickó, és nem akármilyen a története!<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/09/29/budapest_oroshaza_200km_kerekpartura_a_nagyokkal">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F29%2Fbudapest_oroshaza_200km_kerekpartura_a_nagyokkal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F29%2Fbudapest_oroshaza_200km_kerekpartura_a_nagyokkal%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F29%2Fbudapest_oroshaza_200km_kerekpartura_a_nagyokkal%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Budapest – Orosháza, 200km - Kerékpártúra a Nagyokkal"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/09/29/budapest_oroshaza_200km_kerekpartura_a_nagyokkal#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1414966" border="0" /></a><br /></p>
kerékpár
élménybeszámoló
kerékpártúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/post-budapest-oroshaza/01-budapest-oroshaza-kerekpartura-bo-beno-lena.JPG
https://outdoor.blog.hu/2009/09/16/a_100_nap_bringa_teljes_utvonala_a_neten
A 100 nap bringa teljes útvonala a neten
2009-09-16T19:28:00+02:00
2009-09-16T19:28:00+02:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;">Árpesz már több, mint egy hónapja hazaért epikus utazásáról, amiről a kezdetekkor <a href="http://outdoor.blog.hu/2009/04/26/100_nap_es_8000_kilometer_kerekparral" target="_blank">az outdoor blog is hírt adott.</a> Most végre publikálta nekünk a teljes útvonalát annak a 100 napos, több mint 8000km-es kerékpáros őrületnek, amely meghódította Európa legészakibb pontját, a norvégiai Nordkappot. (<a target="_blank" href="http://www.100napbringa.hu/trondheim-nordkapp/tromso_a_vilag_legeszakibb_sorfozdejeben">mellesleg érintették a világ legészakibb sörfőzdéjét is</a>)</p> <p style="text-align: center;"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/100napbringa-google-earth.jpg" alt="" class="imgnotext" /></p> <p style="text-align: justify;">A Google Earth-el megnyitható részletes útvonalat és a hozzá való használati utasítást megtaláljátok <a href="http://www.100napbringa.hu/altalanos/a-100-nap-utvonala-a-google-earth-on" target="_blank">a 100napbringa.hu-n itt!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F16%2Fa_100_nap_bringa_teljes_utvonala_a_neten%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F16%2Fa_100_nap_bringa_teljes_utvonala_a_neten%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F16%2Fa_100_nap_bringa_teljes_utvonala_a_neten%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=A 100 nap bringa teljes útvonala a neten"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/09/16/a_100_nap_bringa_teljes_utvonala_a_neten#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1386929" border="0" /></a><br /></p>
kerékpár
útvonal
kerékpártúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/100napbringa-google-earth.jpg
https://outdoor.blog.hu/2009/09/14/kalandjaink_a_lengyel_tatraban
Kalandjaink a Lengyel-Tátrában
2009-09-14T10:00:00+02:00
2009-09-14T10:00:00+02:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p><meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8" /> <meta name="ProgId" content="Word.Document" /> <meta name="Generator" content="Microsoft Word 12" /> <meta name="Originator" content="Microsoft Word 12" /> <link rel="File-List" href="file:///C:\DOCUME~1\AHARKA~1.5X9\LOCALS~1\Temp\msohtmlclip1\01\clip_filelist.xml" /> <link rel="themeData" href="file:///C:\DOCUME~1\AHARKA~1.5X9\LOCALS~1\Temp\msohtmlclip1\01\clip_themedata.thmx" /> <link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:\DOCUME~1\AHARKA~1.5X9\LOCALS~1\Temp\msohtmlclip1\01\clip_colorschememapping.xml" /><style type="text/css">
<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:"Cambria Math";
panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
mso-font-charset:1;
mso-generic-font-family:roman;
mso-font-format:other;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;}
@font-face
{font-family:Calibri;
panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
mso-font-charset:238;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:-1610611985 1073750139 0 0 159 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-unhide:no;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
margin-top:0cm;
margin-right:0cm;
margin-bottom:10.0pt;
margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-language:EN-US;}
.MsoChpDefault
{mso-style-type:export-only;
mso-default-props:yes;
font-size:10.0pt;
mso-ansi-font-size:10.0pt;
mso-bidi-font-size:10.0pt;
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-fareast-font-family:Calibri;
mso-hansi-font-family:Calibri;}
@page Section1
{size:595.3pt 841.9pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
</style> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/013-tatra-sasok-utja.JPG" class="imgright" alt="" /></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Szeptember első hétvégéjén kirándulni voltunk a Tátrában. A két naphoz hozzácsaptam a pénteket szabadságból, így már csütörtök este autóba pattantunk a barátnőmmel, hogy levágtassunk a Lengyel-Tátrába, Zakopane környékére, kirándulni egy kicsit. 3 éve több ízben jártam már a Tátra északi oldalán, és akkor fantasztikus élményekkel tértünk haza, így várakozásokkal teli néztem elébe ennek az útnak is.</span><br /> <span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Valamivel éjfél előtt érkeztünk meg a Zakopane déli részén található Pod Krokwia kempingbe. Szakadt az eső, ezért úgy döntöttünk, hogy nem állítunk sátrat, hanem a kombi hátuljában alszunk. Ledöntöttük a hátsó ülést, előrepakoltuk a cuccokat, majd megágyaztunk magunknak az így nyert helyen. Nem is volt olyan kényelmetlen, mint vártam.</span><br /> <span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Reggel sajnos még mindig lógott az eső lába, ezért némi délelőtti extra szunyókálás után csak várost nézni indultunk. Zakopane sétálóutcája még mindig gyönyörű és érdekes; a füstölt sajtok mellett megjelentek az óriási, magas gépfagylaltok is. Aki csokis ízt várna a fehér-barna színű fagylalttól az csalódni fog. ;P </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/03-tatra-sasok-utja.JPG" alt="" /></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Egy ebédnek szánt kebab, egy templomlátogatás és egy kávézás után úgy döntöttünk, most már elég lesz a városból, elindulunk kirándulni, ha esik, ha fúj.</span><br /> <span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Esett… :) Hol kicsit, hol kevésbé, de szinte végig áztunk, de azért ennek ellenére élveztük az estébe nyúló kirándulásunkat. A Sarnia Skala hegyet néztük ki célpontnak. A völgyből majdnem visszafordultunk, mert sikerült egy kicsit elmennünk rossz irányba, amivel időt veszítettünk, aztán még az eső is egészen rákezdett, de végül nem futamodtunk meg, amit nagyon nem bántunk meg. Bár a csúcs „csak” 1377 méter magas, de mivel a tetején egészen szép sziklás, igazi csúcs-élménnyel ajándékozott meg minket. Az sem volt baj, hogy közben esett, élveztük, hogy fent vagyunk egy hegycsúcson, ahová a saját lábunkon jutottunk fel. Lefelé egy alternatív útvonalon, a sárga jelzésen mentünk le, egy nagyon szép, sziklákkal, </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">vízesésekkel és zubogókkal tarkított völgyecskében. Sajnos ekkor már igencsak </span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">sötétedett, ezért nem tudtunk fényképeket készíteni, pedig lett volna miről…</span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/IMG_7938.JPG" class="imgright" alt="" /></span><br /> <span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Este megérkezett a társaság java, merthogy ez egy nagy, össznépi kirándulásnak indult, csak mi Zitával lejöttünk egy nappal előbb – ha már lúd, legyen kövér alapon. A kemping éttermében egy közös vacsorázás, sörözés keretében jót beszélgettünk a javában volt kollégákból álló rég nem látott baráti társasággal. Persze a beszélgetések a következő két nap túrái alatt is folytatódtak, aminek nem kicsit örültem, hiszen volt, akit idén még talán nem is láttam, holott anno együtt jártuk az OKT-t, a Fátrát, a Gyergyói Havasokat és még sok-sok mindent… :)</span><br /> <span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; font-family: "Times New Roman","serif";">Másnap korán keltünk és megpróbáltuk elérni az első felvonót a Kasprowy Wierch-re. Ez majdnem sikerült - részben miattunk, részben a kisebb sor miatt -, de a tervezettnél kicsit később, olyan 9 körül voltunk fent az 1987 méteres gerincen. Odakint 3 fok volt, és esett… <a href="https://outdoor.blog.hu/2009/09/14/kalandjaink_a_lengyel_tatraban">[...] Bővebben!</a></span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F14%2Fkalandjaink_a_lengyel_tatraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F14%2Fkalandjaink_a_lengyel_tatraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F09%2F14%2Fkalandjaink_a_lengyel_tatraban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kalandjaink a Lengyel-Tátrában"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/09/14/kalandjaink_a_lengyel_tatraban#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1373511" border="0" /></a><br /></p>
túra
tátra
lengyelország
élménybeszámoló
zakopane
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/2009/013-tatra-sasok-utja.JPG
https://outdoor.blog.hu/2009/07/14/terepfuto_vilagbajnoksag
Terepfutó Világbajnokság
2009-07-14T22:49:00+02:00
2009-07-14T22:49:00+02:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<h1 style="text-align: center;"><span style="color: rgb(255, 102, 0);">La 11ème Merrell Sky Race<br /> 2nd IAU World Trail Challenge</span></h1> <p> </p> <p style="text-align: justify;">Azt hiszem nagy hiba lenne csak a versenyre korlátozni az élménybeszámolót, tekintve hogy a megelőző napok eseményei is igen fontos részét képezték a mentális felkészülésnek.<br /> Csütörtökön valamivel este 6 után vágtunk neki a nem éppen rövid útnak Ispi, Zoli (a sofőrök és segítők legjobbika) anyukám, apukám és jómagam. Köszönhetően az Ultrabalaton óta hordozott és azóta csak tovább fokozott alváshiánynak, a magyar határtól a francia határig egy cappuccinot (a mélyebb alvás elősegítése érdekében muszáj volt) kivéve semmire nem emlékszem. <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-terepvb/terepvb_1.jpg" />Reggel 7-kor érkeztünk meg Monétier városkába, a számunkra kiszemelt szállodába. Egy kiadósnak nem mondható reggeli után, mivel frissek és kipihentek voltunk, célba vettük a versenyközpontot. Hát még igen berendezés alatti állapotában volt minden, így némi türelemre kértek bennünket, melynek jutalmaként végül megkaptuk az Hongrie csapatnak összeállított információs dossziét. Áttanulmányozva rögvest szembesültünk az első problémával: nemzeti mez viselete kötelező a nyitó- és záróünnepségen. Gyors telefon haza, hátha… A csapat egy része már Mariborban, a másik meg nem veszi fel a telefont. Gyors újratervezés: a frissítő állomások megtekintésébe beiktatjuk a brianconi pólókeresést. Irány a Galibier, az első csúcs, az első frissítővel. Már autóval is elborzasztó volt, nem is igen akartuk végiggondolni Ispivel, hogy gyalogszerrel milyen lesz. A turistaháztól (itt volt a frissítőpont) kocsival mentünk a csúcsig, így nem láthattuk a vízszintes sziklafalat, amit vasárnap mind az összes érzékszervünkkel megtapasztalhattunk. A csúcson a dermesztő szélben kis télidéző hógolyózást produkáltunk, majd az útjelző rózsaszín pöttyöket felfedezve, letekintettünk a mélybe, az egy nyomsávos, sziklás ereszkedésre. A következő két frissítőpont előtt kifejezetten jól esett a kis brianconi kitérő. Rendkívül kedves, szívélyes, segítőkész franciák, gyors címer és betűforma keresés, kisméretű póló nincs, fehérből pedig csak 4 db, de legalább másfél óra múlva kész. Ez alatt irány Nevache a 2. és 3. frissítők közös támadáspontja. Hát nem a szomszédban van, de tán valahogy belepaszírozható az időbe mindkét pont. Az eredményes nap zárása pizzával és roséval. <img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-terepvb/terepvb_3.jpg" class="imgright" alt="" /><br /> Mivel a technikai értekezletre a kiírás szerint csak egy fő mehet, a megnyitó pedig du. 5-kor kezdődik, én pedig soha nem futok egy hétig a verseny előtt, Ispi marad Monétier-ben, fut, technikai értekezik, fogadja a többieket, mi pedig brianconi kirándulunk. A vár után még a telefericet is kipróbáltuk, megmásztuk a Prorel (2566 m) csúcsát, üzentünk a brianconi Notre Dame vendégkönyve által az utókornak. Mire visszaértünk a szállásra Carlossal, Gergővel, Balázzsal kiegészülve a fiúk kiokítódtak a technikai ismeretekből. Csodásak voltunk a hófehér egyen pólónkban, de Ildi még mindig hiányzott. Az ünnepségre végül sikerült teljes létszámban pózolni a sajtónak. Mivel a hivatalos tészta partyhoz a szokásos sorban állás társult, a kajajegyeinket a szülőim nyerték meg, ezalatt én nyugodtam bepakolhattam, készülhettem a holnapra. Ja igen, a szövetség Ildivel küldte ki a versenyzős mezeinket, igazi pályaversenyző mezek: használt női top, kis zöld bugyival (más után felvenni az alsóneműt… tiszta, száraz érzés), fiúknak atléta, kifejezetten hátizsákos strapát bíró masszív anyagból. <br /> <a href="https://outdoor.blog.hu/2009/07/14/terepfuto_vilagbajnoksag">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F07%2F14%2Fterepfuto_vilagbajnoksag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F07%2F14%2Fterepfuto_vilagbajnoksag%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F07%2F14%2Fterepfuto_vilagbajnoksag%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Terepfutó Világbajnokság"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/07/14/terepfuto_vilagbajnoksag#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1246719" border="0" /></a><br /></p>
franciaország
futás
világbajnokság
ultrafutás
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-terepvb/terepvb_1.jpg
https://outdoor.blog.hu/2009/05/26/tuleltuk_a_nagyhalalt
Túléltük a Nagyhalált
2009-05-26T20:49:00+02:00
