Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Fagyos Nagyhalál a Börzsönyben - Túlélőverseny

2008.11.26. 11:52 Arpesz

A hétvégén túlélőversenyen voltunk. Legjobb lesz, ha a verseny honlapjáról idézek, hogy képet alkothassatok arról, hogy miféle is volt ez a megmozdulás: 

„Szeretnél részt venni az Evolúció nagy versenyében? Szeretnéd kipróbálni túlélőgénjeid hatékonyságát? Szeretnéd tesztelni tested és lelked álló-, futó-, tájékozódó és tűrőképességét? Szeretnéd tudni, mit teszel, ha az éjszaka közepén a civilizáció védőszárnyai alól kikerülve hirtelen idegen és fenyegető környezetben, a sűrű és sötét, ámde neszekkel, susogásokkal és szagokkal teli erdő kellős közepén találod magad, ahol semmi másra nem számíthatsz, mint a magad és csapattársaid leleményességére, tudására, eszére, erejére és túlélőösztönére? (Nem beszélve a tőlünk kapott - nem túl informatív - térképről, no de arról tényleg jobb nem beszélni...) Amikor nemcsak túl kell élned az éjszakát, hanem kiismerve az idegen terepet, fel is kell keresned minél több, többé-kevésbé azonosítható tereppontot, és válaszolnod kell a velük kapcsolatos kérdéseinkre? Amikor emellett fa odvában, kő alatt, szikla résében, rókalyukban és tüskebokorban fel kell kutatnod a jól elrejtett kis emblémás cédulákat (bonusokat), ezzel is bizonyítva saját magad és csapatod túlélési potenciálját?              

Amikor az ismeretlen terepet fejedben ismertté, sőt jól ismertté transzformálva nemcsak ki kell keveredned a bozót közepéből, hanem ügyesen taktikázva a megadott idő alatt a terep minél nagyobb részét be kell járnod, és minél több bonust kell elhalásznod a vetélytárs csapatok orra elől? Amikor eközben úgy kell gazdálkodnod testi és lelki erőforrásaiddal, hogy jusson is, és maradjon is a verseny hátralevő részére, hogy majd a terep magadévá tétele után idejében befuthass a megjelölt célba?

Ha a fentiek megdobogtatják a szívedet, ha kedvet érzel kipróbálni saját és csapattársaid túlélőképességét, akkor mindenképpen ott a helyed a Terepjárók Egyesülete következő nagy Túlélőversenyén!”

 Még egy bekezdés a rendezőktől a verseny előtt kapott körlevélből:

„- A nevezési procedúra során több csapat megkérdezte, mi igaz a korábbi versenyekről hallott rémtörténetek közül. Meg kell nyugtatnunk minden aggódót: minden igaz! Sőt, meg annál is sokkal több... Ez itt a Legnagyobb Magyar Szivatások egyike! És persze a  korábban hallottakhoz hasonlókra (csak éppen egészen másokra) számíthattok most is.” 

Hát a egyik Legnagyobb Magyar Szivatásból semmiképpen nem akartunk kimaradni, így már jóelőre beneveztünk öten a versenyre: Anetta, Skuló Marci, Bander, Oszi és én voltunk a csapat, az „Oportói Sárgaszöcskék”. Marci, Bander, és Oszi tagjai voltak az azonos névvel fémjelzett tavalyi győztes csapatnak, úgyhogy fel volt adva a lecke, címet kéne védeni. Hogy sikerült-e, azt még nem tudjuk, az eredmények kiszámítása tavaly is majd fél évig tartott.

 Pár szóban még a versenyről és a szabályokról, mielőtt belevágok a történetbe:  

  • A verseny terepe előre nincs megadva, csupán kiszivárogtatások által utalnak rá, de nem közlik, hogy itt és itt leszünk, itt lesz a cél, itt a rajt, ilyen nincs.
  • A terepen pontok vannak kint, amelyek közül lehetőség szerint minnél többet érinteni kell. Idén 100 darab pont volt kint, és mindegyik helye meg volt adva előre.
  • Mindegyik ponton találtunk egy un. stafétuszt, amit fel kellett vennünk, és helyette elhelyezni a nálunk lévő stafétuszt. Persze kezdetben minden ponton, és minden csapatnál is volt egy-egy ilyen. Illetve, ha pontosak akarunk lenni, a csapatoknál volt egy-egy pótstafétusz is.
  • A stafétusz cseréjével, és egy a ponthoz tartozó kérdés (pl. Mekkora a fa átmérője? Hány fok van a magasles létráján?) megválaszolásával igazoltuk a pontérintést. Ezeket idővel ellátva egy versenyfüzetbe pontosan dokumentálnunk kellett.
  • A pontokon bonuszok is voltak, ezeket nem kellett cserélgetni, a bonuszt általában csak a pontot legelőször érintő csapat találhatta meg.
  • A stafétuszok számokkal voltak ellátva, illetve mindegyik, a rendezők által kezdetben lerakott stafétuszon (számuk megegyezett az adott pont számával - 0-tól 100-ig) szerepelt egy un. tereptani kérdés is. A kérdésekre a válaszok valahol a terepen fellelhetőek voltak, általában tanösvényi, illetve egyéb információs táblákon.
  • A csapatok eredményét pontokban határozzák meg. Minden igazoltan érintett pont, a ponton talált bonusz, és tereptani kérdésre megadott helyes válasz pontot ért. Illetve voltak úgy nevezett kombinációk is: ha megadott pontokból bizonyos számút érintettünk, ezekért a kombinációkért is járt pont, nem is kevés.
  • A térkép: Nem normális térképet kaptunk. A térkép minden évben speciális. Vagy el van torzítva, vagy nincs is térkép, vagy nincs rajta minden pont, hanem a csapatoknak kell valami alapján kitalálni, hol is vannak… Szóval a térkép mindig valami rafinériát tartalmaz. Persze ha van rá lehetőség, bármilyen saját térképet használhat a csapat, csak ugye az sincs egyértelműen elárulva, hol lesz a verseny, így jó ha az ember alaposan betankol turistatérképekből.

 

