Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Everest Maraton

2010.07.15. 12:50 outdoor

Már közel egy éve terveztem el, hogy Nepálba utazok és olyan területeket fedezek fel, ahol még előtte nem jártam. Nem volt nehéz döntés, hisz 2 évvel ezelőtt az 1953-as Everest expedíció eredeti útvonalán mentem be a Khumbu völgy bejáratáig, Lukla-ig (2800m) egy Jiri nevezetű falucskából, ami közel 8 óra vadregényes buszúttal közelíthető meg. Anno ez az útvonal volt az egyetlen módja hogy az Everesthez bejussanak az expedíciók… Ez közel 6-8 napi járóföld, több hágóval megtarkítva… de tökéletes akklimatizációs túra.

Majd akkor úgy döntöttem, hogy a klasszikus Everest Alaptábor (Everest Base Camp: EBC) túrát kihagyom és majd meghagyom egy másik útra. Így érkeztem el a gondolathoz 2009-ben, hogy felfedezzem az EBC és a közeli völgyek, hágók rejtélyeit, élményeit és azt összekössem egy jól megérdemelt Everest Maratonnal, ami kicsit furcsán hangzik, de az első hivatalos maratonomnak számított. Aki ismer az tudja hogy én már megannyiszor futottam ennél sokkal hosszabb távokat, de igyekeztem óvni magamat egy hivatalos utcai maratontól… de mindig is indíttatásom volt egy terepmaratonhoz.

Őszintén megvallva nem is tudom miért nem jutott ez az esemény eszembe előbb :-) Szinte a tökéletes kombináció: magaslat, hegyek és terepfutás, valamint az 1953. május 29.-ei első sikeres hegymászó expedíció (Tenzing Norgay és Sir Edmund Hillary) megemlékezéséhez kötött dátumon tartják. Ahogy ez élet úgy hozta (vagy én) ezek az elemek határozzák meg a munkám és a hobbim is… vagy ahogy mások szokták mondani: szerencsés ember – „a hobbija a munkája” :-)

 Na de vissza a tényekhez. A munkámból adódóan a tervezés már egy jó ideje elkezdődött és a nevezésemet is leadtam már tavaly júliusban a versenyre, ami tökéletesen beleillet az eléggé sűrű munkarendembe, így egy 7 hetes nepáli utat terveztem bele.

Április közepén utaztam ki Angliából majd június 3.-án repültem vissza Angliába, kifelé és visszafelé is sikerült pár napos munkákat beszervezni a Szigetországban, így azt mondhatom kihasználtam az időt és a helyet is. A versenyt nagyon vártam, de főkent a túra mozgatta a fantáziám és e köré terveztem a „felkészülésem” ha ezt ennek lehet mondani: hisz abban a magasságban a futás átmegy poroszkálásba… Igaz idővel elkezd normálisabban mozogni az ember. Persze 5000m felett ez fehér embernek már nem nagyon megy. A terveim szerint 3 völgyet néztem volna meg, 3 hágón való átkeléssel és több kisebb csúcs megmászásával segítve az akklimatizációt. Terveimbe az is beletartozott, hogy a verseny szakaszait végiggyalogolom és bizonyos részeken futok is. Természetesen benne volt a sérülés és a betegség lehetősége is, ami jelen esetben be is játszott.

A terveimhez hűen haladtam egészen 2 hétig, majd a második hágón való átkelésem után egy eléggé kellemetlen torokfertőzést kaptam el, ami le is döntött pár napra, így ágynak dőltem 4900m-es magasságban… Majd 2 nap pihi után úgy döntöttem, hogy tervet váltok és még a megmaradt hágónak nekiugrok… Eléggé nagy kihívás lett belőle de sikerült. Igaz újabb 2 nap pihi következett, ami után be kellett látnom, hogy ebben a magasságban, gyógyszerek nélkül nem tudok felépülni. Így lesétáltam 3500m-re, a híres Namche Bazarba, ahol egy antibiotikumos kúrába kezdtem. 1 hét után kezdtem helyrejönni és még edzésmunkát is sikerült belevinnem napjaimba. Ekkor már május 17.-e volt…

Namche Bazar - cél az Everest Marathonon

Lassan éppen ideje hogy újra nekilóduljak a túrának. Vissza az alaptáborba, a verseny rajtjához. Ezt május 22.-én meg is tettem és 27.-ére megérkeztem az alaptáborba, ahol csatlakoztam a külföldi kontingenshez, akik kb. 30-an együtt haladtak fel Luklabol. Ők egy programcsomag résztvevőjeként érkeztek ide. A másik opció ha valaki ezen maratonon részt akar venni az az, hogy 2 nappal a rajt előtt csatlakozik, mint ahogyan én is tettem. Ez az opció valamennyi szabadságot adott nekem és tökéletesen beleillett a programomba. Egyébként a csoporttal több helyen is találkoztam és beszélgettem Velük, valamint pár technikai eligazításon én is megjelentem, ami Namche Bazarban volt.