2009-05-26T20:49:00+02:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<h3>25. Túlélőverseny - 2009. május 15-17.</h3> <div><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_tulelo/IMG_0934.JPG" class="imgright" alt="" />Végre haza tudtam jönni egy kétnapos túlélésre, s öt év után másodjára is próbára tehettem magam a kétnapos műfajban! Sajnos az öt évvel ezelőtt Mecsekben győztes csapatból egyik társam sem tudott eljönni. Molnár Laci erre a versenyre átállt az erő sötét oldalára, Durham Mikinek pedig az utolsó pillanatban családi okok miatt le kellett mondania a versenyt. De erre az esetre is megvolt a korábban már bevált forgatókönyvünk: ismét a Sárkányevő Cserfatölgy csapatával fuzionáltunk. Az ő csapatuk nagy része is átállt a szervezők táborába erre a versenyre, így csak Varga Zoli maradt meg magnak, aki csodával határos módon újra kerített egy új résztvevőt a versenyhez, régi triatlonista haverját, a tízszeres ironmant, Kovács Tamást. Tamást én is ismertem, először ’87 körül találkozhattunk egy egyetemi előkészítő táborban, aztán valahogy ’98 körül, amikor én váltóban indultam az ironman kerékpáros szakaszán (180 km időfutam). Tehát olyan 11 évente találkozunk…</div> <div><br /> Megpróbálom röviden leírni a verseny fontosabb szabályait, mert enélkül értelmezhetetlen az egész történet. A szervezők sok hónap gondos munkával kijelölnek egy terepet valahol a hegyekben, keresnek érdekes helyeket benne, ott elrejtenek apró kis fecniket (bonuszok) és fiolákat (stafétuszok). Aztán készítenek hozzá egy valamilyen módon összekuszált, megfejtést igénylő térképet, rengeteg tereppontleírást, szabályt, jegyzőkönyvet stb. Ezeket a verseny kezdetekor, a terepre való kiszállás közben kiadják a versenyzőknek, akik állandó szellemi és fizikai megpróbáltatásokkal szembenézve próbálják teljesíteni a kitűzött feladatokat, azok közül is legfőbbképp a tereppontok felkeresését tetszőleges sorrendben. Amely csapat nem tudja teljesíteni a minimum célkitűzést, annak érvénytelen a szereplése („elpusztul”), a többiek túlélnek, és pontokat kapnak a végrehajtott feladatokért. A pontok összesítésével alakul ki a helyezések végső sorrendje.</div> <div> </div> <div><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_tulelo/IMG_0945.JPG" alt="" />A verseny előtti napokban a rendezők elkezdenek kiszivárogtatni információkat, hogy merre lesz a verseny. Ezt főleg a terepen készült fényképekkel teszik. A kiszivárogtatott fotók egyike egy gáztűzhely kapcsolóját ábrázolta. Ebből Tamás rögtön kitalálta, hogy a Karancs lesz a helyszín. Ilyen egyszerű lenne? Igaz, annyira volt csak egyszerű, hogy a csapat többi tagjának ez sose jutott volna eszébe, habár a márkanevet hallottuk már… Egy másik fotó egy elég nagy hegyet ábrázolt, ez alapján ki lehetett zárni kisebb hegységeket. Ráadásul a hegy tetején pár pixelben ki lehetett venni egy kilátót és mellette egy adót is. Este keresgéltem a neten fényképeket jó pár csúcsról, ahol tudok kilátóról, és sikerült is két elég meggyőző képet találni a Karancsról. Tamás el is küldte a szervezőknek a tippet, hogy a Karancs lesz a terep. Közben Zoli egyéb kiszivárogtatott információkból rájött, hogy egy sudoku (számkeresztrejtvény) is valahogy része lesz a versenynek.</div> <div> </div> <div>Aztán péntek este felszálltunk a buszokra, hogy az „ismeretlen” terep felé vegyük az irányt. Valóban a Karancs felé mentünk, de aztán elhajtottunk mellette, át Szlovákiába… A határátkelőn üdvrivalgás tört ki a buszon. Magyarország EU-ba lépése óta ezt vártuk, hogy egyszer külföldön lesz a terep. Zoli erre az eshetőségre is előre gondolt, és mikor lementünk az összes nálunk lévő térképről, előhúzott Google űrfotókat a Karancshoz és Medveshez csatlakozó szlovák részekről. Próbáltuk rajtuk követni a busz nyomvonalát, és úgy tűnt, tudjuk, hol raktak ki minket.</div> <div> </div> <div><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_tulelo/IMG_0923.JPG" alt="" />Leszálláskor kaptunk egy pakli házi gyártású, különleges magyar kártyát, a térkép szétszabdalt változatát. Mindegyik térképrészlet fölött volt egy szín és szám, pl. piros nyolcas. Tehát 32 felé volt szétvágva a terep térképe, pontosabban kétszer 16 felé: az egyik készleten voltak a szintvonalak, a másikon a települések, utak. Forgatni, nyírni és egymásba csúsztatni kellett a kártyákat, hogy megkapjuk a terep térképét. Csak az volt a gond, hogy a kis térképek méretaránya nem mindig egyezett, így nem lehetett tökéletesen összeilleszteni őket. Még az összerakás elején, 15 percen belül tudtuk, hogy Somoskő központi helyen szerepel a térképen, és sok tereppont van a környékén. Felmerült, hogy esetleg elrohanunk oda. Zoli a GPS-én bemérte, hogy a Somoskői vártól 3,6 km-re vagyunk. Hát bizony nem ott voltunk, ahol eredetileg gondoltuk, jóval messzebb a magyar határtól. Részben ezért is döntöttünk úgy, hogy mégis inkább összerakjuk a szintvonalas térképet, és meggondoljuk, merre megyünk, hogy ne hullajtsunk el tereppontokat útközben. Aztán mire összeraktuk a térképet, egy csapat már elment mellettünk a vár irányába. Őket követni nem sok kedvem volt, továbbá egy csapatot még közelebb raktak ki a várhoz, úgyhogy bedobtam szokásos ötletemet: menjünk arra, amerre senki sem akar menni.</div> <div> </div> <div>Némi győzködés és tanakodás után a B-terv, azaz az „ugrás a sötétbe” lépett érvénybe. A nehezebbnek tűnő északi irányba indultunk, amerre turistatérképünk sem volt, és amerre csak egyre távolodunk az ismert magyar résztől. Kicsivel éjfél előtt indultunk. Az egyik térképrészleten láttuk, hogy 10 m-enként vannak a szintvonalak, és kb. 100 m-nek tűnt a szintemelkedés a legközelebbi csúcsig. Hát ezzel súlyosat tévedtünk. Mint kiderült, a szlovák részen 20 m-enként voltak a szintvonalak, és még lehet hogy egyéb csavar is volt, de mi legalább 300 m-nek éreztük a szintemelkedést. Egyszerűen nem akart vége lenni. Aztán mikor végre felértünk, a keresett út nem volt sehol… Végül nagy nehezen csak meglett az út, ami meglepetésünkre egyben turistaút is volt, és meglett az első tereppontunk 2,5 órával a kirakás után. A váratlan turistaúttal megütöttük a főnyereményt, a turistautakat éjjel is könnyű követni. Az éjszaka folyamán turistautak mentén felfűztünk jó pár tereppontot egész elfogadható tempóban a nap időszakát figyelembe véve.</div> <div> </div> <div><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_tulelo/IMG_0938.JPG" class="imgright" alt="" />Hajnalban értünk ki egy gyönyörű kilátópontra, s ekkor tárult fel a terep szépsége először. Sajnos erősen párás és felhős volt az idő, de a hosszan elterülő hegyek és közéjük illeszkedő kis falvak, szántók, legelők megkapó szépségűek voltak. Itt a környéken sok „kishalálos” csapattal találkoztunk – nekik csak 1 napos a verseny –, de még mindig mi hoztuk el az összes nagyhalálos bonuszt. (A bonuszt, azt a bizonyos kis elrejtett fecnit az a csapat kapja, aki elsőként ér egy adott tereppontra. A „stafétuszt” viszont az odaérkező csapat felveszi és elviszi a következő tereppontra, ahol kicseréli a következő stafétuszra. Ezek azért lettek bevezetve, hogy a csapatok tudják, hogy valóban a megadott terepponton járnak-e.)</div> <div> </div> <div>A következőkben tovább nyomultunk északkeleti irányba, és próbáltunk minden tereppontot érinteni. Kb. két óra múlva egy újabb kilátóhelyhez érkeztünk. Ekkor már sütött a nap, és innen egész egyszerűen verhetetlen volt a kilátás. Előttünk egy mesebeli falu, szélén egy meglepően meredek vulkáni kúp tetején valami hegyes szikla, távolban nagyobb hegyek, egész meredekek a Bükk vagy Mátra vonulataihoz képest, alattunk átellenesen a legelőn egy tehéncsorda, végeláthatatlan zöld mindenfelé, az összes létező árnyalatban. Soha nem jártunk erre, és elképzelésünk sem volt a falu nevéről, egyáltalán a környező hegyek vagy hegység nevéről. Egy idegen országban, idegen tájon voltunk és a felfedezés összes örömét átélhettük, mint egy mesében a három testvér, akik elmennek világot látni. Én álmosságot egyáltalán nem éreztem, talán nem is volt még ilyen túlélőversenyem, mikor annyira izgatott voltam az első pillanattól, hogy még ásítozni is elfelejtettem.</div> <a href="https://outdoor.blog.hu/2009/05/26/tuleltuk_a_nagyhalalt">[...] Bővebben!</a>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F05%2F26%2Ftuleltuk_a_nagyhalalt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F05%2F26%2Ftuleltuk_a_nagyhalalt%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F05%2F26%2Ftuleltuk_a_nagyhalalt%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Túléltük a Nagyhalált"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/05/26/tuleltuk_a_nagyhalalt#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1145565" border="0" /></a><br /></p>
szlovákia
élménybeszámoló
túlélőtúra
karancs
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post_tulelo/IMG_0934.JPG
https://outdoor.blog.hu/2009/05/21/teszaz_avagy_a_kalyhatol_a_klebiig
TÉSZÁZ „avagy a kályhától a Klébiig”
2009-05-21T08:58:00+02:00
2009-05-21T08:58:00+02:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;"><font size="2">Ki a túrót érdekel valami, ami egyszerűen „csak” jó volt, nincs benne meghalás és feltámadás, számok, pulzusok, se kutya, se gyerek. Hát ezért nem írtam a tavalyi T100-ról beszámolót. Az idén ismétlődött a tizenóra jó érzése, és bár kutya volt kettő is, az írást illetően ismét elbizonytalanodtam…. de aztán időben helyre tettek, így íme a story téltől tavaszig. <br />
<br />
<strong>I.rész</strong><br />
<br />
Januárra kiteljesedő makacs és fájdalmas achilles sérülésem teljesen kikapcsolta életemből a futást. Bár érvényes UTMB nevezésem egy ideig még stresszelt, hogy mi lesz a felkészüléssel, de utána számoltam, és jól megnyugodtam: augusztus vége még olyan messze van, hogy simán alhatnak téli álmot futócipőim. Az első visszatérős kísérlet március elején a Bükkiki volt. A pár km után ismét jelentkező fájdalom a futólépéseket gyaloglóssá tette, az UTMB-ről szőtt álmokat pedig tova repítette. A sírós-szenvedős teljesítés után szembesülnöm kellett vele, hogy a gyógyuláshoz én és a pihenés kevesek vagyunk, szakember is kell. Így egy gyors orvosi diagnózis után - maradandó károkat nem okoztam a sarkamnak - egy gyógytornász felügyelete alá utaltattam. Nati, akiről akkor még nem sejtettem, hogy a montin száguldó virágok egyike, teljes lelkesedéssel és elszántsággal hitt benne, hogy lesz ebből még futás, hosszú távon. Mivel a gyógytorna túl gyors és látványos eredményeket hozott, nem akartam tovább pihentetni a futócipőimet, no meg a lányok a fiúk elleni küzdelemhez is kellettek a km-ek, szép lassan elkezdtem gyűjtögetni. Fillérből lesz a forint elven, napi keveset, de heti sokszor. Ezzel én el is lettem volna, hisz csak 3 hét telt el a Bükk könnyes áztatása óta, ha meg nem érkezik a következő levél: „T100 első fele bejárás szombaton?” <br />
<br />
„Jobb időkben” április 4-én a katonazenekart néztük a nagypapámmal a Szabadság parkban, most meg csináljak egész napos futóprogramot ráadásul világvégi céllal, 52 km-t egyben a 10-12 km-es futások után? Aztán erőt vett rajtam a nosztalgia, a régi esti és hétvégi futások hangulata, na és a kíváncsiság: tesztelni az íróasztalon szőtt terveket a terepen. <img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-t100/t100_1.JPG" style="width: 552px; height: 311px;" alt="" />Esküszöm addig eszembe sem jutott a T100 indulás - az okok miatt talán érthető is -, de a Budai-hegység és a Pilis akkor még csupasz erdeiben futva vagy gyalogolva megküzdve a tereppel, a gyakori jel- és irányváltásokból csak annyit megjegyezve, hogy megjegyezhetetlenek, komolyan gondolkodóba estem. Bár még csak az útvonal egyik felét láttam, de azt érzékeltem: okos, taktikus, tiszteletet parancsoló és csodás. Szóval izgatni kezdett a dolog.... Egy hét múlva folytattuk a költészet napján, négy refrénes (=feladatos) kecskerímes, lágy szonettes bejárással, az útvonal másik felén. Készült több száz kép, hogy még inkább aláássa azon elhatározásomat, hogy félsántán nem megy az ember lánya tészázra. Naná hogy nem megy, megy helyette Mátrabércre, ott már úgyis volt sírós és mosolygós teljesítésem, bárhogy sül el, újdonságot nem fogok produkálni. Utólag be kellett látnom, hogy őrültség volt kockáztatni a lábamat, és bár az újdonság egy 11 perces javítás formájában mégis beütött, saját felelőtlenségem miatti dühömben igazán még örülni sem tudtam. Gyorsan meg is erősítettem elhatározásomat, hogy a tészázra aztán tényleg nem! Kipihenni a Mátrabérc fáradalmait másnapra túrát szerveztünk a Prédikálószékre, azzal a nem titkos elhatározással, hogy a Zsotyekkel együtt üzemeltetjük ott a frissítőpontot. Sajnos a vadálló kavicsok még így botozva, fáradt izmokkal is nagyon csábítóak tudnak lenni… Megint elkezdett bennem küzdeni okos Lizzy és bevállalós Kékvirág. A következő hosszú hétvégén Lizzyt a szekrénybe zártam és hagytam, hogy Kékvirág olyan tesztnek vesse alá virgácsaimat, amit utólag Lúdtalp (orvosi minőségében) úgy jellemzett: „szándékosan nem szóltam előtte, tudtam hogy úgyis hiába, ha egyszer elhatároztad”. Az eredmény - csak hogy a döntés még nehezebb legyen - teljesen vegyesre sikerült. A szombati félszáz sok eltévedéssel, sok beletett plusz km-rel, menet közben elfogyott frissítőkkel, fizikálisan is, de főleg lelkileg amortizált le. Ezek után a következő két nap terve, két részletben, gyorsabb tempóban nekiindulni ugyanennek. Egy zúzós szombat, egy 50 perccel alábecsült vasárnapi iram. Fizikálisan teljesen rendben voltam, de ami lényegesebb, pergett már a film a fejemben az útvonal második feléről. Aztán persze jött okos Lizzy a hülyeségeivel, hogy egy teszt nem mutat semmit, három részlet nem egyben száz. Remek: akkor a következő hétvégén irány az első 50 két részletben. Szombaton kipihenten tiszta fejjel, ehhez képest nagyon nem emlékeztem az útvonalra (na ja, benőtték a jeleket a levelek). Vasárnap a hajnalig tartó lakodalmazást követő 3 órás alvás után, nagy küzdelem volt önmagammal. Viszont így már az útvonal első feléről is összeállt a film.<br />
<br />
Hat nap volt a rajtig. Szerdáig adtam haladékot magamnak a döntésre. Keddre bekönyörögtem magam a csodadokihoz, szerdán felülvizsgáltattam a futóműveket a masszőrrel, maxon teljesítettem a gyógytornát, és neveztem. Az igazsághoz tartozik, hogy okos Lizzyt teljesen nem tudtam elaltatni magamban, így míg az indulni vagy nem indulni kérdés körül pörögtem, Lizzy párhuzamosan készült. Megcsináltam életem első időtervét, a sokszori áttervezést követően végül lettek benne olyan etapok, amik a valóságban is teljesültek. Találtam egy depóst, aki imádja a térképet, az útvonaltervezést, az autóvezetést, kisujjában a Pilis, lelkében kicsit futó és egészen jól ismer engem. Négy keréken is bejártuk, amit futva már ismertem, a depósom írt számolt, rajzolt és péntek estére minden összeállt. <br />