Szóval pénteken, munka után átmentem az Elte északi tömbjéhez, itt volt a találkozó. Bander már út közben felvett, aztán a helyszínen előkerült Anetta, Oszi, és Skuló is. Átvedlettem túraszerelésbe, lejelentkeztünk a rendezőknél, majd felszálltunk az egyik buszra megannyi túlélni vágyóval egyetemben. Északnak indultunk a budai rakparton, ezzel máris kizárhattuk a Bakonyt és a Vértest. A rendezők a versenyt megelőző levelekben azt írták, úgy készüljünk étellel és itallal, hogy nem lesz település a terep közelében. Ilyen csak a Börzsönyben lehet! Vagy szívatás az egész, és csak lódítanak a rendezők. Ez az elmúlt évekből tapasztaltak alapján könnyen előfordulhat, ezért jól betankoltunk turistatérképekből, sőt én még egy kollégám pda-ját is hoztam, amin rajta volt jpg-ben minden magyar hegység turistatérképe.
Ahogy haladtunk a busszal, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ez mind holtteher, ugyanis nagyon úgy néz ki, valóban a Börzsönybe megyünk.
De aztán a busz Drégelypalánknál keletnek fordult. Tettünk itt egy kitérőt, majd visszafordultunk a Börzsöny felé. A rendezők megpróbálták egy pillanatra elhitetni velünk, hogy a terep a Cserhátban lesz. Még az Ipolysági határátkelőnél is bemondta a srác a hangosba, hogy „Ugye mindenki hozott személyit?”, de aztán a busz az utolsó pillanatba lefordult a parkolóba. „Nyuszik vagytok!” – jött a válasz az egyik versenyzőtől. Ezen persze az egész busz jól mulatott. Egy másodpercre ismét megfagyott a levegő, amikor a busz megfordult a parkolóban, és ismét a kereszteződésben álltunk. Balra Szlovákia, jobbra Hont, és a mindenki által nagyon várt Börzsöny. Amikor jobbra kanyarodtunk, újabb nagy hőzöngést kapott a rendezőség, persze csak heccből.
Végül Hont mellett parancsoltak le minket a buszból. Megkaptuk az információs füzetet, és a térképet. Ez utóbbi egy laminált A4-es méretű lap volt, rajta 100 számozott ponttal, vastag, vékony, és néhány fehér vonallal, illetve világos téglalappal. Ez alapján nem lesz olyan triviális elindulnunk a pontok nyomában, pláne, hogy még azt sem tudjuk, hol is vagyunk a térképen, és egyátalán, mi micsoda, merre az arra?!
Mivel odakint cudar hideg volt, és szemmel láthatóan nem két percnek tűnt, amíg a térképet teljes egészében dekódoljuk, egyértelmű volt, hogy kell keresnünk egy kocsmát. Elindultunk Hont egyik utcáján, pár száz méter múlva találtunk is egy pizzériának hívott sörözőt. Bent jó meleg volt, ledobtuk magunkról a felső rétegeket, kértünk egy kör sört alibiből, és nekiálltunk a térképet silabizálni. Hamar egyértelművé vált, hogy a világos téglalapok a települések: Hont, Drégelypalánk, Nagyoroszi, és Diósjenő. A fehér utak az aszfaltozott országutak, a feketék a turistautak az erdőben. Persze az irányok, és távolságok nem stimmelnek, de az út találkozások, elágazások igen. Röviden kaptunk egy gráfot, az élek az utak, a találkozások, az útkereszteződések – ahol általában pontok is vannak – stimmelnek, de minden más torz, a távolságok és az irányok még arányaiban sem stimmelnek, néhol elképesztően torzak. Van ahol a térképen több centinek jelölt szakasz a valóságban száz méter sincs, és van ahol 1 cm a térképen a valóságban több, mint egy kilométer. A pontok helyének azonosításában nagy segítség volt még az információs füzet. Minden pontról tartalmazott pár sor infót, pl. az ötös pontra azt írta whiskey forrás, akkor ez biztosan a Tűzköves-forrás lesz. Vagy a hármas mellette Fejedelmi kilátóhely, akkor ez nyílván a Királyné parlagja nevű rét lesz a gerincen. Volt néhány pont, amiről a rendezők azt írták, csodálatos helyen találhatóak, nem szabad kihagyni őket, magyarul kötelező megfogni ezeket. Ilyen volt a 42-es, illetve az 1-es, 68-as és a 100-as közül kettő. Utóbbiról könnyen kiderült, hogy a Drégely várában fogjuk megtalálni.
Skuló átrajzolta egy öreg 60000-es méretarányú Börzsönytérképre a pontokat, ez eltartott majd egy órát. Ezen kívül még volt egy 40000 térképünk, amit Bander a napokban vásárolt, és ma délelőtt le is kezelte némi vastag tixoval a hajtások mellett, a hosszabb élettartam reményében. Szóval közel egy óra térképrajzolás és taktikai megbeszélés után végre nekivágtunk a túrának is. Muszáj volt az első órát erre szánnunk, így már tudtuk, hogy merre hány pont van, hol vannak a kötelező pontok, merre érdemes indulni. És azt is nagyon jól tettük, hogy mindezt nem a hidegbe tettük, hanem tettünk egy kitérőt Honton. Ez a pár száz méter bőven megérte a kocsmáért, ha ezt az órát odakint töltöttük volna el, már rögtön az elején jól szétfagyunk, az pedig sokat rontott volna a hangulaton, és a lelkesedésen, amire még bőven szükségünk lesz a túra során.
Azt a taktikát találtuk ki, hogy elindulunk fel a hegyre, megfogjuk a kötelező 42-es pontot, és ami még útba esik, majd egyenes út Diósjenő felé vesszük az irányt a kék jelzés mentén, útba ejtve Drégely várát és az ott található 100-ast is. Ezen az útvonalon ugyanis nincsenek olyan sűrűn a pontok, így kevesebb időt töltünk majd az éjszaka nehézkesebb stafétuszkeresésekkel, viszont reggelre remélhetőleg eljutunk Diósjenőre, ahonnan másnap egy nagyobb kört megtéve beszedhetjük a terep túloldalán lévő rengeteg pontot. Ez az útvonal később aztán más szempontból is szerencsésnek bizonyult.
Ahogy elindultunk fölfelé a K+ jelzésen, egyből neki kellett vetkőznünk. Bár hideg volt, de a mozgás rendesen felfűtött minket. A 85-ös ponton rögtön sikerült is túlmennünk, és a pont valódi helyén jóval túl keresni azt. Persze erről már csak akkor bizonyosodtunk meg, amikor megtaláltuk a 44-est egy tuskó odvában. Sajnos a bonuszt már elhappolták előlünk, tehát nem mi vagyunk az elsők, akik itt járunk. Aztán meglett a 42-es is a magaslesnél, persze bonuszt már itt sem találtunk. A rendezők azt írták, hogy az a csapat, amelyik a 42-es előtt vagy után közvetlenül a 43-ast fogja, dupla pontot kap értük. A buszban még azt hittük, hogy ebben ott lesz a furfang, hogy a két pont biztos a terep két ellentétes sarkában lesz, de aztán a térképet megkapva csodálkozva láttuk, hogy szinte egymás mellett vannak. A szívatás akkor tudatosult bennünk, amikor már több mint 20 perce hiába kerestük a 43-ast. Valószínűleg nem, vagy csak nehezen lehet megtalálni éjszaka. Fel is adjuk, nem érdemes egy pontra túl sok időt elpocsékolni.
Egy pontfogás a következőképpen néz ki: először is meg kell találnod az objektumot, útkereszteződést, forrást, sziklát, magaslest, fát, bármit, ahol a pont van. A helyről rövid ismertetőt találni a versenyfüzetben. Ezután a pontnál meg kell találnunk a stafétuszt, ez idén egy apró, átlátszó műanyagcső volt, kb. 5 cm hosszú és 1 cm átmérőjű. Általában fák odvába vagy gyökerei közé volt elrejtve, a versenyfüzetbe pontosan le volt írva ez is. A megtalált stafétuszt ugye ki kell cserélni a nálunk lévőre, plusz a cserét adminisztrálni egy füzetbe. A bonusz egy kis papírdarab vízállóba csomagolva, helye szintén le van írva a füzetbe. Összességében tehát valahogy így néz ki egy pont leírása: pont száma: 100, pont neve: Főleg vár, stafétusz helye: kapuív ÉK-i sarkában, bonusz helye: kapuívtől nyugatra egy lyukban. Kérdés: hányas alakulat? A kérdésre adott választ csak a pontot tudhattuk meg. A leírt példa a Drégely várában található 100-as pont volt, az alakulat száma egy sírfeliratról leolvasható volt a helyszínen. Persze mi itt épp ügyesen elfelejtettük megválaszolni a kérdést, már lefelé tartottunk a hegyről, mikor Bandernak eszébe futott, úgy futottunk vissza az alakulatszámért. De még mindig jobb így később, mint soha.