Május 28.-án volt egy próbarajt, amit a média és a sajtó részére szerveztek, hogy legyenek képek és videóanyagok is a rajtról legalább… Kisebb csúszás volt ebben, mert a sajtó képviselőit eléggé megviselte a túra fel az alaptáborba. Így alig éltek amikor 2 óra késéssel megérkeztek :-) A próbarajt eléggé nevetségesre sikerült, hisz 3-szor kellett eljátszani a rajtot, és a nepáli futókon (sherpák és teherhordók) kívül nem sok lelkes futó akadt: főleg sprintelgetni a frissen hullott hóban a Khumbu gleccser jegén 5360m-en… Mindenki egy futásra volt eltervezve: a másnapira.

Rajtterület az alaptábornál

Ami egyébként egyértelműen látszott, hogy a külföldiek közül, ha még voltak is elszántak 2 héttel a maraton előtt erre a napra már az elszántság eléggé alábbhagyott és a legtöbben rájöttek, hogy ez a magasság mindenre jó, csak futásra nem! A legtöbben azt fontolgatták, milyen taktikával teljesítsék az első legkritikusabb 10kmt, hisz óriási oxigénhiányt halmozhatnak fel es annyira elfáradnának az extra erőltetéstől ebben a magasságban, hogy a verseny további részére már csak a túlélésről szólna…

Akit esetleg érdekelne hogy mi is zajlik le a szervezetben a magaslat hatására, annak egy rövidke ismertető:
A magasság hatására oxigénhiányos állapotba kerül az ember (ez valójában a légnyomás csökkenése által jön létre - így a parciális nyomások csökkennek ami megnehezíti az oxigén-széndioxid cserét), amit hipoxiának is lehet nevezni.
Mivel a szervezetnek, főleg az agynak állandó oxigén igénye van, ezért különböző módokon reagál ennek visszaállítására: Rövid távon: szívritmus növekedés, szapora légzés. Ha ezeknek hatása nem elég gyors, akkor a személy fejfájásra, émelygésre, étvágytalanságra, álmatlanságra panaszkodik… Ez akár elmehet nagyon komoly symptomákhoz (tünetekhez) is, amihez orvosi segítség kell (magaslati betegség, tüdő ödéma, agyödéma). Körülbelül 5000m az a határ, ahol még az ember képes idővel megszokni a magasságot hosszútávon, de e felett már képtelen, csak rövidtávon - de folyamatos leépülés mellett. Amúgy a legtöbb ember ha lassan - időt hagyva az akklimatizációra - halad felfelé, akkor tud alkalmazkodni.

Hosszú távon a szervezet képes a vörösvértest-számok (vvt) növelésével extra oxigénlekötést biztosítani, így az alkalmazkodás hosszabb távra megoldott az adott magasságon.
Persze ne képzeljük el hogy annyi vvt lesz a szervezetben, hogy utána az ember percenként 1 levegővel elbír lenni tengerszinten: minden csak egy ideig hat, amúgy is a vvt-k élettartama is limitalt.
Futók sokat kérdezik, hogy miért nem edzhetnek 4-5000m magasságban hogy jobb hatást érjenek el a vvt növekedésben. Ennek rengeteg oka van: az első és legfontosabb, hogy ez a magasság túl magas ahhoz, hogy egyáltalán elfogadható edzésmunkát végezzünk… (túl sok idő kell hozzá, és amikor már alkalmazkodott az ember, akkor sem tud minőségi munkát végezni - fiziológiás limitek.)
Évtizedek során jöttek rá, hogy 2000-3000m közötti magaslati edzőtáborok a legeredményesebbek. Igaz manapság már oxigén kamrákat is alkalmaznak, valamint az EPO használatával közvetlenül tudnak hatni a vvt növekedésre. Mint tudjuk ennek elég komoly mellékhatásai vannak hisz a besűrűsödött vér (hematokrit növekedés) akár infarktust és egyéb komplikációkat is okozhat.