<br />
<br />
<strong>II. rész </strong><br />
<br />
A rajtban állig felhúzott zipzárral közlekedtem, mivel Balázs nem gondolhatta hogy kedves gesztusa súlyos teher is tud lenni. Bevállalós Kékvirág, de az 1-es rajtszám azért sok(kk) volt. Ez szerencsére még fokozódott Lúdtalp előző napi betegségével, hogy a kézfogós helyett dupla 1-es befutó várható. Teljesen kész voltam. Az indító lökést végül Ákibácsi rajtbeli búcsúzkodása adta meg. JB elviharzott és pár méter után jól egyedül maradtam. Néhány szót váltottam a körülöttem futókkal, de valójában élveztem, ahogy az útvonal filmje pereg a fejben, és hála a közös bejárásoknak, újabb és újabb emlékek törnek rám. Nekem a Remete-hegyről a tortúra utáni Hegedűs Robi kör jutott eszembe, az első bejárás vetkőzős jelenetei, amikor még nem sejtettük, hogy az új útvonalba 1 km után bele lehet melegedni. Sajnáltam, hogy Zsíros-hegyen nem Misi vár majd, és tudtam, hogy Nagy-szénás miatt Balázst kell szidni. Nagy-szénásról lefelé aktív marketing tevékenységet fejtettem ki az UB érdekében, és bár előre megfogadtam, hogy nem játszok túravezetőt, a vadlépcső megmászásától megkíméltem a körülöttem futókat. Piliscsabán a meglepetések sora várt, mert ugye jól kiszámoltuk, hogy nem kell oda depó. Kaja pia nem is kellett, de a hazai mosoly és bíztatás szárnyakat adott. Piliscsévről megüzentem Lúdtalpnak, hogy akármennyire is küzd ellene, én mégis kézfogós befutót szeretnék. <br />
<br />
A közös bejárások alatt felmértük, hogy „aki megfutja Klastrompusztát, az …„ Bajszom alatt mosolyogva sétáltam, és számoltam a Pilis kapujában az előttem, mellettem futókat, hogy majd a célban is számba vehessem őket. Úgy hiszem a fenti mondatot még pár évig örökérvényű igazságként kell kezelnünk, aztán közben szépen felfejlődnünk a teljesítéshez. A Pilis-nyereg persze a tavalyi T100-at idézte, a Két-bükkfánál most ezerrel tűzött a nap, bezzeg januárban a fél méteres hóban menni sem bírtam, nem hogy futni. Dobogó-kőn utolsó közös versengésen egy 800-as olimpikon lenyomott mindnyájunkat, pedig ezt a szakaszt mindig én szoktam nyerni. Hát most egy évre előre lemondtam volna a Matyi Büfé pogácsájáról, ha cserébe adnak útitársat mellém, mert nagyon sok volt még hátra. <br />
<br />
<img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-t100/t100_2.JPG" style="width: 489px; height: 647px;" alt="" />Dömösön nem terveztem hosszú depót, gyorsan indultam is a kápolna felé, mikor eszembe jutott a biztosító tű. Mese nincs, vissza kell menni, egy nő futás közben is maradjon nő (a lehetőségekhez mérten), és ne lógjon rajta összevissza a rajtszám. <br />
A híres vadálló kavicsokat 3 fős társaságban küzdöttük le, engem különösen inspirált, hogy Zsotyeknél egy üveg tonik vár, onnan pedig az általunk elkeresztelt Kis- és Nagy-Koncsúron keresztül irány a Kisrigó. A békés erdei futogatásból egy hangos, pezsgő népünnepélybe érkeztem. Hát nem volt kedvem sokáig időzni, gyorsan indultam az ajándék kurflira, mert hát eddig volt a vicc, most következik a poén. Az Apát-kúti-völgyben eszembe jutottak Lupus szavai, hogy bizony nagyon meg kell becsülni ezt a terepet, az útvonal második felének egyetlen töltekezős részét. Szerencsére a sok patak átkelés miatt erre marad is idő, na meg kellően hosszú is ahhoz, hogy a bejárások alatt elkövetett összes technikai megállásunk helyszínét egyenként megmosolyogjam. A fellegvárat szeretem megmászni, a Nagy-Villámtól mindig dühös vagyok, Baráthalmot meg egyenesen utálom. Hosszú ez a rész vissza a Kisrigóig, de egy cseppet sem unalmas. A figyelős irányváltások, a hajlékos-bérci betérő, Vízverés nyerge, a Pálócki-rét előtti éles jobbos, Pap-rétről meg a kaptatás. Ez utóbbira annyira koncentráltam, hogy bár a piroson indultam el, de csík helyett a karikán. Nem tudom kinek volt döbbenetesebb élmény, a Kisrigó előtt szembetalálkoztam, az ajándék kurflinak épp neki indulókkal. <br />
<br />
<img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-t100/t100_3.JPG" style="width: 491px; height: 368px;" class="imgright" alt="" />Lélekben készültem a zsezsgés miatti gyors depóra, de megláttam JB-t és felcsillant a végre társasan tovább esélye. Az Öreg-nyilas völgyben élőben láthattam Fruzsit, mert Ákibácsi folyton rejtegette a bejárásokon. A „T „elágazást nem rontottam el, bár akkor már JB lemaradt, csak Tóth Attila tartott velem. Lajosforrás felé gyorsan letépkedtem egy virág szirmait, hogy „susnyásban” „vagy mellette” menjek fel a forrásig, az előbbi maradt az utolsó szirom, gyerünk hát a bozótba. A híres dózerút, amit elsőre megfutottunk, másodszorra elvétettünk, harmadszorra már versenyt szimulálva csak gyalogoltuk, tehát most így kellett tennem. Aztán kezdetét vette a cselendzs szakasz, egy etapon belül 4 különböző jel, duplája irányváltás, 5 útátkelés, mindez remek bokabillegetős terepen. Igen ám, de szorgos kezek megszüntették a kihívás jelleget és a kétoldali szalagozásnak köszönhetően különösebb gondolkodás nélkül lejuthattunk Csikóváraljára. Az újratervezett depóhelyszínen gyors övcsere, tea, mert vár a Kevély. A csobánkai műúton beszólogató biciklisek sem tudtak felbosszantani, mert ez egy tökéletes nap volt, amiből talán már két óra sem lehetett vissza. A nyeregből lefelé a kék csík sziklái bizony pusztították rendesen a fizikális és mentális tartalékokat, és a Teve-sziklák alatti tisztásra érve roppant hálás voltam Lúdtalp ötletéért: „Ez a pont nem a frissítés miatt kell majd, hanem a lelkünknek”. Igaz hogy egy munka utáni öltönyös-kosztümös kamikáze autózással tudtuk csak belőni pont a megközelíthetőségét, de ha nem tesszük, örökre bennem marad a sóhaj: „Azt hiszem most tényleg fáradt vagyok”. Gyalogosan átvágva a tisztáson gyorsan mosolyra fakadtam, mikor eszembe jutottak a Köves-bérc fenyvesei, amik Lúdtalp szerint Horvátország hangulatát idézik. Nekem akkor vasárnap délelőtt az őrült tempóban, és dög melegben sem tűntek olyannak, most meg csak arra koncentráltam, hogy gyorsan eltűnjenek mögöttem. Megküzdve az Eged-hegynek nevezett köves lejtővel, alig vártam hogy a végtelen sárga repcemező mögött megpillantsam a lakóhegyemet. Rozáliánál tea és az utolsó jótanács: „azért most már ne üttesd el magad a rendőrlámpánál!” Tudtam milyen kegyetlen futva a Csúcs hegyi-nyeregre vezető út, így meg sem kíséreltem, inkább azt a számolgattam, mikor szedjek virágot, hogy kókadás nélkül átadhassam a célban várakozó anyukámnak. Hát jól kiszámoltam hogy minél később, mert ez a később azóta sem jött el. A srácok előkészítésének köszönhetően kutyamentesnek beharangozott részen persze sikerült két – egymást éppen nagyon szerető - kutyával szembe találnom magam, de azt hiszem mindhárman nagyon elszántak voltunk abban, amit éppen csináltunk, így aztán nem fecséreltünk fölös energiákat egymás megmorgására. <br />
<br />
A Nóra utcáról nekem mindig a pályakitűző Nórija fog eszembe jutni (bocs Susu), a Dózsa György behajtani tilosáról pedig a tatai befutó hasonló kresztáblája. Persze mákom volt, mert gombnyomás nélkül futottam át az autótlan úton, a zöld oszlopok végéig összerendezgettem magamban az elmúlt 11 óra élményeit, „megállj”-t parancsoltam a könnyeimnek, sprintet a lábaimnak, és egy pillanatra sem akartam visszafogni a rajtam eluralkodó boldogságot! <br />
<br />
<small><em>Epilógus<br />
<br />
Igazi csapatmunka volt! Köszönet érte, hogy hittetek (hittünk) benne, hogy lesz IV. T100 (meg 100. is, csak szerencsére nekünk azzal már nem sok dolgunk lesz)! Köszönet azoknak, akik eljöttek és bármilyen szinten teljesítették! Az összes segítőnek, akik előtte, közben, utána mindent megtettek a futókért és az egyetlen túrázóért! A családomnak a helyi és távszurkolásért, a depósomnak, aki km-ben és munkában még nálamnál is többet tett bele ebbe az eredménybe, a masszőrömnek az eredményes kínzásért, Natinak, a száguldó virágnak a gyógytornákért, a Májsztrónak az alapozásért, a Self Sucking Klub tagjainak kólás-kávés-sütis futásokért, Norbinak a cipőért, Misinek a közös futásokért, Zsotyeknek, hogy egyedül bevállalta a prédikálószéki pontot, a csajoknak és az összes barátomnak, akik bár nem tartottak normálisnak az indulás miatt, de nagyon szurkoltak nekem!</em></small></font></p>
<p style="text-align: justify;">Írta: Balogh Andrea</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F05%2F21%2Fteszaz_avagy_a_kalyhatol_a_klebiig%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F05%2F21%2Fteszaz_avagy_a_kalyhatol_a_klebiig%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F05%2F21%2Fteszaz_avagy_a_kalyhatol_a_klebiig%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=TÉSZÁZ „avagy a kályhától a Klébiig”"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/05/21/teszaz_avagy_a_kalyhatol_a_klebiig#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1134917" border="0" /></a><br /></p>
futás
élménybeszámoló
pilis
budai_hegység
ultrafutás
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-t100/t100_1.JPG
https://outdoor.blog.hu/2009/04/26/100_nap_es_8000_kilometer_kerekparral
100 nap és 8000 kilométer kerékpárral
2009-04-26T21:05:00+02:00
2009-04-26T21:05:00+02:00
harzol2
https://blog.hu/user/1493
<p><font face="Arial" size="2"><a href="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-100napbringa/100nap.png" target="_blank"><img width="400" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-100napbringa/100nap.png" alt="" /></a></font><font face="Arial" size="2">Kerékpártúrázni viszonylag sokan szoktak, főleg ennek a blognak az olvasói közül. <br /> Ők olyan hétköznapi emberek számára értelmetlen kalandokra adják a fejüket, mint például a Balaton körbetekerése néhány nap alatt. A keményebbek mindezt egy nap alatt is megteszik. </font><font face="Arial" size="2">Mások egész nap bringáznak valamelyik hegység útjain, hogy így fedezzék fel annak rejtett és jól ismert szépségeit, látnivalóit. </font></p> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Vannak olyanok, akiket azonban a mozgás még jobban "megfertőzött" és ennél sokkal nagyobb fába vágják a fejszéjüket. No ők azok akiket a sport szerelmesei nagyon szoktak irigyelni, mindenki más pedig flúgosnak, őrültnek tart. Egy ilyen "őrültségről" szólnak ezek a sorok is.</font></div> <div style="text-align: justify;"> </div> <div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Árpesz - ennek a blognak a szerkesztője - jelenleg épp igyekszik minden eddigi kalandján túltenni azzal, hogy még közel 100 napig és mintegy 8000 kilométeren keresztül biciklizik és ez alatt bejárja a Duna völgyét, Párizst, a Benelux államokat és végigteker Skandinávián, hogy aztán útjának végén eljusson Európa legészakibb pontjára a Nordkapp-ra.</font></div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Vele tart még több barátja is. Párizsig négyesben tekernek, mintegy 1700 kilométeren keresztül, majd Baf barátja tart vele Koppenhágától Trondheim-ig, míg Nándi unokatestvérünk Oslótól egész a Nodkapp-ig lesz társa Árpesznek. Elmondható tehát, hogy a többiek sem sokkal kevésbé flúgosak. :)</font></div> <div style="text-align: justify;"> </div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">A 8000 kilométer az akárhogy is vesszük igen emberes táv. Autóval sem az a távolság, amit szívesen végigül az ember, de még repülővel is van olyan hosszú, hogy már az út végét várjuk. </font> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Kerékpárral azonban aligha az út végének elérése lesz a srácok legfőbb célja. Sokszor elhangzó szlogen, hogy az út célja maga az utazás, a közben tapasztalt élmények átélése és ez nagyon így van. Száz napon át semmi hétköznapi gond, semmi stressz. Lesz azonban helyette fáradtság, minden bizonnyal pár - vagy inkább pár tucat - esős nap, defektek, tönkremenő alkatrészek. Étel és egyéb utánpótlás beszerzésének gondja, szálláskeresés, esti főzőcskézés.</font></div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Mindezek mellé csupa-csupa új táj. Folyók, hegyek, városok és idegen emberek, majd a tenger és a Skandináv szakaszon a Fjordok, valamint az egész napos világosság. </font><font face="Arial" size="2">Ha valami, hát ez kiszakítja az embert a hétköznapokból!</font></div></div></div> <div style="text-align: justify;"> </div> <div style="text-align: center;"><img class="imgnotext" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-100napbringa/20090424_100napbringa_start_60.jpg" alt="" /></div> <div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2"><br /> </font></div></div> <div style="text-align: justify;"> </div> <div style="text-align: justify;"><div style="text-align: left;"><font face="Arial" size="2"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-100napbringa/terkep.PNG" alt="" class="imgleft" style="width: 221px; height: 217px;" /></font></div> <font face="Arial" size="2">Részben igen nomád körülmények, részben a csúcstechnika az ami Árpesz-t egész a sarkkörön túlra kíséri. Szállásra csak a legvégsőbb esetben fognak pénzt költeni, így a vadkempingezés és az ingyenes web2-es szálláskeresés lesz az általános az út során. Ételt is visznek magukkal, valamint azt maguk is készítik el. Továbbá minden cuccukat maguk viszik, a motorikus kíséret szóba sem jöhet. Csak maguk mennek és a kerékpárok.</font></div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Ami a csúcstechnikai részt illeti azt a szponzoroknak köszönhetik. Természetesen már a kerékpáros felszerelés, táskák, ruházat és egyéb kiegészítők sem épp a bevásárlóközpontok polcainak minőségét idézik, hisz 8000 kilométert még egy-egy öregebb autó sem tenne meg gondok nélkül, nemhogy egy kerékpár és annak utasa. </font></div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Ezen felül vannak aztán a "kütyük", melyek közt akad napelemes és agydinamós töltő az energiaellátás biztosítására. GPS a navigációhoz, egy kis Netbook, hogy azon át fényképeket és beszámolókat küldhessenek haza. Továbbá ami az útjuk iránt érdeklődőket talán a legjobban érdekelheti, egy "nyomkövető" mely 5 percente küldi a jelet és mutatja, hogy épp hol tartanak útjuk során.</font></div> <div style="text-align: justify;"> </div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Mindezt pedig természetesen az interneten is nyomon lehet követni, olvasni beszámolóikat és az úton készült fényképeket böngészni. </font></div> <div style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Élményeiket és részleteket a <a href="http://www.100napbringa.hu/" target="_blank">http://www.100napbringa.hu/</a> oldalon találjátok!</font></div> <p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F04%2F26%2F100_nap_es_8000_kilometer_kerekparral%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F04%2F26%2F100_nap_es_8000_kilometer_kerekparral%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F04%2F26%2F100_nap_es_8000_kilometer_kerekparral%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=100 nap és 8000 kilométer kerékpárral"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/04/26/100_nap_es_8000_kilometer_kerekparral#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/1088053" border="0" /></a><br /></p>