Már megfogtuk az 52-es, 96-os, és 32-es pontokat, és nagy meglepetésünkre mindegyiken találtunk bonuszt, azonban a várban, a 100-asnál nem. Ekkor már éreztük, hogy egy pontfogás nem olyan triviális feladat. Sok mindenre kell figyelni, keresni kell magát a pont helyét is, majd a helyszínen a kis stafétuszt és a bonuszt is, közben lejegyezni a stafétuszcserét, és megválaszolni a kérdést is. Kineveztünk két stafétusz felelőst, és két bonusz felelőst a csapatban, navigációért felelőst, valamint Anettát adminisztrációs szakmunkatársnak - tereptitkárnőnek :D -, és mielőtt egy ponthoz értünk, valaki mindig felolvasta a ponthoz tartozó információkat is. A pont megtalálásához legtöbbször nagy segítség volt a stafétusz, illetve a bonusz helyének felolvasása is. Például, ha leírták, hogy a bonusz a tábla mögötti kéttörzsű fa lábujjai (gyökerei) között van, és a stafétusz a táblátol É-ra lévő szikla hasadékában, akkor tudtuk, hogy egy olyan táblát kell keresnünk, ami mellett van egy szikla, és egy kéttörzsű fa is. Mire a pont közelébe értünk, már mindenki tudta, hogy milyen objektumokat kell keresnie, és ha a pont helye megvan, ott hol keresse a bonuszt, illetve a stafétuszt.
Drégely vára után egy apró kitérővel végig csak a kék mentén kellett haladnunk, hogy sorra fogjuk a pontokat. És velük nagy boldogságunkra a bonuszokat is! Úgy látszik még egyik Nagyhalálos csapat sem járt erre, ami jó hír! Amíg a többi csapat remélhetőleg egymás elöl marja el a pontokat a Hont fölötti hegyekben, mi szépen elhúzunk Diósjenő felé, és sorra taroljuk a bonuszokat.
A börzsönyi kék itt az úgy nevezett török asszony útján haladt, később ezzel kapcsolatban volt is tereptani kérdés. Ja igen, most végre komoly hasznát látta a csapat a fényképezőmániámnak. Külön kérték a többiek, hogy fényképezzek le minden információs- és emléktáblát, minden feliratot mindenütt. Bármi fontos lehet a megtalált tereptani kérdések megválaszolásánál. Én persze lelkesen fotóztam, nem csak a táblákat, hanem az éjszakai túránkat is, már amit lehetett a vaku, illetve a lámpáink fényénél.
Baktattunk a sötétben, jöttek sorra a pontok, és a bonuszok. Egy magasles, egy tábla, egy nagy fa, egy kulcsosház rom, gonosz bonusz elhelyezéssel… „Ház mögött lezárt kút műanyag fedelében”. Na most találtunk a ház mögött az avar alatt egy műanyagdarabbal lefedett aknát, azzal bajlódtunk Banderral már vagy 5 perce, mire Skuló megtalálta jóval odébb az igazi kutat, és a bonuszt. Egy helyen letértünk a turistaútról, a 90-es pont nyomába eredtünk. „Semmibe vezető létra” a fának támasztva. Keressük, keressük, ott ahol a térkép szerint véltük, de csak nem találjuk. Feladjuk, és indulunk vissza a kékre. Egyszer csak ott a létre, mégis megvan! Hát az aránytartást itt sem sikerült a térképen alkalmazni, de lehet, hogy nem is akarták… Ez egy 10 pontos pont volt, persze a bonusz is mellette volt, örültünk neki nagyon.
Közeledtünk Diósjenőhöz, jöttek a pontok, igaz, néha érthetetlenül, bonusz nélkül. Valószínű a Kishalálos csapatok tévedésből felvették a mi Nagyhalálos bonuszainkat. Őket inkább erre, Diósjenő felé tehették ki a buszokból, mert több Kishalálos csapattal is szembetalálkoztunk. Nagyhalálos csapat nem valószínű, hogy járt erre előttünk, mert akkor a többi bonuszt is felszedték volna előlünk. Más magyarázatot nem találtunk rá, miért hiányozna egy bonusz a sorból, amikor a többi végig ott volt az útvonal mentén? Vagy csak nem találtuk. De a „Küszöb alatt” elég konkrét meghatározás volt ahhoz, hogy ne lehessen eltéveszteni. Volt itt még egy kicsit morbid pont, felkerestük a Diósjenő melletti kis temetőt, kb. valamikor hajnali 5 óra felé, persze kukk sötétben. Meg kellett keresnünk X Y sírját, a mögötte lévő fa tövében volt a bonusz. 5 fejlámpás figura éjszaka egy temetőben egy sírt keres… Hát ilyen sem történne velem soha, ha nem jöttem volna el erre a túlélőversenyre.
Diósjenőre 5:48-kor érkeztünk meg, még volt 12 perc a kocsma nyitásáig. Végigfagyoskodtuk az időt, még soha ilyen lassan nem telt 12 perc, de érdemes volt várni. Pontban 6-kor kinyitott a kocsma, aminek nagyon tudtunk örülni. Bent egy hatalmas cserépkályha fogadott minket, körül ültük, és felmelegedtünk. Én még a szendvicseimet, és az innivalóimat is a kályhához pakoltam, hogy kicsit felmelegedjenek az átfagyott falatok. Kértünk egy kör teát, és két zacskó ropit, és kiterítettük a térképeket az asztalra. Bander felcsapott kombináció menedzsernek, és elkezdett erősen agyalni azon, mely kombinációkra érdemes ráhajtanunk. Bekarikázta a kombinációs táblázatban a már megfogott pontokat, illetve a térképen lévő pontokat is ellátta a kombinációk számával, illetve a fogott pontokat egy-egy pipával. Én közben a következő útvonalat terveztem, és tanulmányoztam a térképen. Bár a többiek azt mondták, az elmúlt években jóval csavarosabbak volt a térkép, vagy az azt helyettesítő feladvány, rejtvény, de nekem ez is nagyon tetszett. Nem volt mindenütt teljesen triviális megtalálni, hogy a rendes térképen, illetve a valóságban melyek azok az utak, amelyeket a kapott „térképen” csak egyszerű egyenes vonalak sokaságával jelöltek.
7 körül újra útra keltünk, immár fejlámpák nélkül, világosban, viszont még nagyobb hidegben, mint eddig. Az ég tiszta volt, de a napot csak később láttuk felbukkanni, mikor már a hegyoldalba voltunk. Minden aranyban úszott, épp, mint a nyári naplementéken. Hát ilyet se láttam még reggel, ahhoz túl nagy hétalvó vagyok amúgy, hogy ezért a látványért felkeljek. Pedig gyönyörű… A többiek hülyének is néznek, amiért szinte megkergülök, úgy fotózom a tájat a fényárban, és benne őket. Megfogunk egy pontot a tanösvényen, fényképezem a táblákat. Örömmel tapasztaljuk, hogy még itt is megvan a bonusz, tehát nem járt még senki előttünk errefelé. A csehvárba felfelé menet egy útelágazás pontot jó 5 percig keresnünk kellett. A rendezők vagy direkt szívatnak minket, vagy a nap állásából állapították meg az égtájakat. A fától északra lévő sisnyás rész valójában majdnem egészen keletre volt, de rajtunk nem fogtak ki, Oszi ügyesen nem az irányt, hanem egyszerűen csak a sisnyát kereste, és hamar meg is találta.
Fent Csehvárban találtunk egy hibásan elhelyezett pót stafétuszt. Valószínűleg éjszaka járhatott itt egy Kishalálos csapat, akik nem találták a stafétát, mert egyel korábbi kéktúra táblánál keresték. Itt a Börzsönyben nem pecsételők vannak elhelyezve az OKT mentén, hanem kis jelek egy 3x3-as táblázatban. Sok helyen, például itt fent Csehváron is egy ilyen ábrával igazoljuk a pontérintésünket is. A hegytető egyébként igen csodás volt, különösen a felkelő nap fényárjában. Épp csak az a jeges szél nem kellett volna mellé. :) A következő pont mellett majdnem elsétálunk, olyan közel volt a nyereghez, hogy mire felolvastuk a pontleírást, már pár méterrel túl is sétáltunk rajta. Beszedjük a bonuszt, lefotózom a táblát is, és irány tovább. A következő nyeregben szembetalálkoztunk Cseriékkel. Volt itt még egy Kishalálos csapat is, szegények már nagyon meg voltak makkanva, pedig még szinte reggel volt csak, egyikük szétdobott végtagokkal feküdt az avarban mozdulatlanul a hátán. Elfáradt versenyző… Utólag esett csak le nekünk, hogy valószínűleg nem gyengén őrültnek nézhettek minket, ugyanis ekkor indultunk neki kocogva a lefelének, hogy ne fázzunk. Szegény ördög már moccanni sem bírt annyira megkészült, mi meg ott futottunk el öten az orra előtt, beleértve egy lányt, Anettát is.
