Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Budapest két keréken - A 31000km-es kerékpártúra első fővárosában

2010.05.31. 20:13 Arpesz

Vasárnap este nem hétköznapi vendégeink érkeztek. Előd és Lehel két marosvásárhelyi fiatal, akik fejükbe vették, hogy kerékpárral bebarangolják egész Európát. Már maga az útvonalterv puszta látványa is megdobogtatja a magamfajta kerékpártúrázó szívét. Nem csoda hát, hogy már alig vártam a találkozást a két őrülttel. Alig egy hete vannak úton a srácok, első nagyobb állomásuk Budapest, ahol 3 napot töltenek el. Ebből az első nap, Pünkösd hétfőn rögtön be is vettük Budapestet. A Városligettel kezdtünk, a Hősök terén találkoztunk néhány baráttal, köztük Dénes volt bátor, és bringával érkezett, így már 4 fősre duzzadt a kis bringás csapatunk a nap hátralévő részére. Végighajtottunk az Andrássy úton, majd a Lánc-hídon kereszteztük a Dunát.

Még mielőtt elhagytuk volna a budai rakpartot, a Batthyány térről megcsodáltuk a parlamentet. A Moszkva tér után a Budakeszi út végeláthatatlan emelkedője következett. Ez még nem volt olyan finom, én annyira nem élveztem az orrunk alá pöfögő autókat, de Lehel már itt is odáig volt, pedig az igazi szép szakasz csak Szépjuhásznétól következett. Erdei úton folytattuk, végre háttérbe szorult a város zaja és körülölelt minket a természet. Itt már egymás mellett, beszélgetve is tudtunk bringázni, hiszen ezen az úton a forgalmat csak bringások és turisták alkották. Nem kis örömünkre az emelkedő is jóval lankásabbá vált. Egészen a libegő felső állomásáig, ahonnét ismét igen meredek volt az utolsó rövid szakasz a János-hegy tetejéig.

Fent aztán leláncoltuk a bringákat és megcsodáltuk a panorámát az Erzsébet-kilátó tetejéről. Értékelték a srácok a jót, különösen ilyen küzdelmes feljutás után.

Lefelé másik utat választottunk, Normafa felé vettük az irányt. Egy kékkútnál megtöltöttük a kulacsainkat, majd a buszforduló melletti réten – ahonnét szintén pazar kilátás nyílik a városra – leheveredtünk a fűbe uzsonnázni. Miközben falatoztunk, előkaptam a telefonomat és a már előre összeírt kérdéseimet, hogy rögtönzött villáminterjút készítsek a fiúkkal: Mégis hogyan gondolták ezt a 31000km-t 15 hónap alatt 30 országon át, hogyan és mikor jött az ötlet, milyen a felszerelésük? hogyan gondolták, hogy út közben még a Grossglocknert és a Mont Blanc-t is megmásszák? És hasonlók… Nagy nevetések kerekedtek a kérdezz-felelekből, ebből egy rövid részlet:

 

Á.: Utatok során tervezitek megmászni a Grossglocknert és a Mont Blanct. Az ehhez szükséges felszereléseket mind viszitek a bicikliken?

E+L.: Egyedül a hágóvas és a jégcsákány hiányzik, ezeket a hegy lábánál majd béreljük. Az összes többi, a ruházat, és a bakancsok nálunk vannak, ezeket amúgy is használni fogjuk. Illetve a karabinert és a beülőt talán nem, reméljük nem lesz olyan szél, hogy ki kell kötnünk magunkat a bringákhoz.


Á.: Mitől tartotok a legjobban?

L.: Nincsenek ilyenek. A fölfelék, a szembeszél csak akadályok, azért vannak, hogy legyőzzük őket. Ha képes voltam arra, hogy kilépjek a teljes biztonságból a teljes bizonytalanságba, akkor nem hiszem, hogy bármi az utamat tudná állni. Egy csonttörés, vagy ilyesmi közbe jöhet, de amíg egészséges vagyok és Előd nem kerget az őrületbe, addig nem lesz baj. A legnagyobb ellenségem az saját magam. …és Előd, teszi hozzá nevetve.

A teljes interjút már csak azért sem közölhetem le itt, mert az a Velo magazin júniusi számába készült, tehát ott fog megjelenni, ott olvashatjátok. De addig is, azt ígérték hőseink, megpróbálnak legalább hetente életjelet adni magukról képek, videók és írott blog formában az expedíció honlapján, a http://ontheroad.blog.hu –n.

A mi történetünk azonban még nem ért itt véget! A Mártonhegyi úton zúztuk le a városba, hogy aztán magunk alá gyűrjük a Gellért-hegyet is. Ez a kis kaptató már meg se kottyant a János-hegy után. Elégedetten ültünk le a Citadella mellett, épp gyönyörű napfény terítette be a klasszikus panorámát észak felé. Látszott a pesti háztetők felett a Hősök terén lévő Millenniumi Emlékmű oszlopa, a Lánchíd szinte karnyújtásnyira volt, és balra fent a hegyek, köztük a főváros legmagasabb pontja, a János-hegy.

Öröm volt rágondolni, hogy ezt mi négyen mind bevettük. Jóérzés volt ott lenni, kicsit úgy éreztem, mintha már rég ismerném a srácokat, holott nem volt még 24 órája, hogy megérkeztek.

Ahhoz képest, hogy pihenőnapot terveztek mára, a be- és hazatekerésekkel sikerült belevernünk egy 60km-t a lábunkba nem kevés szinttel. Egy élmény volt, jó kis városnézős, kirándulós kör ez, ajánlom mindenkinek, aki bringával szeretné felfedezni szép fővásunkat!

Nem marad más hátra, mint sok szép élményt, hátszelet, kedves embereket, na és mindenek felett határtalan kitartást és lelkesedést kívánjak Elődnek és Lehelnek a tervük megvalósításához! Én egészen biztos, hogy izgalommal (és tudom nem szép, de egy kis irigységgel is) fogom követni útjukat.

2 komment · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr902045770

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2010.05.31. 21:18:05

Csak a lapzárta után sikerült a mérést elvégezni, exkluzív információ, csak itt, csak most, csak Nektek: a bringák több mint 55 kilót nyomnak a málhával. Én 80 kg vagyok, és ha felálltam velük a mérlegre, az mindkétszer kiakadt 135kg-nál :)
süti beállítások módosítása