európa
kerékpár
kerékpártúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-100napbringa/100nap.png
https://outdoor.blog.hu/2009/01/09/cross_du_mont_blanc_et_marathon_du_mont_blanc
Cross du Mont-Blanc et Marathon du Mont-Blanc
2009-01-09T12:09:00+01:00
2009-01-09T12:09:00+01:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">Hogy mennyi kaland fűzhető fel 42 km-re? Nos, talán már a döntés meghozatalakor sejthettem volna, hogy nem egy szokványos maratonra kell készülni a Mont Blanc lábánál. </font></p> <p style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix0.jpg" class="imgnotext" alt="" /></font></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style=""><span style="font-size: 20pt; font-family: "Comic Sans MS"; color: rgb(255, 153, 0);">2008. június 28-29.</span></b></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: center;"><b style=""><span style="font-size: 20pt; font-family: "Comic Sans MS"; color: rgb(255, 153, 0);"></span></b></p> <p style="text-align: justify;"> </p> <p style="text-align: justify;"><font face="Arial" size="2">De kezdjük csak márciusban… Vélhetően sokan ismerik a 12 dühös ember történetét, így különösebben nem kell magyaráznom, hogy a darabnak mennyi köze van a futáshoz. A chamonix marathonhoz azonban annál inkább, mivel a darab előtt–utáni bő 10-10 perces agyalással sikerült eldöntenem és másnap reggel gyorsan beneveznem a versenyre. Az ötlet Törőcsik Andrástól származott, aki tulajdonképpen váltósofőrt keresett a nem rövid útra, lehetőleg olyat, aki nem unatkozik – pl. maga is fut – míg ő leküzdi a 2500 szintet és 42.195 métert. A döntés melletti érv a helyszín és a terep volt, s mivel ellenérvet nem nagyon találtam, mindössze annyi teendőm maradt, hogy nevezés után bevéssem a naptárba a június 29-i időpontot, mivel akkor még túl távolinak tűnt ahhoz, hogy feledésbe merüljön. A hátralévő négy hónap pedig kellően hosszúnak ahhoz, hogy az eredetileg futós hétvégéből egy hetes nyaralás legyen, a maratonból két verseny, az ötletgazda futótársból pedig távszurkoló. <br /> <br /> Már az odautazást is sikerült nem szokványos módon megoldani, mivel Peti akkor már két hete Ausztriában sátorozott – mint sárkányrepülős EB résztvevő –, mikor némi rokoni segítséggel Villachban találkoztunk. Onnan kis repülős és genfi tavi kitérővel csütörtök délután landoltunk Chamonix-ban. Szerelem első látásra! <img style="width: 376px; height: 496px;" alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix1.jpg" /><br /> Havas hegycsúcsok között színes, virágos, barátságos francia kisváros. A hegy lábánál a patak partján vertünk sátrat, a reggeli nap a közeli gleccserről csillogva ébresztett bennünket, este a hegyek ölelő karjaiban hajtottuk álomra fejünket. Mivel a crosst (23 km) és a maratont külön napra tették a szervezők, így kizárásos alapon a pénteki napot - a szükséges adminisztráció letudását követően - a repülésre szántuk. El kell ismernem, vannak a futásnál jóval látványosabb sportok, és a hegy meghódításához sincs feltétlenül szükség lábakra. Míg Peti az égből, én a szerpentinen autózva gyönyörködtem a mélység és magasság általam eddig soha nem látott szélsőségeiben. Ahogy a fényképezőgéppel lehetetlen volt befogni és képen hazahozni a látottakat, hasonlóképpen hihetetlennek tűnt számomra ezen magasságoknak, egy egyszerű szerkezet és emberi erő kombinációjával történő meghódítása.<br /> <br /> Szombat reggel kisebb kalandozás után – ki gondolta, hogy a cross és a maraton nem egy helyszínről rajtol – sikerült megtalálnunk a cross rajtját. Míg én igyekeztem a készülődés és a rajt pillanatait megörökíteni az utókornak, addig Peti – Lúdtalp bölcs tanácsait megfogadva – nem törekedett az első 2 km felvezető futójának szerepére, így aztán nem is került rá a hivatalos fotókra (az enyémekre sem sajnos). További következménye is lett a tanácsok betartásának és a reggeli elkavarásnak, ugyanis kb. száz futó társaságában, még a 2. km-t jelző tábla előtt sikeresen randevúzott az erdei futások mumusával, az eltévedéssel. Hála az ügyes pályakijelölésnek, ők nem csupán a crosst teljesítették, de a fél órával később kezdődő 10 km-es verseny pályájának egy részét is bejárták. Pár km-rel gazdagabban az eltévedős társaság visszatalált a helyes útra. Én eközben nyakig elmerültem a chamonix-i piac forgatagában és vérszegény ellenállást tanúsítottam az édesek és sósak csábításával szemben. Azt hiszem végre magyarázatot kaptam arra, hogy miért vasárnap kell rendezni a futóversenyeket. Egy település valódi arcát szerintem a piacán keresztül ismerheted meg igazán. <br /> <br /> Peti tervezett futóidejénél fél órával hamarabb már leheveredtem a leszállópálya szélén felállított kivetítő elé és kellemes 35 fokban süttettem a hasam. Nem tudom miből gondoltam, hogy a +1331m/-371m szintkülönbség leküzdése a tervezettnél ennyivel gyorsabban sikerülne, de hát egy debütánstól semmi nem meglepő. Mivel a kivetítőn láttam, hogy feje és végtagjai teljes épségben értek célba, és arcán sem láttam az eltorzulás jeleit, nyugodtan várhattam, hogy az autó házhoz, azaz hozzám fuvarozza a hegytetőről. Bár folyamatosan bizonygatta, hogy elfáradt, ez cseppet sem látszott rajta, viszont a látottak, a megfutottak igen mély nyomokat hagytak benne, mert a bőséges ebéd alatt be nem állt a szája. Na igen, eseménydús 3 óra 25 perce volt. A mese végére sikerült teljesen berezelnem az előttem álló kihívástól, így aztán pihenés helyett (na ugye hogy nem futotta ki magát!) kocsiba ültünk, és elmentünk feltérképezni az elkavarásuk színhelyét, valamint két lehetséges depópontot, ahol az igen szűkre szabott frissítést egy kis hazaival ki tudjuk egészíteni. Ez persze arra is jó volt, hogy saját szememmel láthassam a Vallorcinből induló emelkedőt (18,3km+1280m), mely 6 km múlva 2200 m-en végződik majd. Még a szombat délutáni üdeségemben sem voltam képes megfutni egyetlen méterét sem. <br /> <img class="imgright" style="width: 444px; height: 333px;" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix2.jpg" alt="" /><br /> Ahogy a cross utáni büfé kínálatában nem találtunk semmi hiányosságot, úgy a maraton előtti tészta-partyt is csak színjelesre tudtuk értékelni. Vajon honnan sejthették a franciák újonnan felvett szokásomat, hogy a versenyek előtti este egy jó pohár vörösborral kell ráhangolódni a másnapra. A ráhangolódást sátras otthonunkban folytattuk, miközben a szőke lányról (értsd Femina), szőke hercegre cserélt depósomnak pakoltam össze a szomjhaláltól megmenekítő italokat.<br /> <br /> Az óra bizony 5-kor keltett, cserébe a szuperkorai rajtért (7:00). Imádom a franciákat, vörösboroznak és korán kelnek – bár azt hiszem ez utóbbi tulajdonsággal csak én ruházom fel őket. A rajt helyszíne felé tartva (ami megegyezik az UTMB rajtjával), magam is szembesültem az izmos vádlik, szuper szerkók hatására a „mit keresek én itt” érzéssel. Szerencsére a rajt tömegében láthattam néhány, nálamnál is alulöltözöttebb, önbizalomra okot adó futót. Bár az örökérvényű mondás a ruháról meg a tevésről… Peti több ponton végigkövetett egy pamutpólós, kiránduló hátizsákos, V1 kategóriában induló francia urat (bizonyos Didier), aki végül 5:18-as idővel, jóval előttem érkezett be. <br /> <img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix3.jpg" alt="" /><br /> A rajt után Chamonix utcáin, a szurkolók hada között (7:00-kor!) szolid tülekedést, helykeresést követően, az első km után értük el a tegnapi cross rajtjának helyszínét, a siklóernyős leszállót. Onnan már végig erdei utakon vitt a pálya, rögtön a nevezetes, eltévedős leágazással. (Hát igen, van aki nem nyulaztat, hanem előzetesen befuttat.) Petivel megbeszélt első depópont 18 km-nél volt. Be kell valljam, addig szinte észrevétlen gyorsasággal repült el az idő, távolság. Az erdő ezerféle illata és látványa, ösvények, fák, patak, hidak, viszonylag köves, ezért figyelős terep, igazi hullámvasutazás (600m fel, 400m le), ami még a kezdősebességet sem tudta megtörni igazán. Az első frissítés 10 km-nél volt, amilyen szegényes kínálat – értsd csak víz – annál szívesélyesebb fogadtatással. Ez az odafigyelő, kedves kiszolgálás végig jelen volt a pontokon, akárcsak a számtalan szurkoló hangos buzdítása. Mivel az útvonal viszonylag kevés települést érintve, szinte csak erdei utakon haladt, továbbá a hazai versenyeken szocializálódva nagyon meglepett, hogy az igazán brutál hegyi szakaszokat leszámítva a legváratlanabb helyeken bukkantak fel a szurkolók. Sőt (versenyszervezők figyelem!), a műsorfüzetben leközölték az autóval illetve kabinnal megközelíthető pontokat, az első és utolsó várható áthaladási idejét. Így nem egy szukoló csapat volt, akikkel a sokadik ponton már ismerősként üdvözöltük egymást. <br /> <br /> A megbeszélés szerint a vallorcini állomást elhagyva már készülnöm kellett depóra, ehhez képest rendkívül meglepett Peti látványa. Először arra gondoltam, hogy egy meglepetés pontot iktatott közbe (már van terepismerete), de aztán gyorsan összeraktam, hogy ez bizony már 18 km, ami pedig gyors övcserét jelent, majd pár száz méter és a hivatalos frissítő után, ama bizonyos emelkedő kezdetét a Col des Possettes-re. Hát igen, talán ha pár futólépést tettünk (mármint a környékemen futók), de alapvetően ütemesen meneteltünk felfelé, a soha véget nem érő magasságba. Közben azon járt az agyam, ha célba érek, azonnal sms-ezek az otthoniaknak, </font><font face="Arial" size="2">hogy az Oroszlánvár - bármennyire is tisztelem a Mátrát - „fing a vízen”. Pedig akkor még nem sejtettem, hogy az igazi csemege még hátra van, mert ahova felmentünk, onnan bizony le is kell jönni! „</font><font face="Arial" size="2"><img style="width: 465px; height: 310px;" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix4.jpg" class="imgright" alt="" /></font><font face="Arial" size="2">Sajnos” a táj annyira gyönyörű volt, hogy tökéletesen feledtette velem a jó órás kaptatást. Kiérve az erdőből a sziklák közé, ezerféle színben pompáztak a számomra ismeretlen fajtájú hegyi virágok. Az előzetes tervek szerint a 3. frissítés előtt kellett megennem az egy szem gélt, hogy a ponton csak vizet kelljen utána küldenem. Mondjuk mást nem is nagyon tudtam volna a kizárólag víz kínálatból. Hogy a fenébe történt nem tudom, de megint azon kaptam magam, hogy ott a frissítő, én pedig még azt sem térképeztem fel, hogy a kölcsön kulcsöv melyik zsebében rejtőzik a gél. Veszélyes dolog ez a magashegyi futás, a sok látnivaló teljesen elvonja a figyelmet magamról. A fejed hol az ég felé tartva forog, tátott szájjal ámulod a havas-csipkés hegycsúcsokat, hol meg sziklák között ugrándozva gyönyörködsz a természet apró növénycsodáiban. Hogy ezek mellett még figyelj az időre, a frissítésre, szinte lehetetlen. <br /> A pont után még egy rövid, ám annál intenzívebb (1km+300m) mászás következett és indulhatott az ereszkedés. Azaz csak indulhatott volna, mert a tető előtt egy jelentős kiterjedésű hófolt cinkosan rám kacsintott, és teljesen elvesztem. A gyerekkort idéző, hóban futós, hógolyót csinálós élményt nem volt szabad kihagyni ott fenn, 2500 m-en a szikrázó napsütésben. Remélem Ákos és Lúdtalp csuklottatok egész délelőtt, mert nem tudtam elég hálával gondolni rátok a belém vert lejtőfutásokért. Pasikat megszégyenítő bátorsággal ugráltam lefelé a sziklákon, bár meg kell valljam, a folyamatos koncentrálás a végére kicsit megviselt (800 m-t ereszkedtünk 3,5 km alatt). Aztán a végén megpillantottam a Chamonix-ba vezető műútról, kocsiból már meglesett terepet, a depókeresés során feltérképezett utakat, és szinte repültem lefelé a 2. depóponthoz (30 km). Sajnos a gyér frissítés és a rendkívüli hőség mindenkit megviselt, mert egy-egy út menti vízgyűjtőt, állatitatót megpillantva a futótársak nagy levegővétellel nyakig a dézsába dugták fejüket. Persze én, mint kiváltságos, ezeket az értékes perceket tartalékoltam, hogy Petinél vízre, kulcsövre és csókra váltsam. Majd irány a következő emelkedő, aminek híre a tegnapi cross után annyira letaglózott. Séta és futás, ezt váltogattuk kis 5-6 fős csapattá kovácsolódott társaságunkkal. Hol valamelyik fiú diktálta a tempót, hol én, az árnyékban a futást preferálva, a tűző napon kivétel nélkül sétára váltva. Arra emlékeztem, hogy a következő frissítés a szép nevű Flégére-nél lesz, de hogy addig hány száz métert emelkedünk, és hány km-en keresztül, fogalmam sem volt. De nagyon, nagyon sok(k) volt, és rettentően tűzött a nap. Az utolsó, alig 2km-en 300 m-t kellett a tűző napon, köveken bukdácsolva leküzdeni. A fiúkat ez valahogy jobban megviselte, míg én szárnyra kaptam a lelkes buzdítástól. A rajtszám feliratának köszönhetően az „Allez Andrea, trés bon!” bíztatásra fülig érő szájjal értem fel a frissítőponthoz. A szurkolóknak mély fő hajtással, és pukedlival köszöntem meg a bíztatást. Egy francia úr ezen felbuzdulva táncra kért. Lehet erre „nem”-et mondani? </font><font face="Arial" size="2">Gyors fordulás, két kézzel betömött citrom/narancs, és irány immár a cél felé. Persze most sem tudtam, hogy ez km-ben mit jelent, csak annyit, hogy az