Megfogunk egy rét pontot, de a bonuszt itt sajnos már nem találjuk. Ahogy gondoltuk, a Cseriékkel való találkozás egyben a bonuszok végét is jelentette, innentől kezdve már nem volt több szűz pont, sorra hiába kerestük a bonuszokat, mások már elvitték előlünk. Azért így is szép a 16 darab bonusz, tekintve, hogy összesen száz jut a biztos, hogy több mint egy tucat csapatra.
 Egy pofás kis patak völgyében kutattunk fel egy pontot, majd kiértünk a Diósjenő – Kemence országút egyik hajtűkanyarjába. Pont az ív közepén csúnyán fel volt fagyva az út, nem irigyeltem az erre járó autósokat… Bander felmászik az információs táblára, mert a tetejébe írták a bonuszt, de már nem találjuk. Vicces helyekre rejtették a bonuszokat… De mondjuk ez még mindig százszor konkrétabb, és jobb hely, mint egy fa törzsénél. Ahol aztán túrhatjuk a fagyos avart. A stafétusz és bonusz keresések a sajátos velejárói egy ilyen túlélőversenynek. Néha több időt vett el a stafétusz meglelése, mint a pontok közötti séta. A hosszú keresések után pedig nagy sikerélményt jelentett megtalálni végre azt az átkozott stafétuszt. A bonuszt pszichológiailag még rosszabb keresni, hiszen közben tudjuk, hogy nem biztos, hogy ott van még. Persze aztán annál nagyobb öröm megtalálni. Kicsit nagyobb nyugalom kell ezekhez a keresésekhez, mint mondjuk tájfutásnál megtalálni a bóját.
Az aszfalton csak pár száz métert sétáltunk, máris letértünk egy földútra, ami nagy ívben megkerülte a Hollófészek nevű hegyet. Itt nagyon jól látszott a két térképet nézve, hogy micsoda torzítások vannak a versenyhez kapott lapon. A lapon egymás hegyén hátán voltak a pontok, valójában jó 500 méterre egymástól. Először egy egyszerű vízátfolyást találtunk meg, de ezután egy nagyon gonosz magasles következett. Először is jó 100 méterre volt az úttól, ez mondjuk minket nem zavart, de ha mondjuk még éjszaka értünk volna ide, valószínű úgy elsétálunk a les mellett, hogy észre sem vesszük. Éppen ezért reménykedtünk, hogy itt talán újra találhatunk egy bonuszt. Fel is túrtuk a lestől 12 méterre délre lévő összes tuskó környékét, sőt az előző tapasztalatainkból kiindulva a nyugatra, és keletre lévő tuskókat is 5 és 20 méteres távolság között… Sajnos mind hiába, a bonusz nem lett meg. Sőt, a stafétuszt is alig találtuk meg. Már többen feladtuk, amikor Marci kimászott a kilátó külső peremére, és onnan végre megtalálta a stafétuszt, valahol a tető elemei közé rejtve. De ez még hagyján, majdnem sikerült elrontanunk az ellenőrző választ is, a létrafokok számát kellett megadni, és elsőre nem tűnt fel, hogy az avar alatt is van egy belőlük.
A magasles után egy faodú pont következett, majd egy vízátfolyás, de azt nem találtuk meg, és nem is kerestük pár percnél tovább, mivel egyik kombinációnak sem volt a része – nem volt rá különösen nagy szükségünk. Ezután fölfelé vettük az irányt, egy helyen át is vágtunk az erdőn a Hárombarát-nyereg felé. A pont neve „Háromból csak egy maradt” volt, a válasz a kérdésre pedig Jenő. Ez a név volt ugyanis fölfestve egy fára. A bonusz persze már nem volt sehol.
Iszonyat hideg volt odafent, és elég kimerítő is volt a fölfelé menet. Előtúrtam a táskámból 2 tábla csokit, és a mobiltelefont. Ideje visszakapcsolni, az éjjel kikapcsoltam, és azóta se adtam semmi életjelet magamról. A szomszéd nyergen megfogunk egy újabb pontot, de a bonusz helyét nem is értettük, mondjuk mindegy is volt, mert már jó eséllyel mások elvitték. A Dobó-bérc nevű gerincen haladtunk tovább a kék négyzeten. A táj eszméletlen szép volt, az éles gerinc tetején vitt a kis ösvény, ligetes, fás részeken át, közben erős oldalszelet, mi több kisebb hóvihart kaptunk balról. Akkor a francba kívántuk ezt a helyet, Marci meg is jegyezte: „Rohadt gyorsan takarodjunk le erről a gerincről!”. Tényleg nagyon hideg volt, de így utólag szerintem talán ez volt az egyik legszebb része a túránknak.
Megfogtunk egy pontot a hegycsúcson, majd még egyet kicsit odébb, majd elindultunk lefelé a hegyoldalban a szomszédos völgybe az ötös, és egyes pontok felé. Bander közben már kioptimalizálta a pontokat, a közelben található kettes illetve hármas pontokat időpocsékolás lenne megfogni a kombinációk szempontjából. És mivel ekkor már dél körül járt, és még rengeteg pontot meg kellett fognunk, ki is iktattuk ezeket a pontokat. Ez a játék most a maximális pontszám elérésére megy, nem pedig arra, hogy minél több pontot megfogjunk. Megfogjuk az ötös, Tűzköves-forrás pontját, és majd az egyest. Banderral rohanunk előre a pontokhoz, ügyelve arra, hogy ne szakadjunk el a megengedettnél jobban a csapattól. 3 perc, és hallótávolság, ez van a szabályzatban. Ha esetleg terepmesterekbe botlanánk, és nem áll össze a csapat 3 percen belül, azonnal kizárnak minket. Persze erről szó nincs, mire megírjuk a versenynaplót a pontoknál, a többiek már utol is érnek minket, sőt le is előznek. A négyes ponthoz is előrefutottunk, de nem találtuk meg, egy percet sem pazaroltunk el rá, mire a többiek beértek minket, mentünk is tovább. Ez a pont se kell a kombinációkba.
A völgy, amiben lefelé haladtunk, Királyházánál lyukadt ki az aszfaltra. Itt rögtön átváltottunk egy szemközti völgyre, és már kapaszkodtunk is fölfelé a sáros úton. Éjjel sár volt, de reggelre megfagyott a talaj, és könnyebben járható lett, de itt ezen a déli oldalon most újra latyakos minden. Megfogunk egy fára szerelt magasles pontot, majd folytattuk tovább a fárasztó fölfelét. Itt először éreztem, hogy ez már igazán nem esik jól… Fent a gerincen pár percig kerestünk egy határkaró pontot, de nem találtunk, így továbbmentünk. Itt kicsit széthullott a csapat, kerestünk egy pontot a sziklák között, de pontosan azt se tudtuk, mit keresünk, nem lett rendesen felolvasva a versenyfüzet, fölöslegesen felrohangáltunk sziklák közé, keleti helyett nyugati oldalon kerestük a pontot… Ami később aztán meglett, kiderült, hogy korán kerestük. Egy szikla mellett kinőtt kéttörzsű fában volt elrejtve a stafétusz egy olyan apró lyukba, hogy éppen csak belefért. Mikor visszatettem a miénket, be is csúszott jó mélyre, hogy kézzel már nem is tudtam volna kiszedni. Nem akartam kicseszni a következő idelátogató csapattal, ezért Bander csipeszével kijjebb tornásztam a műanyaghengert a lyukból. Tipp a következő túlélőversenyekre merészkedőknek: merőszalagot, és csipeszt vigyetek magatokkal! Mind a kettőnek nagy hasznát vettük. Sokszor kell lemérni valaminek a hosszát, kerületét igazolásképpen, illetve sokszor vannak apró, szűk helyekre becsúsztatva a stafétuszok és a bonuszok.
A következő pont ismét nagyon megszívatott minket. A Pontleírás valami ilyesmi volt: Bozótba vezető létre előtt szikla, szikla mögött három törzsű fa odvában a stafétusz. Na most találtunk egy létrát az út jobb oldalán, egy kerítésen vezetett át, amit benőtt a sisnya. Sziklát ugyan nem nagyon láttunk, bár a létra előtti buckát elfogadtuk annak. Az út túloldalán pedig ott figyelt egy hatalmas fa, háromfelé ágazó törzzsel, és lent egy akkora üreggel, amibe még egy ember is befért volna. Széttúrtuk az avart, de nagyon, Bander derékig bemászott a fába fejlámpával, és túrta a korhadt faforgácsot, de semmi… Végül feladtuk, biztos szívatás és lesz még egy ilyen hely. Hát lett, sziklával, stafétusszal, boldogsággal. A durva az, hogy a pont után, ahogy pár száz métert megtettünk, ismét jött egy a leírásra kísértetiesen hasonló hely. Akik a másik irányból jöttek, azok is megszívhatták. Megfogtunk még egy nagyon fontos fa pontot, majd folytattuk a gerincen kelet felé. Már délután volt, és még rengeteg a kombinációk szempontjából lényeges pontot érintenünk kellett. Ahogy eddig is, néha bele-bele kocogtunk, hogy gyorsabban haladjunk, elvégre világosban sokkal jobb esélyekkel találunk meg egy eldugott stafétuszt.