Folytatva az Everest Marathon story-t: Azt azért hozzá kell hogy tegyem, hogy ezek a futók a maraton napjáig kb. két hetet töltöttek el magaslaton fokozatosan felfelé haladva. Az ő akklimatizációjuk tökéletes egy túratempóhoz és semmifajta problémájuk nem volt ezen a magasságon. De ugye itt nem sétáról beszélünk. Még ha úgy is tűnik hogy a maraton szintkülönbség profilja egy nagy lefelé futás, azért meg kell hogy említsem a táv első 5km-én a gleccseren és moréna halmokon kell áthaladni, ami nagyon kegyetlen… Sok-sok kicsi, de meredek le és fel és az egész távon több mint 1100m-t kellett megmászni a 3100m lefelé mellett.

Az alaptáborban a versenyzők sátorban aludtak (már aki tudott a mozgó-recsegő gleccsert és a lavinákat hallgatva) és a verseny napján reggeli után 7 órakor rajtoltak el. 6 óra 55 perckor a nap odasütött végre a rajtolókra, akik már félig megfagyva próbálták előkészülni a küldetésre. 104 ember állt a rajtba (ebből kb. 70 nepáli - egyébként az indulók száma limitált) a rajtra várva, ami el is jött… Azt kell hogy mondjam hogy sokmindent megértem már versenyek és helyszínek területén , de ez a TOP 3-ba van… Everest alaptábor, -5 fok, kék ég és hegyek minden irányból: eszméletlen és leírhatatlan!

Everest Base Camp

Everest Base Camp

A versenyről pár szóban: nagyjából elterveztem, hogy mikor mennyi időnél leszek, persze tudtam, hogy a betegségem még nem múlt el nyomtalanul, így az antibiotikum mellékhatásaként jól ismert hasgörcsök valószínűleg utolérnek a verseny valamely pontján: remélhetőleg minél később.

Nehéz pontos részidőket adni, hisz’ nincsenek jelezve a kilométerek, de kb. 5km-nél 41 percnél haladtam át, majd a következő 5km 30 perc volt, így 71-72percnél értem 10km-hez. A következő 10km-t már futottam előtte felkészülésként, így reméltem, hogy 50 percen belül sikerül: hisz’ van egy elég nagy lefele-sziklás és egy kb. 4km „könnyebb” lefele szakasz. Így 47perc lett, ami 1:59-et jelentett ennél a pontnál. Itt már éreztem, hogy a gyomrom gyengélkedik. A következő 12km-re vissza kellett vennem a tempóból, mert féltem, hogy nagyon belefutok egy gyomorgondba… Így 77 perc lett, ami kb. 15 perccel gyengébb a tervezettnél. De ekkor vissza volt még a számomra igen jól ismert utolsó 10km! Négyszer futottam meg előtte ezt az igen komoly embert próbáló 10km-t, ami egy 500m szintkülönbségű térdgyilkoló lefelével, majd egyből egy 500m szint felfele, aztán meg 200m szint felfele kicsit lankásabban. Ezután kb. 80m szint enyhén lefele, majd 500m szint fejvesztett lefele a célig, ami Namche Bazarban volt. Az edzéseim során sikerült 80 és 105 perc között ezt megtennem egy-egy hosszabb edzés közben, így reméltem, hogy valahol a felső határ alatt beesek…

Közel az 5km-es jelzésig - Gorak Shep

Remény hal el utoljára - ahogy mondják. Hát aznap nem segített. Eléggé roncs állapotban értem a nagy szintfutás elé és itt már biztos volt, hogy a túlélésért hajtok. Folyamatos görcsök és hányinger kerülgetett, amihez igyekeztem hozzászokni és bíztam abban hogy egy ponton majd elmúlik és elkezdhetek kocogni újra… 70 perc séta után még mindig nem ment. Ahogy elkezdtem abban a pillanatban hasgörcs vette el minden erőm. Így maradt a görcsös séta :-)

Az utolsó agyromboló lejtőre ha meggörnyedve is de erőltettem egy kocogást, ami a cél előtt visszaesett túrába, igaz a célfelirat alatt kiküzdöttem egy futótempót, csak a képek erejéig… (csak a tények kedvéért: 138perc lett az utolsó 10km. (Most lehet röhögni, vagy nevezni jövőre)

Az utolsó kilométereken helyiek üvöltöztek folyamatosan és lelkesen tapsoltak: „First Foreigner! First Tourist!” üvöltések visszhangoztak a magasba. Én azért tudtam, hogy 3 indiai előttem van és ugye ők is külföldinek számítanak még ha nem is néznek ki annyira külföldinek mint én.