utolsó 3 km-en „valami nagy durvaság” (by SZP) vár rám. Tény, emelkedni emelkedett, de ez azért annyira nem durva – gondoltam. </font><font face="Arial" size="2">Aztán az előre jelzett, mosolygós, integetős fotó után végre megérkezett a durvaság! </font><font face="Arial" size="2">A déli nap hevében, köveken, 170 m felfelé,</font><font face="Arial" size="2"> </font><font face="Arial" size="2"><img style="width: 454px; height: 340px;" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix5.jpg" alt="" /></font><font face="Arial" size="2">3km-en keresztül, sétálva vagy futva, </font><font face="Arial" size="2">küzdve vagy szárnyalva már csak arra koncentráltam, hogy a célban a papírzsebkendőt elrejtsem (rosszul mutat a fotón), nemzeti színű karszalagos kezemet magasba emelve integessek. Gratuláció, ölelkezés a körülöttem futókkal, ez előttem másfél perccel beérő francia lánnyal. Hiába no, ez az ő terepe, nagyon megérdemelte. Nekem pedig meg kell tanulnom barátságba keveredni ezekkel az elképesztően magas hegyekkel, melyekhez foghatót eddig még soha életemben nem láttam. <br /> <br /> Másnap még közelebb jutottunk hozzájuk, egészen 3842 méter magasba, ahol már harapni lehetett a levegőt, és a térdig érő hóra úgy tűzött a nap, hogy muszáj volt az újonnan beszerzett napszemüveget felavatni. És ott a magasban, behunyt szemmel, jókat lehetett ábrándozni egy jövő évi kalandról… <br /> <br /> - a fentiek lejegyeztettek az Úr 2008. esztendejében, július havának első napján, Chamonix és Budapest között, egy szuper Citroen C15 anyósülésén<br /> - akik megfutották: Balogh Andrea és Szász Péter, aki lejegyezte: Balogh Andrea</font></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F01%2F09%2Fcross_du_mont_blanc_et_marathon_du_mont_blanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F01%2F09%2Fcross_du_mont_blanc_et_marathon_du_mont_blanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2009%2F01%2F09%2Fcross_du_mont_blanc_et_marathon_du_mont_blanc%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Cross du Mont-Blanc et Marathon du Mont-Blanc"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2009/01/09/cross_du_mont_blanc_et_marathon_du_mont_blanc#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/867178" border="0" /></a><br /></p>
franciaország
olaszország
futás
svájc
élménybeszámoló
ultrafutás
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post_chamonix2/Chamonix0.jpg
https://outdoor.blog.hu/2008/12/26/jungfrau_regio_a_mikulas_ajandeka
Síelés a Jungfrau-n - A Mikulás ajándéka
2008-12-26T12:37:00+01:00
2008-12-26T12:37:00+01:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;">Kedves olvasók. Most úgy döntöttük, hogy az elején lelőjük a poént... A hétvégénk egyszerűen Hihetetlen volt!!!<br />Gyakorlatilag, a Verbier-i napunk után még le se olvadt a hó a lécekről, már elkezdtük tervezni következő utunkat. A célállomás adott volt, mindenképp szerettünk volna egy teljes hétvégét síelni egyik kedvenc helyünkön, a Jungfrau régióban. Jártunk már itt sokszor nyáron, itt volt az ideje letesztelni télen is...<br />A hét folyamán még nem voltak elkészítve a pályák a régióban, a felvonók se nyitottak ki, a webkamerák <img class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/jungfrauMap.jpg" alt="" />nem nyújtották azt a látványt, amit megszoktunk errefelé. Szombatra jelezték előre – időtől függően – az igazi nyitást. Időjárás ügyben viszont havazást, borult időt jósoltak. Úgy voltunk vele, hogy ez minket nem érdekel, menni kell, ha síelni nem is tudunk, akkor majd túrázunk, tuti el tudjuk magunkat foglalni...<br />Szállás ügyben nem volt olyan egyszerű a dolgunk. Wengen, Mürren és Grindelwald is már szezon árakkal operál, ami kicsit meghaladta büdzsénket, úgyhogy máshol kellett szétnézni. Interlakenben nem igazán kerestünk szállást, mivel ha már hegyek közé jövünk, szerettünk volna igazi hegyi szálláson pihenni. Lauterbrunnen-ben minden foglalt volt, a szállás ahol egy korábbi alkalommal megszálltunk csak annyit rak manapság ki a honlapjára, hogy Decembertől Áprilisig teltház... Végül 140 CHF-es áron találtunk egy kétágyas szobát Gündlischwand-ban, ami nagyon jó ár.<br />Szombat reggel fél 8 körül indultunk és Lausanne-től kevesebb mint 2 óra autózás után értünk el Interlaken-hez. <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/Havazas.jpg" />Innen az út a völgyben vezet, és Zweilütschinen-nél ágazik ketté, ’jobbra’ Lauterbrunnen, balra Grindelwald felé. Ha vonattal jön valaki, az figyeljen, mert itt a szerelvényt szétkapcsolják és külön vonat megy a célállomások felé...<br />A régió sítérképét lásd jobbra fent, sajnos nem találtam a neten megfelelőt. <a target="_blank" href="http://www.sielok.hu/siterep/wengen/">További részletek itt</a>.<br />Mi balra tértünk le, és leraktuk a kocsit Grindelwald-Grund felvonó állomásának parkolójában, ami az útelágazástól kb 15 perc. Ja igen, köd és enyhe havazás fogadott minket a völgyben.<br />Itt vettük meg a bérletet (88 CHF két napra/fő, bevezető kedvezménnyel a Männlichen-Grindelwald pályarendszerre), majd a négyszemélyes kabinos felvonóval indultunk fel a Männlichen csúcsára, 2230m-re. Kicsit öregecske a gépezet, de megbízhatóan lassú. :-) Kb. 20-25 perc volt felérni a pályák tetejére, úgy hogy utunk kb 1600m-től felfelé a felhőben és havazásban vezetett.<br />Ahogy kiszálltunk meg is csapott minket a viharos erejű hófúvás. :-) <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/Piros%20Mannlichen.jpg" />De hát nem szórakozni jöttünk ide, fel a símaszk és...és óvatosan lefelé...<br />Mint a képből látszik, a látótávolság elég elhanyagolható volt :-)... Lényeg a lényeg, hogy kerestünk egy kék pályát melegítésnek... de nem találtuk... úgyhogy irány a Männlichen-ről a Holenstein középállomásig vezető piros pálya (3-as), amin elsőre felettébb nehézkesen jutottunk le... mivel nem láttunk semmit...<br />A pálya kb. 3 km lehet, szerencsére vannak rajta enyhe kifutók, ahol lazítani tudtunk miután vakon lejöttünk a hegytető piros részein. Innen már kicsit jobb is volt a láthatóság. Amit ki kell hogy emeljünk, az az, hogy mivel már reggel óta havazott itt, a pályák éjszaka elkészített hórétegén kb 10 cm porhó fogadott minket...<br />Az első csúszást követően már kicsit többet éreztünk a pályából, a havazás is csendesedett, és amikor jobban láttunk, beindult az örömsí :-)! !! Hát ez valami SZUPER volt!!! <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/Szallas.jpg" />Napközben nem kezelték a pályákat, ezért a porhavas részek mellett néhol a friss hó már enyhén buckásodott, de ami azt illeti pont ez tette annyira élvezetessé az egész napot... Meg kellett dolgozni a csúszásért!<br />Ebéd és persze a kihagyhatatlan forralt bor a Männlichen vadiúj hüttéjében, majd délután folytatás ugyanitt. A nap végére lenyugodott a szél és kicsit feljebb szállt a felhőalap, úgyhogy már magabiztosan síeltük végig a pályát a porhóban.<br />Jó darabig nem felejtjük el ezt a napot! Kihívás volt a síelés, taposni kellett és dolgozni a havon, és ez fantasztikus (siker)élmény volt!<br />A nap végén, lecsúsztunk a Männlichen-ről a Holenstein középállomásig a piroson (kb 5km lehet), onnan a felvonóval le a kocsihoz (sajnos a faluba vezető rész még nem volt nyitva) és irány a szállás.<br />A következő élmény a szálláshoz vezető 15 perces út alatt a gyönyörű havazás volt...igazi karácsonyi feeling...<br />A szállás volt a következő meglepetés a nap során. * nélküli tipikus hegyi fogadóról van szó talán 9 szobával. A szoba gyönyörű, ***-ot nyugodtan megérdemel, a főépület étterme pedig már majdhogynem elegáns...:-) Karácsonyi előkészületekkel pláne, lásd alább. A meglepetések pedig folytatódtak a vacsorával, ami nem lehet más mint raclette és fondue. :-) <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/Wengen.jpg" />És itt megtaláltuk Svájc eddig legjobb fondue-jét...:-) Isteni volt!!! A vacsora alatt csak hülledeztünk a nap élményeitől, szabályosan extázisban voltunk...:-)<br />Reggel, 11 óra alvás után – hát igen, kicsit kimerültünk – jött az árban foglalt kiadós reggeli, majd indulás Lauterbrunnen-be. Itt a fedett 7 szintes parkolóban leraktuk a kocsit, majd az állomáson felszálltunk a Wengen-en át Kleine Scheidegg-be induló fogaskerekűre. Ez a vonal és a Grindelwald-I oldalról induló vonat használata a síbérletben benne van. Wengen kb. 15 perc, onnan Kleine Scheidegg kb 25 .perc vonatozás, ami a látvány mellett még borús időben is hamar eltelik.<br />A magasság leküzdésével párhuzamosan nőtt a már meglévő hó mennyisége is... Érkezésünkkor még Kleine Scheidegg állomásán is így havazott, amitől már nem ijedtünk meg. Kiszállás után csatolás és indulás. Melegítésnek a Grindelwald felé induló 22-es kék pályán csúsztunk egyet. 2 ellen-emelkedő volt benne, de messziről látható, semmi gondot nem okozhat. Ezt követően a Honegg 6-os lifttel indultunk fel a Tschuggen csúcsára. A térképen a 15-ös pálya rövidnek tűnik, de a valóságban egy fantasztikus, kb. 3 km-es pont optimális meredekségű és széles piros pályáról van szó. <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/Ho.jpg" />Ha ehhez hozzátesszük, hogy alig voltak a pályán és épp itt kezdett kisütni a nap, akkor nem kell nagyon magyarázni, hogy el voltunk ájulva.<br />Pont a nekünk megfelelő pálya volt, nagyon élveztük rajta a csúszást!Ezután vissza Kleine Scheidegg-re az Arven nevű 4-es beülőssel (így hát Völgyzugoly melletti hegyen egy Tündével is találkozhattunk :-), lásd korábban), csúsztunk egyett a 21-es piros pályán, majd ismét az Arvenen fel és irány a hütte! Becsavartunk egy jó kis forralt bort, de persze csak az íze végett... Meg persze annak örömére, hogy eltűnt minden felhő és verőfényben ragyogott az Eiger, Mönch és Jungfrau, meg a környék.<br />Végül is, ahogy eddig megszoktuk...:-) A hüttétől fel a Lauberhorn 4-es felvonón a híres csúcsra. Itt találtunk egy hasonlóan szuper pályát, a 42-est, amely kb 2.5km hosszan vezet le egészen Kleine Scheidegg-ig. A pálya tökéletes, a látvány, nos, no comment...<br />3 menet után megálltunk ebédelni az előbbi hüttében, ahol kb fél órát vártunk a kissé bizonytalan kezdő kiszolgálásnak hála :-) (40 CHF 1 forraltbor és 1 forró csoki, gulaschsuppe és chili).<br />A pihenés és napozás után fel ismét a Lauberhorn-ra, ahol megtaláltuk a világhírű downhill verseny start-állomását! Innen indul a pályarendszer talán legjobb és leghosszabb piros lejtője, <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/Csillog.jpg" />a 44-es pálya is, ami egyszerűen csúcs!!! Arra kell vigyázni, hogy a látvány ne vegye el minden figyelmünket...:-) Ez a pálya az elején kb. 300m-en a versenypálya része is... aztán az persze eltűnik a szakadékban...<br />Miután kiélveztük a 44-est - kellően fáradtan – a Wengernalp állomástól nekiindultunk a Wengenbe levezető 36-os kék pályának, aminek az elején nem árt a tojás-ülés :-). A látványról talán ennyit:<br /><br />2 km után viszont nagyon kellemesen lehet carvingolni is egy darabon, majd az erdei ösvényen lazítva megérkezünk a faluba, kb. összesen 8 km csúszás után (A Lauberhorn-ról ez a pálya kb. 12 km hosszú lehet...).<br /><br />Tökéletes zárása volt a napnak ez az utolsó siklás. :-) Wengenből kis pihenés után levonatoztunk Lauterbrunnenbe, majd irány haza.<br /> </p><blockquote><p style="text-align: justify;">Nem igazán hinnénk hogy tovább kellene ragozni az élményt...<br />Az első nap nehéz volt, megterhelő, de pont a kihívás értéke miatt volt nagy élmény...A második nap pedig egyszerűen tökéletes volt minden szempontból!!!<br />Ez a két nap életünk egyik legemlékezetesebb síélménye volt. :-)<br /> </p><p style="text-align: justify;"><strong>Értékelés<br /><br /></strong><em><strong>Pozitívum:</strong></em></p><ul><li>Tessék elolvasni a fentieket még egyszer :-)</li><li>Fantasztikus pályarendszer ami (inkább) haladóbbaknak nagy élmény</li><li>Valahogy van egy kisugárzása a helynek… a csúcsok, a fenyvesek, Lauterbrunnen völgye, stb...nehéz elmagyarázni...:-)</li></ul><p style="text-align: justify;"><br /><em><strong>Amit célszerű észben tartani:</strong></em><br /> </p><ul><li>Talán az, hogy a völgyből feljutni a Männlichen-re vagy a Kleine Scheidegg-re időbe telik, de...</li><li>Megéri!!!</li></ul><p> </p></blockquote><p><em><em><a target="_blank" href="http://lejtmenetben.blogspot.com/"><em>MM - Lejtmenetben</em></a></em></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F26%2Fjungfrau_regio_a_mikulas_ajandeka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F26%2Fjungfrau_regio_a_mikulas_ajandeka%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F26%2Fjungfrau_regio_a_mikulas_ajandeka%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Síelés a Jungfrau-n - A Mikulás ajándéka"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/12/26/jungfrau_regio_a_mikulas_ajandeka#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/842438" border="0" /></a><br /></p>
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post_jungfrau/jungfrauMap.jpg
https://outdoor.blog.hu/2008/12/19/sieles_panoramaval_a_verbier_en
Síelés panorámával a Verbier-en
2008-12-19T09:53:00+01:00