Megfogtunk egy útelágazásban egy rendőr-fa pontot, majd elindultunk az 59-es felé. Ez is egy életfontosságú pont, muszáj megtalálnunk. Kilátóhely, méghozzá egy zsákutca út végén. Ez csak a Kőember nevű helyen lehet! Kisétálunk, megvan az út vége, itt kell lennie a pontnak, 3 méterre, a sisvány-sziklás részen. Hogy lehet ilyen jellegtelen helyet megadni a stafétusz helyének?! Túrjuk a sisnyát,szétkaparjuk az avart a kövek környékén, de sehol semmi… Megtaláljuk az aszimmetrikus fát is, az a kérdés, hogy merre áll az alsó ága. De stafétusz sehol, a fagyos szél pedig szinte széttép minket itt fent a félig kopár hegyen. Már legalább negyed órája kerestünk, mikor Marci megtalálta a bonuszt. Ekkor döntöttünk úgy, hogy elhelyezzük a pótstafétuszunkat, és jelentjük a rendezőknek az eredeti stafétusz eltünését. Mert ha megtaláltuk a bonuszt, minden bizonnyal jó helyen jártunk. A stafétuszt azonban valószínű elvitte egy civil turista, vagy a szél… A pont pedig fontos nekünk, ezért feláldoztuk az egyetlen pótstafétusz lehetőségünket rá. Fagyos ujjakkal gépelem az sms-t, amúgy is utálok ilyet írni, hát még most ebben hideg szélben. Átkozom magam, amiért nem írtam meg egy üres sablon sms-t még a buszon, amibe most csak a pont és a pótstafétusz számát kéne beleírni. Mindegy, ez is megvan. Irány tovább, már nincs sok hátra!
Megfogunk lent a völgyben egy magasles pontot a Faragott-kúti-kaszáló nevű réten, majd irány fel a Kámor nevű 661m magas hegyre a sárga jelzésen. Fölfelé menet megfogunk egy kettétört fa pontot, majd a csúcson is egy másikat. Van itt még egy pont, a ritka pontok egyike, amelyik nem útra van jelölve a térképen. A leírás szerint romantikus menedékhely szép kilátással. Ez minden bizonnyal csak a Hugó-villa nevű barlang lehet a közelben. Nekivágunk a meredek hegyoldalnak megkeresni. A két turistatérkép más helyre jelöli a barlangot. Bander megérzésből északnyugatnak indul, és ahogy követem, felismerem a térképen ábrázolt domborzatot. Ha a térkép nem csal, pontosan arra kell lennie a barlangnak. Bander után kiálltok, hogy csak így tovább, arra! Egy perc múlva már a barlangnál vagyunk. Tényleg szép a kilátás. Megszámoljuk a gerendákat, megválaszoljuk a kérdést, stafétuszcsere, és irány vissza a gerincre a táskákhoz.
Lefelé megfogunk még egy pontot, majd futunk tovább. Közben egész rendesen nekiállt havazni, és ez nem túl kellemes ezen a gerincen az erős szél mellett. Lent egy réten kell keresnünk egy őrt álló magányos fát a nyugati sarokban. Mire leérünk, már mindent fehérrel borít a hó, úgy kell lesöpörni a havat a füzetünkről is minden szó után, nagyon esik. Ahogy megvan a pont, már futunk is tovább. Beugrunk még a Király-bérc oldalába egy úton a 17-18-as pontra. A 17-est nem találjuk a nagy hóban, de nem is fontos a kombókhoz, így nem is keressük egy percnél tovább. Közben ránk sötétedik, ezért felvesszük a fejlámpákat. Nem sokat látni így, mivel szakadatlanul esik a hó, és a lámpánk fénye visszaverődik a sűrűn eső hópelyheken. Már mindent egybefüggően befed a hó, nem lesz könnyű így megtalálni az avarba rejtett stafétuszokat. Talán épp a leesett hó miatt kiszúrunk egy vadetetőt, igaz hogy még az előző magasles pontot kerestük, de így is jó. Szerencse, hogy a statétusz könnyű helyen van, egy kő alatt. Ez is megvan, futunk tovább. Én ekkor már nagyon meg voltam készülve, a délután folyamán megjött a fáradtság, 40 kilométer után már nem esett jól igazán semmi, fájtak a lábaim, a hátam, fáradt voltam, kimerültem, és néha nagyon fáztam, de persze mentem tovább a többiekkel, de éppen már csak vonszoltam magam. Megtaláltunk egy régi sorompó pontot, majd egy másikat a Závozi-nyeregnél. Mikor utoljára itt jártam, nyár volt, és kerékpároztunk, félmeztelenül tekertem fel a nyeregbe, itt kezdődött a kerékpáros szerelem. Most pedig majd szét fagyunk, sötét van, és irgalmatlan nagy szél, valóságos hóvihar tombol, majd le fúj minket a nyeregből. Megfogjuk a 71-est, majd felvonszoljuk magunkat a teve alakú sziklákhoz. Én már csak vonszolom magam a többiek mellett, de igazán már semmi sem esik jól, csak be akarok érni. Megvan minden pont, ami szükséges az 5 kiszemelt kombinációhoz, most már mehetünk le Diósjenőre, másfél óránk maradt a vonatindulásig.
Mert közben arra is rá kellett jönnünk, hogy Vácon lesz a cél, a cím megvolt adva a versenyfüzet elején. Persze lent a völgyben is nekiállnak a többiek még valami forráspontot keresni, de én már csak megyek előre. Mire leérünk Diósjenőre, végre a hóesés is alábbhagy. Skuló és Bander lelkesedése azonban még itt sem hagyott alább, minden esőbeállónak vélt objektum környékén elkezdik keresni a 81-es pontot, persze már hiába, valószínű már rég elhagytuk, valahol a település előtt lehetett.
A resti persze tele van túlélőkkel, és néhány helyivel. A többiek sört isznak, de én attól most csak még jobban megkészülnék. Teát kérek, és lehuppanok a radiátor mellé a földre – ott még van hely. Egy helyi részeg jön oda hozzánk, magyaráz minden félét, hogy elvitt valami drogos társaságot kirándulni, és hogy milyen jó volt, hogy ez az igazán jó dolog. Hát igen, de azért még ebből is megárt a sok, hát még a hidegből, meg a hóviharból… Ez a vége valahogy már túltett rajtam, pedig délben még vígan rohangáltunk Banderral a pontok után. Jövőre még jobban rápihenek a versenyre, talán még egy szabit is érdemes péntekre kivenni.
Megjön a vonat, felszállunk, hál’ isten ott is meleg van. Megeszem a maradék szendvicseim, úgy eltelik az 50 perc, hogy észre se vesszük. Vácon odasétálunk a címre, ami egy kis cukrászda, nem fér be egyszerre 1-2 csapatnál több, és nagy a sor az utcán. Nekünk pedig még meg kell válaszolnunk a befényképezett táblák alapján a tereptani kérdéseket. Ahhoz pedig kell keresnünk egy helyet, mert idekint megfagyunk. Vácon is fagy volt, az úttest és a járda fel volt fagyva, hiába vettem fel plusz egy réteget a vonaton, most is rettenetesen fáztam. Végül egy fagyos vargabetű után visszatértünk a vasútállomás restijébe. Megválaszoltuk a tereptani kérdéseket, még a célban kapott kérdésre is megtaláltuk a választ, Bander kitöltötte a kombós részt, és az elmaradt oldalszámozást a versenyfüzetben, majd mentünk leadni.
Valamikor, még napközben annyira élveztem a versenyt, a tájat és az egész túrát, a pontkereséseket, és úgy általában azt a feelinget, amit a túlélőverseny, a Börzsöny,  és a délelőtti kevés napsütés adott, hogy elhatároztam, amint beérünk majd a célba, kezet rázok a rendezőkkel, és elmondom, hogy piszok jó verseny volt, és nagyon élveztem, köszönjük! Ez a „nagyon élveztem” érzés eddigre már valahol elveszett a hóviharban, így nem sikerült közölnöm Velük, amit nap közben még éreztem, de így utólag: nagyon jó verseny volt, teli élménnyel és kihívásokkal, mindannyian nagyon élveztük, még én is ezt mondom, pedig nagyon megkészültem a végére.
Vácról hazavonatoztunk Budapestre, és valamikor 11 felé már ágyban is voltam. Jó 12 órát aludtam, közben 3-4 óránként arra ébredtem, hogy teljesen kiszáradt a szám. Ittam, majd aludtam tovább. Egyszer még felébredtem arra is, hogy iszonyatosan viszket a talpam. Az egész nap vizes bakancsba teljesen kiszáradt a bőröm. Másik konklúzió: bár kezdetben a nagy sár miatt jó ötletnek tűnt a bakancs, de végül az is beázott, így sokkal jobban jártam volna, ha sportcipőben vagyok, mint a többiek.