Közel a Thyangboche-i hídhoz

A célba érkezésem tiszta csoda számba ment, mármint a fogadtatás. Azt hittem eltévesztettek a személyt, mert olyan parádét csaptak a tiszteletemre, már én éreztem magam kellemetlenül. Cibáltak ide oda, kézfogások, ölelések, stb… Mind azért mert én érkeztem meg első fehér emberként, vagy nyugatiként, 5 óra 34 perccel, 36.-nak összetettben (összehasonlítva a megálmodott 4:45-höz képest, ami kb. 18. hely lett volna és „csak” 1 órával a győztes idő mögött…)

Cél

 

Technikai információk a maratonról:

  • Szintemelkedés: kb. 1100m fel és 3100m lefele. Csak víz áll rendelkezésre a futóknak kb. 6-7 ponton, mindenki saját maga biztosította az ételt. Akár vendégházakban is rendelhetett :-)
  • Az útirányokat és fontosabb kereszteződéseket kizászlózták, igaz így is eléggé kaotikus volt egy két helyen.
  • Rajt: EBC 5360m, Cél: Namche Bazar, 3440m
    Hivatalosan a világ legmagasabban megrendezett maratonja. Megtiszteltetés volt első magyarként leküzdeni ezt.

A felkészülésemhez tartozó információk:

  • 49 nap Nepálban (a „7 év Tibetben” után 7 hét Nepálban mottóval), 6 hét magaslaton, ebből 4 hét 4000m felett és közel 2 hét 5000m felett.
  • 3 hágó átkelés (5300 felettiek), 3 csúcs (5400m felettiek), 5640m-es maximális magasság.
  • Leghosszabb edzés: 4:30
  • Legjobb tempó: 3600 méteren kb. 2km 8:20 körül síkon(ez egy 50 perces
    edzés része volt) és 4km 17 perc - benne egy 400m szint - és sziklás lefelével

Érdekességek:

  • Több mint 470 ember mászta meg az Everestet ebben a szezonban, ebből közel 200-an 2 nap alatt! 3 halott (1 magyar (Konyi), 1 Orosz es 1 Skót), sok fagyásos sérült és sok ember nem a saját lábán hagyta el a hegyet - helikopter segítségével (ebben is van egy magyar - Ugyan Anita)…
  • A 7 hét alatt mindössze 2 db vizes flakont vettem melyet használtam a 7 héten keresztül, ezenkívül az összes szemetet vittem magammal , így a 7 hét után kb. 700 grammnyi lett (fél tesco-s zacskó).
  • 7 zuhanyzás 7 hét alatt, ebből 3 Kathmanduban.

Futófelszerelésem:

10 éves Nike rövidnadrág, „average Joe” hosszú ujjú póló (felirat nélküli), 1 pár koszos zokni, fekete fejpánt - akár a batman-nek is lehetett volna ilyen -, egy ecuador-ból származó derékra tehető pénztartó - 3 Snickers szelet rászigózva valamint egy kis zsebpénz és 1 fájdalomcsillapító (nem doppinglistás!), elől és hátul egy-egy rajtszám.
Az én túrám és futásom a Magyar Államnak, valamint szponzoroknak 0Ft, azaz nulla forintjába került és valószínű ez a trend megmarad a jövőben is.

cipő verseny előtt

cipő verseny után

Verseny bankett:

Jó sportolókhoz méltó: 3 csillagos szállóban, „All you can eat and drink” Svédasztal helyett nepáli asztal finomságokkal, meg tortával is, és hogy ne legyünk szomjasak: Red Label Whisky, Gurkha sör és Coca Cola. Majd dínom-dánom: Én egy Kathmandui Club pepita táncparkettjén zártam az estet... Ezt követően még a telefonszámomat is elkérte egy táncos hölgy! (Még nem jelentkezett :-) …)

Molnár Róbert

 

A verseny teljesítője és a bejegyzés írója: Molnár Róbert

Szólj hozzá!

Címkék: himalája futás élménybeszámoló nepál ultrafutás

A bejegyzés trackback címe:

http://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr752153027

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.