2008-12-19T09:53:00+01:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;">A múlt hétvégét sajnos kihagytuk a síelésből, mivel társadalmi életet is kell élni néha... :-)<br />Természetesen két hetet már nem bírunk ki csúszás nélkül, így ezen a hétvégén már muszáj volt menni... A szombati karácsonyi bevásárlás után – oké-oké le akartuk tudni mihamarabb - azonban csak 1 napunk maradt a mozgásra, úgyhogy valami közeli helyszínt kellett választanunk.<br />Persze egész héten lestük az előrejelzéseket hol lesz szép idő és megfelelő hó, de túl sok jót nem ígértek az időjárás tekintetében. A hó 2000m felett már alakul minden síközpontban, de a pályákat csak fokozatosan nyitják meg, gondolom előkészítési és gazdaságossági okokból... Például a Portes du Soleil pályarendszeren, a Champery feletti síközpontban (ami közel esik hozzánk) csak 3 rövidebb pálya volt megnyitva, ami úgy gondoltuk nem elég, ha nem akarunk sokat várni a felvonókra.<br />A lényeg a lényeg, hogy gondoltuk teszteljük le azt a helyet, ahol már túráztunk és bicikliztünk is a nyáron, de a hely leginkább a síelésről híres...<br /><a target="_blank" href="http://www.verbier.ch/index.cfm?&Langue=en">Irány Verbier!</a></p><p style="text-align: justify;"><img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-veiber/verbier6.jpg" /><br />Itt már a magasságból adódóan elég mennyiségű és változatos pályát megnyitottak, és persze mindenképp látni akartuk hogy a hírnév jogos-e a síelés szempontjából.<br />Lausanne-tól gyakorlatilag 1, Genf repterétől 1 és 3/4 óra távolságra van Verbier kocsival, az utolsó 25 km-t kivéve végig autópályán. Ha valaki nem kíván – vagy nem tud valamiért – felmenni a Verbier-be vezető utolsó, kb 8 km-es szerpentinen, az lerakhatja a kocsit Le Chable faluban, <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-veiber/verbier1.jpg" />ahonnan fülkés felvonóval juthat fel a Medran állomásig, ami a fő kiindulópont Verbier-ből fel a pályákhoz. Apropó, itt, Le Chable-ban van a vasútállomás is, ahová a vonat érkezik, ha pl a genfi reptérről vasúton jövünk. Jó csomagok vannak manapság, amivel pl egy hétvégére egész jó (khmmm svájci viszonylatban...) áron megoldhatunk egy síelést sok síterepen, <a target="_blank" href="http://www.sielok.hu/forum/viewtopic.php?t=12267">lásd itt</a>.<br />Ha a felmenetel mellett döntünk, legalább átvághatunk Verbier központján és megcsodálhatjuk hol és hogyan is nyaralnak a gazdagok és híresek télen. Minket ez különösebben nem izgat, de a helyi építészet remekei, a meseszép chalet-k <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-veiber/verbier2.jpg" />annál inkább. Ha megállunk egyet sétálni a faluban, a látottak alapján el lehet kezdeni álmodozni, tervezgetni, milyen hegyi házikót fogunk felépíteni, ha megnyerjük a lottó 5-öst.<br />A sétánál maradva azért figyeljünk oda, mert a falu eléggé kinőtte magát, a felvonókból látszik is hogy már elég nagy kiterjedésű – talán már nem is falu...Ha a család nem síelő tagjai egy nagyobb és néhol elég megerőltető túrát szeretnének anélkül, hogy felvonózni kellene, itt egy kiadós sétával biztos megtalálják a számításukat. :-)<br />Mi a falut már bejártuk, meg nem is ezért jöttünk, így leraktuk a kocsit a <a href="http://ski.intermaps.ch/verbier/index.asp?lang=en" target="_blank">Medran állomás</a> parkolójában (8-10 CHF egész napra, síbérlet 55 CHF, de ez több lesz főszezonban), majd a Medran 1 felvonóval elértük a Les Ruinettes <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-veiber/verbier3.jpg" />állomását 2200m-en. Itt villámgyorsan átszálltunk a La Chaux Express-re és feljutottunk a Fontanet-ig csúcsig, 2485m-re. Apropó, a meteorológia kicsit tévedett az időt illetően :-)<br />Innen több irányba lehet lejönni, mi a La Chaux 2 kék pályán melegítettünk egy csúszásnyit, majd vissza a Fontanet állomásra és le a La Combe 2 piros pályán a Les Ruinettes állomásig. A felvonótól a pálya feléig pont egy erősebb letörés van, ami kellemesen megdolgoztatott, de ezt a pálya folytatásán, egy laza kifutón kipihenhettük egészen az állomásig.<br />Ezután a Funispace kabinossal mentünk fel a Les Attelas csúcsra, 2727m-re. Innen fantasztikus a panoráma, mind nyugatra a Mont Blanc irányába, mind tovább észak-nyugat felé a Portes Du Soleil hegyei, majd a Les Diablerets és tovább kelet felé Valais többi csúcsa...Nem semmi...<br />A Les Attelas-ról az egyik lehetőségként párat csúsztunk a Lac des Vaux-i részen, ahol pár közepes szélességű kék és piros pálya található egy völgykatlanban. Kellemes rész, érdemes átcsúszni a változatosság kedvéért...<br />Ezután következett egy szuper ebéd 2727m-en...Ha már Valais-ban vagyunk, akkor naná hogy Valais-tálat ettünk...Természetesen le kellett öblíteni a finomságot egy jó forralt borral , persze csak az íze végett...<br />1 forralt bor 6 CHF, ami egyáltalán nem vészes...1 kiadós leves, egy 2 fős Valais-tál, 2 forralt bor, 1 cola összesen 57 CHF. Tudom így elsőre soknak tűnik (pláne a mai árfolyamokkal...), de svájci viszonylatban számításba véve, hogy az egyik leg-felkapottabb helyen vagy, már nem annyira vészes...:-)<img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-veiber/verbier5.jpg" /><br />Az is igaz, hogy többször láttunk olyat, hogy valakik a pálya szélén kicsúsztak a mély hóba, ott letelepedtek, le a hátizsák, elő a termosz és a tea meg a szalonna és a lilahagyma, és indulhat a napozás... :-))) Jogos...<br />Ezután nekivágtunk a Les Attelas-ról induló piros pályának, az Atelas 3-nak, amit már az érkezéskor kiszemeltünk magunknak. Kiváló... Nagyon széles és éppen optimális meredekségű pályáról van szó, benne néhol letörésekkel majd utána kifutókkal – a meredek részeket ugyanakkor ’osonó’ kék pályán ki lehet kerülni... Ez a pálya csatlakozik be a korábban említett La Combe 2-re ami lemegy a nagy felvonó állomásig.<br />Végül is egész délután itt csúszkáltunk, tapostuk a havat rendesen, nagyon élveztük a tökéletes porhavat és a kidolgozott pályát. <br />A nap végén pedig gyakorlatilag 2727m-ről kezdve lecsúsztunk egészen a parkolóig 1500m-re, először ezen a piroson, majd az erdei kék pályán, a Medran 1-en, összesen kb 10km hosszan...nem hittem volna hogy írok ilyet, de a végén már untam... :-)))<br /> </p><blockquote><p style="text-align: justify;">Nos igen, Verbier nem véletlenül lett a világ egyik leghíresebb síközpontja. Bár messze nem tudtuk besíelni az összes pályát az idő rövidsége miatt, kezdésnek így is tátott szájjal síeltünk...amíg be nem fagyott, mivel kicsit hűvös szél fújdogált, főleg délelőtt.<br />Ugyebár Verbier a 4 völgy mega-síközpont része, de erről még nem tudunk nyilatkozni, úgyhogy erre még visszatérünk.<br /><strong><br /> Értékelés</strong><br /><br /><em><strong> Pozitívumok:</strong></em></p><ul><li><p>Nagyon könnyen elérhető terep, autóval kevés szerpentinezéssel, vonattal a reptérről gyorsan és egyszerűen</p></li><li><p>Változatos pályák, kiválóan összekötve, több új felvonóval, kezdőtől a hardcore símániásig itt megtalálja mindenki amit keres</p></li><li><p>Még hét végén is 0 várakozás a felvonóknál kb 25%-is pálya nyitottság mellett, pedig volt tömeg rendesen...</p></li><li><p>Bár egyelőre nekünk ez nem volt mérce, a hely a freerider-ek mekkája. Minden, ismétlem minden hegyoldalon ahol csak volt hó, ott volt sínyom is bőven, bármerre is néztünk!</p></li></ul><p style="text-align: justify;"><br /><em><strong> Fontos észben tartani:</strong></em></p><p> </p><ul><li><p>Bankkártyát feltölteni... :-) (A poén, hogy bár Svájcban mindenhol lehet kártyával fizetni, a hüttékben itt és pl Saas-fee-ben sem lehet, csak kp-vel. Gondolom ez is helyi tradíció...)</p></li><li><p>Mást tényleg nem tudunk... :-)</p></li></ul><p> </p></blockquote><p><em><a href="http://lejtmenetben.blogspot.com/" target="_blank"><em>MM - Lejtmenetben</em></a></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F19%2Fsieles_panoramaval_a_verbier_en%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F19%2Fsieles_panoramaval_a_verbier_en%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F19%2Fsieles_panoramaval_a_verbier_en%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Síelés panorámával a Verbier-en"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/12/19/sieles_panoramaval_a_verbier_en#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/831153" border="0" /></a><br /></p>
sí
svájc
élménybeszámoló
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-veiber/verbier6.jpg
https://outdoor.blog.hu/2008/12/14/kerekparral_athenig_utleiras
Kerékpárral Athénig - Videó és útleírás
2008-12-14T01:47:00+01:00
2008-12-14T01:47:00+01:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p>Mint ahogy már <a target="_blank" href="http://outdoor.blog.hu/2008/04/29/holnap_indulunk_athenba_kerekparral">írtam itt róla az indulás előtti estén</a>, májusban volt egy kisebb kerékpártúránk Banderral. Nos, megjártuk, hazajöttünk, és fantasztikus volt. Ha valaki akkor, indulás előtt elmesélte volna, mi minden fog történni velünk, a felét se hittem volna el... Készítettünk egy kis zenés slideshow-t is kedvcsinálónak az útleíráshoz:</p> <p> </p> <center><object width="420" height="339" id="flvplayer"> <param name="movie" value="http://files.indavideo.hu/player/vc_o.swf?vID=6f0720fc7f"></param> <param name="menu" value="false"></param> <param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed width="420" height="339" src="http://files.indavideo.hu/player/vc_o.swf?vID=6f0720fc7f" name="flvplayer" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash"></embed></object></center> <p> </p> <p>Ha ezek után érdekelnek az út részletei is, <a target="_blank" href="http://kerekparral-athenig.blog.hu">látogass el ide</a>, ahol egy fényképekkel, és térképekkel színesített útleírást találhatsz az egész útról.</p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F14%2Fkerekparral_athenig_utleiras%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F14%2Fkerekparral_athenig_utleiras%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F12%2F14%2Fkerekparral_athenig_utleiras%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kerékpárral Athénig - Videó és útleírás"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/12/14/kerekparral_athenig_utleiras#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/821677" border="0" /></a><br /></p>
videó
kerékpár
élménybeszámoló
kerékpártúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
https://outdoor.blog.hu/2008/11/27/sieles_3300m_meter_felett_a_saas_fee_n
Síelés 3300m méter felett a svájci Saas-Fee-n
2008-11-27T10:53:00+01:00
2008-11-27T10:53:00+01:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<div align="justify">Igen!!! Elkezdtük a szezont.<br /> A héten rendesebb havazások voltak 2000m felett, úgyhogy felderítettük a lehetőségeket a neten, hova is célszerű menni.<br /> <br /> A választás: Saas-Fee.<br /> <br /> Egyrészt a gleccser – relative - garantálja, hogy jó lesz a havunk, másrészt a webkamera képek is ígéretesek voltak. Telefonos érdeklődésünkre továbbá elmondták, hogy kb 40km-nyi pálya lesz nyitva, <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-saas-fee/saas-fee-1%281%29.jpg" />ami úgy gondoltuk bőven elég lesz. Fontos elem volt a döntésben, hogy verőfényes időt jósoltak a hétvégére. :-)<br /> Mivel ez a nyitó síelésünk, mindenképp teljes hétvégével számoltunk. Pénteken indultunk, majd Lausanne-től kb 2.5 óra autózás után érkeztünk meg a parkolóházba <a target="_blank" href="http://www.saas-fee.ch/">Saas-Fee</a> szélén – ugyebár autómentes faluról van szó.<br /> A neten találtunk szállást 120 CHF-éjszakai áron, ami kiválónak számít egy ilyen helyen – bár ez szezonon kívüli ár. A **Hotel a parkolótól, kb 250m-re volt, ami nem egy nagy etwas, úgyhogy a leceket cipeltük. Fontos info, hogy a cipekedés kényelmetlenségét elkerülendő, a hotelek kérésre kiküldik a vendég elé elektromos kocsijukat, ha odaszólunk hogy megérkeztünk. Ezt mi kihagytuk... nem volt olyan ijesztő a távolság. A kilátást az erkélyünkről lásd jobbra.<br /> A szállásról annyit, hogy a hely **Hotelként van meghirdetve, de a szobák gyönyörűen fel vannak <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-saas-fee/saas-fee-2.jpg" />újítva, sok ***Hotel megirigyelheti Svájcban...ezt tapasztalatokra alapozva írjuk...(olvastuk is a neten foglaláskor, de persze látni kell az ilyet). A reggeli is bőséges volt.<br /> Ami még kiemelkedő, az a vendéglátók kedvessége, érdeklődő hozzáállása, nyitottsága és törődése. A svájciak alapvetően a szállásadás/vendégkezelés mintapéldái, de az itt tapasztaltak mindenképp ’le a kalappal’ reakciót váltottak ki belőlünk (és elfeledtettek egy élményt, Interlaken környékéről, ahol a német-svájci helyi személyzet hozzáállása nem tartozott a fenti kategóriába...). Érdekes, hogy bármilyen kis hotelről van szó, a recepción meg lehet venni a síbérletet, ami látva a felvonó jegy-pultjánál a sorokat, nagy könnyebség és úgy tűnik nem általános dolog a faluban.<br /> Extra szolgáltatásként még annyit, hogy reggeli után, rövid kérdésünkre, természetesen felajánlották, hogy elvisznek minket a felvonókig az elekromos kocsival, amiért nagyon hálásak voltunk :-).<br /> A témába vág, hogy a falu gleccser felőli végén találhatóak a felvonó állomások, amire célszerű felkészülni érkezéskor/szállás-kereséskor. Cipekedés garantált, mint ahogy mi is tettük már a síelések után. De ez benne van...(írva a sorokat, sehol nincs izomlázunk, csak a karunkban...még jó hogy síelni voltunk és nem evezni.).<br /> A felkészültebbek táskával jönnek és normál cipőben, papucsban viszik el cuccukat a felvonókig, majd azokat fent a hegyen kupacba gyűjtik a felvonóknál.<br /> OK, <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-saas-fee/saas-fee-3%281%29.jpg" />tehát reggel kelés, majd fel a hegyre.<br /> A <a target="_blank" href="http://ski.intermaps.ch/saastal/saas-fee/flash/index.swf?lang=en">glecsserre</a> a faluból az Alpin Express felvonóval tudunk felmenni. Az első szakasz után a Morenia állomáson, 2550m-en, kell átszállnunk gyakorlatilag egy ugyanilyen felvonóba, ami felvisz a Felskinn állomásra, 3000m-re. Innen indul kis séta után a Metro Alpin (gyakorlatilag metró vagy földalatti fogaskerekű, aminek a híre kicsit nagyobb mint az élménye...) az Allalin-ra, a forgó étteremhez 3500m-re. Hmmm...kb 30 perc alatt lehet felérni a csúcsra a faluból.<br /> A metróból feljőve gyönyörű panoráma tárult <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-saas-fee/saas-fee-4.jpg" />elénk, hatalmas hóval és annál kevesebb oxigénnel :-)<br /> Szombat délelőtt itt csúszkáltunk a Metro és Allalin nevű <a target="_blank" href="http://ski.intermaps.ch/saastal/saas-fee/flash/index.swf?lang=en">pályákon</a>, a képen jobbra.<br /> Jóóóó széles, kiválóan előkészített pályákról van szó, ahol egyáltalán nem voltak sokan, az Allalin 2-3-as csákányosokhoz csak be kellett csúszni. 10 percet kellett várnunk az Allalin 1-es felvonónál, mivel a Skistar pályán junior versenyzők edzettek – és tolakodtak eléggé agresszív stílusban...<br /> Erre a felső gleccser-részre reggel célszerű jönni, mivel dél előtt már árnyékos tud lenni, ami a hónak jót tesz, de még szép időben is elég hűvös és szeles lehet az élmény. Arról nem beszélve, hogy mi egy délelőttöt bírtunk itt, mivel egy kiadós siklás után kicsit nehezen tér vissza a normális lélegzetvétel a magasság miatt (csak 3300m felett csúszkálunk) és jobban kiszívja az embert a mozgás...