Összesen a közel 24 óra alatt 62km tettünk meg a lábunkon a túlélőverseny alatt. Több mint 50 pontot, és 17 bonuszt találtunk meg, és 5 kombinációt is sikerült összehozni a pontokból. Már csak magáért az élményért is megérte, de azért valahol mégiscsak arról szólt az egész, hogy mindegyik másik csapatnál több pontot begyűjtsünk, így kíváncsian várjuk, mire leszünk jók ezzel. Mivel fogalmunk sincs, a többi csapat merre járt, és hogyan taktikázott, mennyi pontot, bonuszt, és kombinációt szerzett, igazán nincs képünk arról, mire lesz ez elég, de egy dobogóban mindenképpen reménykedünk.

És most már végre én is képet kaptam arról, hogy milyen is a Nagyhalál, a „Legnagyobb Magyar Szivatások egyike!” – Nagy Királyság! :) (így utólag egy meleg szobából visszanézve)


A csapatunk nagyszerű volt, a végét leszámítva igazán jól dolgoztunk össze, mindenki csinált valamit, benne volt a feladatokban, navigált, figyelt, kereste a pont helyét, a stafétuszt, a bonuszt. Amíg el nem fáradtunk, sosem volt olyan, hogy az ötből mondjuk csak ketten tették a dolgukat, és a másik három csak nézett… Amikor már igazán megfáradtam kb. semmi más nem vett volna rá a futóléptekre azon a tudaton kívül, hogy ha nem indulnék én is neki, feltartanám a csapatunkat. A csapatlétszám minimum 3 főben volt meghatározva a Nagyhalál kategóriában, és bár általában az az igaz, hogy a kisebb csapat gyorsabb tud lenni, én azt vallom, hogy gyengébbek lettünk volna, ha kevesebben vagyunk. Sok volt a feladat, sok felé kellett figyelni, és jó, hogy öten voltunk minderre.


Ez lenne az igazi csapatépítő tréning, és mindössze 3500 Forintba kerül! Én a cégek helyében nem rendezvényszervezőknek csengetnék ki súlyos százezreket egy csapatépítésért, hanem benevezném a kollégákat mondjuk egy Kishalálra, és hozzájuk vágnék némi technikai felszerelést, pl. nedvesség elvezető aláöltözetet, hogy meg ne fagyjanak. Plusz a győztest csapat még kapna egyéb jutalmat, mondjuk egy nap szabadságot, vagy további ajándékokat, hogy meglegyen a kellő motiváció.

43 komment

Címkék: túra börzsöny élménybeszámoló túlélőtúra

A bejegyzés trackback címe:

http://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr62789299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Bander 2008.11.26. 13:28:51

Van még egy apró hiba. A kombinációk között volt egy Margaréta nevezetű szabadon választható is, amely szövegezését úgy tünik félre értelmeztem. Vagyis azzal együtt nem 5 hanem 6 kombinációnk lenne. :( Annyit kellett volna csak h. a fedlapra ráirom hogy 13 és kész a plusz 70! pont. :(

radiris 2008.11.26. 14:47:11

Hú, egyszer majd elolvasom, mert kurvajó posztnak tűnik.

IS 2008.11.26. 15:03:14

jó lehetett! gratulálok, eredménytől függetlenül.

bpelhos · http://www.sch.bme.hu/csapatok/bkv/index2.html 2008.11.26. 15:03:28

Gratula a teljesítményhez, 62 km az nagyon jó ilyen időjárásban.
A leírás is jó, azt hiszem tipikusnak mondható a lelkiállapot-átmeneteid :)
Jómagam a 4 kishalál, 1 nagyhalál túlélésen is hasonlót éltem meg. (Ja, és BKV csapat rulz)

Kopi3.14 2008.11.26. 15:07:34

Harom turan vettem reszt, a legelso votl a legviccesebb es legeredmenyesebb, a masik ketto kevesbe votl jo. Velencei hegyseg, keszthelyi hegyseg, es Romhany kornyeke ahol voltam, utobbi alkalommal telen es a befuto a Westendnel a szokokutnal volt. Egyik csapat oltonyben erkezett meg. Velencenel valakik papucs furdokopeny komboban toltak le a turat, akkor lehetett kerekparosan is teljesiteni. Azt nagyon elveztem. A rezi varnal ozgidat lattunk, szazlabut keltettunk az ejszaka kozepen. Terkepek: torzitott turistaterkep, sok darabban, kulonbozo torzitasokkal-Velence, geologiai terkep hianyosan, ket darabban, tereppontok szama forditott helyiertekekkel felirva-Rezi es kronyeke, katonai terkep arab szamkarakterekkel- Romhany videke. mokas volt, nagyon.

gregoriosz · http://blo-gre.blogspot.com/ 2008.11.26. 15:31:21

Jó olvasni, hogy még nem haltak ki a túlélők.

Tapmancs 2008.11.26. 15:32:10

Érdekesnek tűnik, de csak később tudom elolvasni. :(

Viszont legyen szíves valaki mondja meg hogy hogyan lehet logolni az útvonalat gps-es pda-n olyan formátumban amit be lehet tölteni a googleearth-be? Milyen progik vannak amik egyszerűen és jól használhatók?

Bander 2008.11.26. 15:44:42

A verseny 62,92 km volt és 2358 méter szintet vettünk fel a GPS kiértékelése alapján. Kemény volt, főleg a sötét és a hideg miatt.

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.11.26. 15:52:42

Tapmancs!

gpsies.com amit keresel. Tudsz benne importálni, exportálni, konvertálni millió formátum között... Pl. KML, KMZ, azaz Google Earth formátumba is!

frankóbence 2008.11.26. 15:55:44

Köszi az élményt, évek óta nem voltam már túlélőn, előtte viszont sokszor, persze mindig az őszin, mert akkor lehet jókat szívni az időjárással. A Gödöllői-dombságot 10 méteres látótávolságú ködben nyomtuk végig, a Cserhátba menet meg az indulás előtt közölték, hogy most minden csapat kettéválik és a két félcsapatot a terep két átellenső pontján rakták ki. Egyszer megfogunk egy 100 pontos szuperbónuszt, amiről személyesen DGY jelentette ki, hogy azt senki sem fogja megtalálni. Akkor nyertünk kishalált.

Tapmancs 2008.11.26. 16:02:01

Arpesz

Köszönöm szépen!

Manyizga (törölt) 2008.11.26. 16:02:27

Gratula, jó kis túra volt! :)

Megjegyzés:
Céges csapatépítésre nem hiszem, hogy sokan bevállalnának ilyet. Saját tapasztalat: már attól rosszul vannak a legtöbb helyen, ha outdoor (nem a szállodában, hanem mellette a parkban, kb.) van a 1 feladat a 10-ből egy csapatépítésen...

csakezértregisztrált 2008.11.26. 16:05:15

g+g 2008.11.26. 16:09:32

Suzukival mentünk Diósjenőről Királyháza felé.
Láttunk kóborló fijjukat!
Integettek, de mi nem vettük ám fel őket, mert tudtuk, hogy teljesítménytúrások. :---))

Tapmancs 2008.11.26. 16:21:36

csakezértregisztrált

Neked is köszi. :)

kúrórudi 2008.11.26. 16:26:34

Én a 2-on vettem részt 11 évvel ezelőtt. Amikor még nem volt mobilunk, GPS, semmi. Csak úgy egy szokásos péntek esti kocsmázásból elindultunk mindenféle felkészülés, túristatérkép és bármi nélkül. Jóformán nem is számítottak a pontok, csak túléljük és hazataláljunk. Na így az igazi kaland:)

kúrórudi 2008.11.26. 16:29:19

Frankóbence, a Gödöllőin voltam én is. Az orrunkig nem láttunk, olyan köd volt egész éjjel.

Kactus 2008.11.26. 16:45:46

Öt évvel ezelőtt voltam egy nagyhalálon, életem egyik legtöbbet mesélt sztorijai közé tartozik :)

gethe 2008.11.26. 16:55:52

Hű, kedvet kaptam hozzá, hogy megint elmenjünk :)A 2006-os őszi kishalált megnyertük a Visegrádi-hg-ben, előtte meg 2004-ben a Vértesben a kötelező pontra adott válaszon véreztünk el... Na a következőre megpróbálok csapatot gyűjteni, nagyon emlékezetes élmény volt :)

Tuvalu 2008.11.26. 17:03:49

Nekem is kellemes élmény volt. a frankóbence által írt Cserhátit pl mi nyertük meg Nagyhalálban azon egyszerű oknál fogva, hogy talán mi voltunk az egyetlen csapat, akinél volt 2 db mobil. Na persze ez 98-ban volt.

Azt mondjuk nem értem, hogy a mai Schengeni határokkal miért nem lehet átdobni szlovákokhoz a játékot (cél már itthon). Az első ilyen mókén tuti nem lenne senkinél normál térkép. :D

Kopi3.14 2008.11.26. 17:49:50

Nem tudja valaki volt mar az alfoldon ilyen verseny? Doghalal szokott meg lenni?

Kopi3.14 2008.11.26. 17:54:23

Kozben pontositok mikor votlam: hetedik, kilencedik es tizenharmadik.

A hetedik jo volt, a harom fos csapat egyik tagja verseny elotti hetfon leserult, combizomszakadassal kidolt. Maradtunk ketten, meg hajtottuk a harmadik tagot. Felszerelkeztunk alaposan, votl egy Mo Autoatlaszank, egy kesvegbeli iranytunk es egy fejlampank, osszesen ketto uj, es negy hasznalt-erosen- elemmel. Nem is birta sokaig. Egyik tagunk elveszett menet kozben, sokat bolyongtunk mig meglett. Ennek ellenere bejartuk keresztul kasul, kishalalosok kozul egyedul teljesitettunk kombinaciot, es a rendkivul keves tereppont ellenere hetedikek lettunk. Jo erzes volt az eredmenyhirdetesen a mi torteneteinket hallani a szervezoktol, hogy neztunk ki delutan menetben, stb.

piros háromszög 2008.11.26. 17:55:11

Én is voltam már pár túlélőn (15 felett), 50 pont, 17 bónusz, 5 kombináció nagyon ritkán jön össze, ezzel jók lesztek.
gratula

Kopi3.14 2008.11.26. 17:55:36

Pontositom magam, a gyoztesek is teljesitettek kombinaciot, mi azonban a legnagyobb pontertekut: +250 pont. :)

Maestro 2008.11.26. 18:02:36

srácok, ha 100 pont volt és ti több mint 50-et begyűjtöttetek, akkor minden más csapatnál többet szereztetek...