<br /> Ezután jól esett lesiklani a Panorama pályán a Felskinn-i részre, ami inkább kék mint piros, de a neve az találó.<br /> Könnyű ebéd és egy forralt-bor után a délutánt az 5a Eiskristall és az Egginer pályákon töltöttük, szintén 0 várakozással, de kicsit több síelővel a pályákon. A látvány hihetetlen, a pályák csúcsszuperek...és nagyon szépen át lehet csúszni egyikről a másikra. <img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-saas-fee/saas-fee-5%281%29.jpg" />Az Egginer pláne alkalmas még kezdőknek is, gyakorlottabbak pedig carvingolhatnak rendesen a széles sávon.<br /> Alaposan kiszívta erőnket a síelés, 3 körül elindultunk lefelé a faluba, ahol egy kellemes, levezető cipekedés várt még ránk a hotelig. Kis vásárlás és csendespihenő után pedig következett a nap másik csúcsa, a Walliserteller és a fondue, majd az alvás. :-)<br /> Vasárnap kicsit később keltünk, ki is kellett rámolni a hotelből, úgyhogy csak 10 után tudtuk a csúszást megkezdeni. Egész napunkat a Felskinn-Morenia részen töltöttük kiadós síeléssel, ismét tökéletes idő és hóviszonyok mellett. Itt a Morenia 6-os beülős felvonót találtuk meg, ami optimálisan köti össze a pályákat és jólesik rajta pihenni és napozni. </div> <div style="text-align: center;"> </div> <blockquote><p align="justify">Saas-Fee találóan nevezi önmagát Pearl of the Alps néven. A település tipikus Wallis-i hegyifalu, amit 4000-es csúcsok vesznek körül, így a látvány fantasztikus. A síelés élmény tökéletes, a pályák változatosak, szélesek, kiválóan karbantartottak. Még előszezonban, hétvégén, félüzemben is jól eloszlik a síelők és boardosok áradata.<br /> <br /> Ide el kell jönni!<br /><br /> <strong>Értékelés</strong><br /> <br /> <strong><em>Pozitívum:<br /> </em></strong><br /> - Svájc. :-)<br /> - A pályák sokfélesége, hossza és összekapcsolódása, síelő és boardos itt mindent megtalál<br /> - A látvány (érdekes, hogy az Allalin csúcsa ki van világítva éjszaka...úgy tűnik nagyon büszkék rá...)<br /> - Off-piste lehetőségek – még mi is kipróbáltuk</p><p align="justify"><br /> <strong><em>Fontos észben tartani:<br /> </em></strong><br /> - Svájc. Mármint az árak is ott vannak.<br /> - A faluban a cipekedést, de kis leleményességgel könnyíthetünk magunkon<br /> - Foglalni asztalt vacsorára, mert ha fondue-zni akarsz enélkül nem megy :-)</p></blockquote><p align="justify"><a href="http://lejtmenetben.blogspot.com/" target="_blank"><em>MM - Lejtmenetben</em></a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F27%2Fsieles_3300m_meter_felett_a_saas_fee_n%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F27%2Fsieles_3300m_meter_felett_a_saas_fee_n%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F27%2Fsieles_3300m_meter_felett_a_saas_fee_n%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Síelés 3300m méter felett a svájci Saas-Fee-n"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/11/27/sieles_3300m_meter_felett_a_saas_fee_n#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/790951" border="0" /></a><br /></p>
sí
svájc
élménybeszámoló
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-sieles-saas-fee/saas-fee-1%281%29.jpg
https://outdoor.blog.hu/2008/11/26/fagyos_nagyhalal_a_borzsonyben
Fagyos Nagyhalál a Börzsönyben - Túlélőverseny
2008-11-26T11:52:00+01:00
2008-11-26T11:52:00+01:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p style="text-align: justify;"><span lang="HU">A hétvégén túlélőversenyen voltunk. Legjobb lesz, ha <a target="_blank" href="http://tuleloverseny.hu/index.html">a verseny honlapjáról</a> idézek, hogy képet alkothassatok arról, hogy miféle is volt ez a megmozdulás:</span><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style=""><span lang="HU">„Szeretnél részt venni az Evolúció nagy versenyében? Szeretnéd kipróbálni túlélőgénjeid hatékonyságát? Szeretnéd tesztelni tested és lelked álló-, futó-, tájékozódó és tűrőképességét? </span></i><a target="_blank" href="http://borzsony.utazni.info/nagyhalal2008/main.php?cmd=imageview&var1=IMG_4534.JPG"><i style=""><span lang="HU"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-nagyhalal-2008-borzsony/IMG_4534.JPG" class="imgright" alt="" /></span></i></a><i style=""><span lang="HU">Szeretnéd tudni, mit teszel, ha az éjszaka közepén a civilizáció védőszárnyai alól kikerülve hirtelen idegen és fenyegető környezetben, a sűrű és sötét, ámde neszekkel, susogásokkal és szagokkal teli erdő kellős közepén találod magad, ahol semmi másra nem számíthatsz, mint a magad és csapattársaid leleményességére, tudására, eszére, erejére és túlélőösztönére? (Nem beszélve a tőlünk kapott - nem túl informatív - térképről, no de arról tényleg jobb nem beszélni...) Amikor nemcsak túl kell élned az éjszakát, hanem kiismerve az idegen terepet, fel is kell keresned minél több, többé-kevésbé azonosítható tereppontot, és válaszolnod kell a velük kapcsolatos kérdéseinkre? Amikor emellett fa odvában, kő alatt, szikla résében, rókalyukban és tüskebokorban fel kell kutatnod a jól elrejtett kis emblémás cédulákat (bonusokat), ezzel is bizonyítva saját magad és csapatod túlélési potenciálját?<span style=""> </span> <span style=""> </span></span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style=""><span lang="HU"></span></i><i style=""><span lang="HU">Amikor az ismeretlen terepet fejedben ismertté, sőt jól ismertté transzformálva nemcsak ki kell keveredned a bozót közepéből, hanem ügyesen taktikázva a megadott idő alatt a terep minél nagyobb részét be kell járnod, és minél több bonust kell elhalásznod a vetélytárs csapatok orra elől? </span></i><i style=""><span lang="HU">Amikor eközben úgy kell gazdálkodnod testi és lelki erőforrásaiddal, hogy jusson is, és maradjon is a verseny hátralevő részére, hogy majd a terep magadévá tétele után idejében befuthass a megjelölt célba? </span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style=""><span lang="HU"></span></i><i style=""><span lang="HU">Ha a fentiek megdobogtatják a szívedet, ha kedvet érzel kipróbálni saját és csapattársaid túlélőképességét, akkor mindenképpen </span></i><a target="_blank" href="http://borzsony.utazni.info/nagyhalal2008/main.php?cmd=imageview&var1=IMG_4517.JPG"><span lang="HU"><img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-nagyhalal-2008-borzsony/IMG_4517.JPG" class="imgleft" alt="" /></span></a><i style=""><span lang="HU">ott a helyed a Terepjárók Egyesülete következő nagy Túlélőversenyén!”</span></i></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style=""><span lang="HU"> </span></i><span lang="HU">Még egy bekezdés a rendezőktől a verseny előtt kapott körlevélből:</span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i style=""><span lang="HU">„- A nevezési procedúra során több csapat megkérdezte, mi igaz a korábbi versenyekről hallott rémtörténetek közül. Meg kell nyugtatnunk minden aggódót: minden igaz! Sőt, meg annál is sokkal több... <strong>Ez itt a Legnagyobb Magyar Szivatások egyike!</strong> És persze a <span style=""> </span>korábban hallottakhoz hasonlókra (csak éppen egészen másokra) számíthattok most is.”</span></i><span lang="HU"> </span></p> <p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span lang="HU">Hát a egyik Legnagyobb Magyar Szivatásból semmiképpen nem akartunk kimaradni, így már jóelőre beneveztünk öten a versenyre: Anetta, Skuló Marci, Bander, Oszi és én voltunk a csapat, az „Oportói Sárgaszöcskék”. Marci, Bander, és Oszi tagjai voltak az azonos névvel fémjelzett <a href="http://outdoor.blog.hu/2007/12/08/nagyhalal_a_velencei_hegysegben" target="_blank">tavalyi győztes csapat</a>nak, úgyhogy fel volt adva a lecke, címet kéne védeni. Hogy sikerült-e, azt még nem tudjuk, az eredmények kiszámítása tavaly is majd fél évig tartott.</span></p><a href="https://outdoor.blog.hu/2008/11/26/fagyos_nagyhalal_a_borzsonyben">[...] Bővebben!</a>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F26%2Ffagyos_nagyhalal_a_borzsonyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F26%2Ffagyos_nagyhalal_a_borzsonyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F26%2Ffagyos_nagyhalal_a_borzsonyben%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Fagyos Nagyhalál a Börzsönyben - Túlélőverseny"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/11/26/fagyos_nagyhalal_a_borzsonyben#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/789299" border="0" /></a><br /></p>
túra
börzsöny
élménybeszámoló
túlélőtúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-nagyhalal-2008-borzsony/IMG_4534.JPG
https://outdoor.blog.hu/2008/11/11/ket_kereken_a_balaton_korul
Két keréken a Balaton körül
2008-11-11T22:11:00+01:00
2008-11-11T22:11:00+01:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;">Lassan véget ér a bringás szezon, de a bátrabbak talán még kerékpárra pattannak novemberben is. Laci barátommal, aki operatőr, idén februárban döntöttünk úgy, hogy nyáron körbe tekerjük a Balatont és forgatunk egy mozit arról, hogy mit érdemes megnézni, hova érdemes betérni. <img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-ket-kereken-a-balaton-korul/1-kerekparral-a-balaron-korul.JPG" />Budapestről indultunk. Az első érdekes „élményünket” a MÁV szolgáltatta. Két személy részére ugyanis többe kerül a Budapest Balatonakarattya út vonattal, mint autóval. A világ jobbik felén a bringa szállításért nem is kérnek külön díjat, nálunk igen. Az útról csak néhány élményt szeretnék megosztani veletek, mert az interneten korábban már megjelent sorozat kibővített változatát már elkészítettük, és aki gondolja, a <a target="_blank" href="http://www.bringato.hu/">www.bringato.hu</a> oldalon megrendelheti a BringaTó című dupla DVD-t. Egyébként hamarosan sok bringás videót helyezünk el a honlapunkon.<br /> A DVD-k nem csak a bringázásról szólnak, hanem amolyan kulturális, történelmi és gasztronómiai mozik. De a kerékpározásra visszatérve. Elindultunk hát az északi parton. Almádinál azt láttuk, hogy egy egyirányú utcába vezették be a „bringautat” – szembe az autós forgalommal. Két vagy három fekvőrendőr színesíti a kerékpárosok életét. Igazából nem értem, még akkor sem, ha állítólag a KRESZ szerint egyirányú utcába, a forgalommal szembe is bevezethető a bicikliút. Balatonfüred és Tihany között vak és gyengén látó fiatalokkal találkoztunk. Visszatekertünk velük Füredre,<img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-ket-kereken-a-balaton-korul/2-kerekparral-a-balaron-korul.JPG" /> mert érdekelt, hogy hogyan merik bevállalni a tekerést. Tandem bringákon mennek. Elöl egy tanár, aztán jön a többi bringás, akiket hangokkal irányítanak. A tandem első nyergében ül az, aki a 100 százalékból úgy 20-at lát, hátul, aki vak vagy mondjuk 10 százalékot. 60 kilométert tekertek le egy nap alatt! Nagyon boldogok voltak. Azt hiszem, mindenki tanulhat tőlük. Idén nyáron akartunk egy jótékonysági tekerést, azért hogy újabb tandemeket vásárolhassunk nekik, mert nincs elég bringájuk. Sajnos ez nem jött össze, de jövő nyáron összehozzuk és már most szólok, hogy velük együtt tekerjük körbe a Balatont.<br /> Ha már körbe bringázzátok a tavat, akkor néhány tipp, hogy szerintem mit ne hagyjatok ki. Tihanyban a Belső tó környékét. Tihany után az egyik kedvenc helyem a Sajkodi öböl. Nyáron nagyon jó a strandja és nyugodt rész. Aztán tovább tekerve baloldalt találjátok a citromost. Az előző rendszerben az elvtársak úgy döntöttek, hogy citromot termelnek, mert olyan mediterrán hangulatú kis öböl ez a sajkodi. A dolog ugye nekik sem jött össze.<br /> Badacsonyban katasztrofális a bringaút, de ha valaki valami finomat akar enni, akkor Szeremley Huba szürkemarha borjúból készített ételeit kell megkóstolnia. Nem olcsó és fel kell érte tekerni a hegyre, de megéri! Szigligetre is csak főútvonalon tudtok felbringázni, de ez a település még nyáron is a nyugalom szigete. Régi klasszikus, ám felújított parasztházakban szállhattok meg.<span style=""> </span><strong><span style="font-weight: normal;"><img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-ket-kereken-a-balaton-korul/3-kerekparral-a-balaron-korul.JPG" /></span></strong>Keszthelyen, ha letértek a tó partján kialakított bringaútról, akkor irány a belváros, ahol nyílt egy új múzeum, az emeleten vasútmodellek vannak. <strong><span style="font-weight: normal;">Digitális, számítógépes automatizált programvezérlésű terepasztal, amit a gyerkőcök biztosan nagyon élveznek majd. A múzeum bringatárolója nyáron gyakorlatilag használhatatlan volt és legalább 100 méterre a kerítésen kívül helyezték el, nem a bejáratnál. Fonyódra érve tekerjetek fel a hegyre. A mi jelszavunk is az volt, hogy a bringaút azért van, hogy letérjünk róla. </span></strong><strong><span style="font-weight: normal;">Gyönyörű szép a századfordulón épült villasor, párat már fel is újítottak. Aztán tovább haladva jön az én nagy kedvencem: Balatonlelle. No nem az alsó, parti része, hanem a tőle pár kilométer kitérő után elérhető lellei Kis-hegy. A központban tudtok letérni, az autópálya felé kell haladni, majd átkelve azon jön egy kis hegymenet. Nem is kicsi! Felérve csodaszép panoráma fogad – </span></strong><strong><span style="font-weight: normal;"><img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-ket-kereken-a-balaton-korul/4-kerekparral-a-balaron-korul%281%29.jpg" /></span></strong><strong><span style="font-weight: normal;">Badacsony és a Balaton az ember lába alatt terül el. </span></strong><strong><span style="font-weight: normal;">A hegytetőn pedig van egy gyönyörű kis kápolna. Sajnos a mellette lévő Majthényi présház, ami vendéglő is, csak szezonálisan van nyitva. De valamivel lejjebb megkóstolhatjátok Konyári János borait. Kitűnő nedűk! Balatonszemesen szemben a pályaudvarral, közvetlenül a bringaút mellett egy jó kolbászt lehet enni, aztán jön egy kis tekerés lapos vidéken, egészen a balatonvilágosi emelkedőig. Ha elfáradtatok valóban megszállhattok a siófoki wellness szállók valamelyikében, ahogyan azt Arpesz írta egy másik bejegyzésben. Egyébként 4-5 napos túrát tervezzetek, de ha valaki bírja, </span></strong><strong><span style="font-weight: normal;"><img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-ket-kereken-a-balaton-korul/5-kerekparral-a-balaron-korul%281%29.jpg" /></span></strong><strong><span style="font-weight: normal;">akár egy nap alatt is le lehet tekerni a 220 kilométeres kört vagy egy hétvégén. A kis kört, amiről Arpesz <a target="_blank" href="http://outdoor.blog.hu/2008/10/02/balaton_keleti_obol_kerules_kerekparral">írt</a>, mi nyaranta havonta legalább kétszer letekerjük a barátaimmal. Egynapos túra. Jött már velünk néhány kezdő bringás is, ők jobban elfáradtak, de azért kibírták a menetet.<span style=""> <br /> </span></span></strong><strong><span style="font-weight: normal;">Még valami. A bringás sorozatunkat folytatjuk. Az origon és a videómegosztó oldalán, a <a target="_blank" href="http://videa.hu/video_kereses/bringat%F3"><span style="">www.videa.hu</span></a><span style="">-n </span>hétfőn láthatjátok a BringaBor című sorozatunk következő részét. Most ősszel, szüreti időben Bolytól - Villányon át - egészen Siklósig tekertünk. Jövő tavasszal folytatjuk majd a túrákat és reményeink szerint egyre több bringás mozit helyezünk el a honlapunkon. <span style=""> </span>Jó szórakozást!</span></strong></p> <p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><em><strong><span style="font-weight: normal;">BringaTó</span></strong></em></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F11%2Fket_kereken_a_balaton_korul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F11%2Fket_kereken_a_balaton_korul%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F11%2F11%2Fket_kereken_a_balaton_korul%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Két keréken a Balaton körül"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/11/11/ket_kereken_a_balaton_korul#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/764303" border="0" /></a><br /></p>
balaton
kerékpár
élménybeszámoló
kerékpártúra
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-ket-kereken-a-balaton-korul/1-kerekparral-a-balaron-korul.JPG
https://outdoor.blog.hu/2008/10/19/kalandok_a_solymari_ordoglyukban
Kalandok a Solymári Ördöglyukban
2008-10-19T22:25:00+02:00
2008-10-19T22:25:00+02:00
Arpesz
https://blog.hu/user/51025
<p style="text-align: justify;"><img alt="" class="imgright" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-solymari-ordoglyuk/01-solymari-ordoglyuk.JPG" />Egynapos hétvége, mit lehet ilyenkor csinálni? Sok jóra nincs idő egy nap alatt, de egy szuper kis barlangászás bőven belefér. Szűcs Laci vitt le minket a Solymári Ördöglyukba, ő az <a href="http://www.barlangtura.hu" target="_blank">Ifjúsági Barlangtúra és Barlangi Sportterpia Egyesület</a> vezetője, és itt az interneten sikerült vele megismerkedni. Többek között Ő fogja vezetni a nemrég indult <a href="http://outdoor.blog.hu/2008/09/16/irj_te_is_az_outdoor_blogra_es_nyerj_barlangturat" target="_blank">outdoor blogos nyereményjáték</a> győztes csapatát is egy földalatti kalandra.<br /> Délelőtt 10-re autóztunk fel Solymárra négyen: Edit, Zoli (a bátyám és menyasszonya), valamint Viola és én.<img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-solymari-ordoglyuk/02-solymari-ordoglyuk.JPG" /> Laci már várt minket a templom előtt, ahová hamarosan megérkezett egy másik, 3 fős csoport is, Csilla, Robi, és Bálint. Feljebbmentünk a kocsikkal Solymár határába, ahol felöltöztünk szép piros overálokba, kaptunk lámpás sisakokat is, majd elindultunk gyalog fölfelé az erdőbe. Ekkor tűnt fel, hogy nem is olyan rég erre túráztunk lefelé a Zsíros-hegyről. Hát itt van a híres neves Solymári Ördöglyuk nevű barlang!<br /> Pár perc séta után meg is érkeztünk a bejáratához, itt kicsit szétszéledt még a banda, ki-ki a dolgát végezte az erdőben, mert ezt a barlangba nem szabad. Mielőtt bementünk, <img src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post-solymari-ordoglyuk/03-solymari-ordoglyuk.JPG" class="imgright" alt="" />Laci még mondott pár szót a barlangról, pl. hogy a barlang mélysége 75m, és a legújabb felmérések szerint a járatok összes hossza 5km is megvan. Bemegyünk a barlangba, az ajtó mögött egy apró terem fogad minket, majd rengeteg lépcső lefelé. Itt még kiépített a történet, aztán már csak kúszás-mászás lesz.<br /> Laci elmondja, hogy 4 szűk rész lesz majd, sorrendben és nehézségben a következők: „A Morzsoló", „A Lapító", „A szülőcsatorna", és „A Fitymaszűkület"! Igen, jól olvastátok! :) Illetve lesz még egy ötödik is, az „Őrület Szűkület", de az már tényleg csak fakultatív dolog kikerülhető, olyan, mint a Mátyás-hegyi barlangban a Micimackó. Nem vezet sehonnan sehová, csak egy lyuk egy terem oldalában, amin át lehet mászni amolyan bátorságpróbaképpen, de oda lyukadsz ki belőle ahonnan elindultál.<br /> Na, hát lássuk, milyen maga a barlang. Mászunk, kúszunk, kapaszkodunk teremről teremre, a csapat mindig szépen megvárja a kígyó végét, szorosan megyünk egymás mellett, aztán megállunk, megint bevárjuk egymást, Laci magyaráz, hogy a következő részen hogyan jutunk át, hogyan kell átbújni, lábbal, vagy fejjel előre, hason, vagy háton. Csúszdázunk, kúszunk, majd újra mászunk, létrázunk fölfelé. A barlang csodaszép, egész közel mászunk a cseppkövekhez.<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/10/19/kalandok_a_solymari_ordoglyukban">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F10%2F19%2Fkalandok_a_solymari_ordoglyukban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F10%2F19%2Fkalandok_a_solymari_ordoglyukban%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F10%2F19%2Fkalandok_a_solymari_ordoglyukban%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Kalandok a Solymári Ördöglyukban"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/10/19/kalandok_a_solymari_ordoglyukban#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/722228" border="0" /></a><br /></p>
élménybeszámoló
budai_hegység
barlangászás
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post-solymari-ordoglyuk/01-solymari-ordoglyuk.JPG
https://outdoor.blog.hu/2008/10/15/spartathlon_2008_bodekat_epitunk_bodekat_rombolunk
Spartathlon 2008 (Bódékat építünk, bódékat rombolunk)
2008-10-15T13:26:00+02:00
2008-10-15T13:26:00+02:00
outdoor
https://blog.hu/user/72328
<p style="text-align: justify;">Az úgy volt, hogy 2005-ben lefutottam a Spartathlont.</p> <p style="text-align: justify;">Aztán Ákibácsi azt mondta, hogy „cö cö, egyszer véletlenül is sikerülhet.”</p> <p style="text-align: justify;">Én pedig ahelyett, hogy új barátok után néztem volna, visszahúztam a futócipőt.</p> <p style="text-align: justify;">A 2005-ös versenyt megszenvedtem. Utána sokáig nem találtam magamra és talán egy fél év kellett ahhoz, hogy ismét szívesen, jókedvűen menjenk ki futni. Akkor döntöttem el, hogy még egyszer így, ilyen görcsösen, ilyen feszülten nem futhatok. Majd belepusztultam és a célban csak sírni tudtam, mosolyogni, örülni nem.</p><p style="text-align: center;"><a target="_blank" href="http://www.spartathlon.gr/main.php"><img alt="" class="imgnotext" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_sparthatlon/0-spartathlon.PNG" /></a></p> <p style="text-align: justify;">Tekerés előre 2008 februárig. Ekkor állt feje tetejére a kis világom. Megszületett Boldizsár és Dániel, az ébrenléti állóképességi tréning csapatom. Egyik nap azt gondoltam, hogy Ők tették a legtöbbet a 2008-as sikerért, másik nap azt, hogy pillanatokon belül öngyilkos leszek. De az biztos, hogy átrendezték az életem, és a futás a prioritási sorban sokkal hátrébb került. Világossá vált, hogy ha Spartathlonra készülök sokkal céltudatosabb kell, hogy legyek mert a babák mellett nincsenek lyukak a naptárban. Nincsenek végtelen hétvégék, estébe nyúló hosszú futások. Annyi idő van amennyi feltétlenül szükséges mert minden percet a fiúktól veszem el. Visszanézve, nem futottam kevesebbet mint korábbi években de minden lefutott kilométert komolyabban vettem és magasabbra értékeltem.<br /> Köszönet jár még Gabinak azért, hogy támogatta ezt a kalandot. (Támogatta? Követelte, hogy nevezzek be.) Sok türelem kellett hozzá és sok segítséget kaptam.</p> <p style="text-align: justify;">Tekerés előre 2008 szeptemberig. Amikor megérkeztem a rajthoz, évek óta először éreztem azt, hogy mindent megtettem egy futás sikeréért. Leültem egy sarokban, becsuktam a szemem és végiggondoltam az elmúlt egy évet. Arra jutottam, hogy a saját szerény mércémmel mérten nem voltak hibák. Egy kerek történet végére értem amit már csak be kell fejezni. És hosszú idő óta először nem féltem a Spartathlontól.</p> <p style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=0&na_step=30&t=9115721&na_order=">Ennek a topiknak</a> vannak előnyei és hátrányai. Az előnyöket kár ecsetelni. Még most is libabőrös leszek, ha a közvetítésetekbe beleolvasok. Ezt ezúton is szívből köszönöm. De a topikból sugárzó kultikus tisztelet a verseny iránt akaratlanul is szorongást ébresztett bennem. Nehéz nem túlhergelni magam miközben a környezetem, magamat is beleértve, áhítattal, feltétlen tisztelettel és néha félelemmel néz erre a versenyre.</p> <p style="text-align: justify;">A Spartathlon egy kőkemény futóverseny. De nem megcsinálhatatlan. Biztosra senki nem mehet, de szorongani sincs ok. Harmadszor kellett eljönnöm az Akropoliszhoz, hogy ezt ne csak megértsem, de a gyakorlatba is át tudjam ültetni. Idén úgy álltam rajthoz, hogy a cél maga a Spártába vezető út, nem a szobor. Az út végén pedig vagy vár egy érem, vagy nem, de akárhogy is lesz, jó lesz. Ha tudom élvezni az utat, elnyerem a jutalmam. Ha Lőw Andrástól csak annyit tanulok, hogy nincs az a futás amiért érdemes görcsölni, már megérte közösen Szopó Körözni.</p> <p style="text-align: justify;"><a target="_blank" href="http://www.spartathlon.gr/map.php"><img alt="" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_sparthatlon/0-spartathlon-mapp.PNG" /></a>Persze kár hitegetni magam, hogy 246 kilométert fájdalom nélkül le lehet futni. De nem mindegy, hogy mikor fáj, hol fáj és hogy fáj.</p> <p style="text-align: justify;">Három éve befelé fordulva, bezárkózva futottam. Így is célba tudtam érni. De talán lehet másképp is. Idén próbáltam kifelé is tekinteni. Figyeltem a tengert, a hegyeket, a többieket. Beszélgettem és ha kellett sétáltam. Nem féltem beugrani egy boltba hideg üdítőt vásárolni és nem sirattam az így elvesző perceket. Megtanultam nem félni az úttól. Európa legszebb tájain futottunk át. És nekem nem volt semmi más dolgom mint egyik lábam a másik elé tenni.</p> <p style="text-align: justify;">Azért kellettek kilométerek is a lábamba, anélkül nem megy. Március 1-én indult a kapmány és augusztus 31-ig 1850 kilométert futottam. Volt benne 4 napos Balaton kör, sárvári 128,9 kilométeres 12 óra, privát Kinizsi Százas, privát 75-ös a Szentendrei Szigeten és Lőw Andrással egy éjszakai Tata-Budapest futás. És persze sok-sok rövidebb edzés. Külön-külön egyik futásnak sincs jelentőssége, de összességében, a rajtban üldögélve, volt okom úgy érezni, hogy a fizikai impulzusokat megkaptam és a siker nem ezen múlik. Erősen triviálisnak tűnik, de mégis megnyugtató biztonságot ad, hogy a fizikailag felkészültem és a fizikai tudásomon nem múlhat ez a verseny.</p> <p style="text-align: justify;">A pszichés tényezőt azonban kár diszkontálni és ezen a téren kaptam egy jó kis figyelmeztetést az utolsó hetekben. Bő egy hónappal a verseny előtt felhívott ákibácsi, hogy fáj az Achillesze és bajban van. Tárgyaltunk majd amint letettem a telefont, belenyilalt a fájdalom az én Achilleszembe is. De hát nem is csináltam semmit! Az állapotom időnként javult, időnként romlott, de az utolsó két hétben, az intenzív kezelés és szinte nulla futás mellett, katasztrofálissá vált. Ahogy hergeltem magam, egyre jobban sántítottam. Heteken keresztül mondogattam magamnak, hogy ezt a fájdalmat nagyájból csak beképzelem és mire kiérek Athénból, nem is fogom érezni. Nem mindig hittem el ezt a mantrát de a végén így lett. Kevés alkatrészemmel nem volt baj a másfél nap alatt, de az Achilleszem ezek közé tartozik.</p> <p style="text-align: justify;">A versenynek kisérő nélkül vágtam neki. Még az utolsó hetekben sem voltam biztos abban, hogy ez egy jó döntés volt, de visszanézve talán ez volt a kulcsa mindennek. Kisérő nélkül nincsenek várakozások, nincsen kire figyelni saját magamon kívül és legfőképp, nincsen kinek panaszkodni és hisztizni. Amikor az ember csak magára van utalva, céltudatosabb és következetesebb. Gabi bár nem vevő a hisztimre, de meghallgat, esetleg még próbál egy-két jó szót is szólni. A görög rendezőket ellenben egyáltalán nem érdekli milyen gyatrán nézek ki és mennyire nincs kedvem tovább menni. Hozzám hasonló alakból már több tucat toppant elő a sötét éjszakából és még több tucat várható. Ha nem megyek tovább, na bumm, nem én leszek az első. Ha felpattanok, észre sem vesznek. Ha senki másra nem számíthatsz, jobban figyelsz saját magadra.</p> <p style="text-align: center;"><img alt="Spartathlon, Korányi Balázs" src="http://outdoor.blog.hu/media/image/post_sparthatlon/1-csapatkep.JPG" /></p> <p style="text-align: justify;">A rajtban összeálltunk egy csapatképre és ekkor jutott eszember Larzen ’gyenge horror prológja’ hozzászólása. Ez az a nap amikor a világ 300 legerősebb, legmakacsabb futója indul neki Görögörszágnak.<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/10/15/spartathlon_2008_bodekat_epitunk_bodekat_rombolunk">[...] Bővebben!</a></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F10%2F15%2Fspartathlon_2008_bodekat_epitunk_bodekat_rombolunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F10%2F15%2Fspartathlon_2008_bodekat_epitunk_bodekat_rombolunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Foutdoor.blog.hu%2F2008%2F10%2F15%2Fspartathlon_2008_bodekat_epitunk_bodekat_rombolunk%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Spartathlon 2008 (Bódékat építünk, bódékat rombolunk)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://outdoor.blog.hu/2008/10/15/spartathlon_2008_bodekat_epitunk_bodekat_rombolunk#comments"><img class="item_ctp" src="https://outdoor.blog.hu/rss/image/post/id/715211" border="0" /></a><br /></p>
futás
élménybeszámoló
spartathlon
ultrafutás
0
Outdoor blog
https://outdoor.blog.hu
http://outdoor.blog.hu/media/image/post_sparthatlon/0-spartathlon.PNG