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.11.26. 18:39:24

Félreérted Maestro, csak a 17 bonuszt happoltuk el más csapatok elől, a stafétusz és maga a pont attól még érinthető maradt. Simán lehet, hogy más csapatok mégtöbb pontot fogtak, több bonuszt szereztek, és több kombinációt teljesítettek.

Apropó, ha jár errefelé olyan(Piros háromszög csapat?), aki indult most, és esetleg van trackje, közölhetné, kíváncsiak vagyunk, mások merre mentek... :)

Pista 2008.11.26. 18:39:37

Elolvastam a cikket elejétől a végéig, nagyon élveztem!!!

Magam nem járok (már) ilyen versenyekre, de fiatal koromban tájékozódási futó voltam, átérzem a dolog fílingjét.

Persze a tájfutók nem keresték sokat a bólyákat, mert azok nem eldugott helyen voltak, kivéve az éjszakai versenyeken, ahol ezért kellett néha keresgélni.

Szóval gratula a "kiránduláshoz" és a cikkhez is!!!

Kopi3.14 2008.11.26. 18:48:17

Maestro, nem biztos, mert a pontok pontszamokat rejtenek, vannak kombinaciok, bonuszok, szinten pontert,szuperbonuszok, extra pontert, stb. Keves ponttal, de jol kombinalva is lehet kiemelkedot elerni.

Jacsó Ferenc 2008.11.26. 18:53:46

Millió köszönet ezért a fantasztikus beszámolóért. Ezt így kell megírni. Gratula a versenyhez, jól nyomtátok, elég valószínű, hogy nyertetek. Mi is nyertünk egy pár nagyhalált fénykorunkban. Mikor ennyi bonuszunk volt, mindig nyertünk. Bizonyos értelemben irígylem a havat, mert nekem túlélésen sose adatott meg. Másrészt mivel manapság a kanadai hegyekben nyomom a "túlélést", bármelyik hónapban csinálhatok havas túrát...

Még egyszer gratula.

J. Feri
Ex-Schrödinger SC

dmiki 2008.11.26. 19:51:08

Ne aggódjatok, ezzel az eredménnyel ti lesztek az elsők.

Schengen - mi is gondoltunk erre idén Parassapusztához közelítve.

Döghalál már jó ideje nincs.

Feri! 1: nem vagy te ex- 2: te is jó riportokat írsz!

Mi másnap ezen is el akartunk indulni, de kifútta az agyunk a szél, ezért becsirkültünk:
18. Laokoón Életbenmaradási Verseny
www.lauder.hu/l/default.article/4287

Állítólag lesz tavasszal is. Illetve aki nem tudná: innen szedte anno dgy az ötletet a túlélőversenyhez.

Gratula Szöcskék!

dmiki
Schrödinger SC (ezúttal Sárkányevő Schrödinger)

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.11.26. 20:15:09

Basszus, ezen a Lauderesen 2002-ben mi is indultunk, persze elvicceltük az egészet, sétáltunk 15-20km-t a cudar hidegben, aztán reggel beültünk egy kocsmába, onnan meg fel a buszra, mert elegünk lett...

Azért egy fantasztikus napfelkeltében részünk volt, és az is megmaradt, hogy az egyik csapattárs zsebében tartott órája -17 fokot mért. Egy üveg profi márkájú narancslevet leszámítva mindenünk megfagyott, még a termoszban a tea is.

Nem gondoltam volna, hogy onnan jött az ötlet. Nem tudom, milyen most egy Lauderes Laokoón, de a dgy féle túléles überállat volt!

Ti meg őrültek vagytok, ha azt gondoltátok, hogy két túlélőt túlél az ember egy hétvégén :) egy ilyen hétvégén...

A gratulákat egyelőre köszi, de még ignorálnám, majd ha megvan a hivatalos eredmény ;) Ki tudja, mit műveltek mások.

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.11.27. 12:04:07

Basszus, tényleg! Sorry... pedig ez a legjobb kép. De így utólag már nem akarom megbontani a cikket miatta. Este futás!

Zoli... 2008.11.27. 14:52:00

Gratula, szuper élménybeszámoló!

Egyébként én voltam az a kishalálos, aki széthajigált végtagokkal pihentem éppen. Azt "ünnepeltük", hogy akkor sikerült visszatalálni a térképre :)
Sikerült ugyanis az egyel hamarabbi piros x-en letérni a "vár felé" (a rét felől nézve), ami ugye nem a várhoz vezetett. De erre már csak 4 km-rel odébb és 650 m-rel magasabban derült fény; a Bárányos bérc meghódítása után. Ráadásul full rohamtempóban.
Ezért bátorkodtunk egy megpilledni egy kicsit, amikor visszaértünk... :)

Igen, valóban érdekesen néztünk rátok, hogy ilyen nagyon komolyan veszitek a versenyt. De így utólag ez érthető, hiszen ezek szerint ti voltatok a címvédők.
Mi inkább csak "kirándulunk egy kicsit és teljesítjük a terepet" felkiáltással vetettük bele magunkat.

Reméljük egyszer eljön az az idő is, amikor versenyben lehetünk az első helyért...

Nagyon jól éreztük magunkat!

dgy 2008.11.27. 15:57:34

Sziasztok!

Örömmel olvastuk a beszámolót, nagyon örülünk, hogy tetszett a verseny. És annak is, hogy a kommentezők között sok régi versenyző is felbukkant, akik szintén jó szívvel emlékeznek egy-egy régebbi túlélésre.

Pillanatnyi tudomásom szerint minden versenyző túlélte a túrát (legalábbis fizikailag, az érvényességről még nincs elég információnk) a hóvihar, a fagy és a terepen kóborló farkasok ellenére...

A mostani verseny egy új, fiatalokból álló szervezőgárda debütálását is jelentette (persze korábban ők is versenyzők voltak, csak most átálltak az Erő sötétebbik oldalára). Ezért őket illeti a tereppel és a szervezéssel kapcsolatos összes dícséret.

Szeretettel várjuk a blog íróit és olvasóit a következő, jubileumi, immár Huszonötödik Túlélőversenyre 2009. május 15-17-én. Én már azt is tudom, hogy pontosan hova megyünk, remélem, ti még nem tudjátok... :)

dgy
túlélő-szervező

egygyík terepmester 2008.11.27. 22:45:46

Olyan nagy öröm volt olvasni ezt a beszámolót; ott voltam szinte mindegyik emlegetett pont születésénél és aggódtam értük, ugye lesz olyan, aki megtalálja a kedves kis Hugó villámat, az észrevehetetlen és ezért hihetetlen örömet okozó összedőlt leseket és a semmibe szórt létrákat. Komolyan izgultam miattuk, mert tudom, hogy én is milyen büszke voltam magamra, amikor letévelyedve az útról vagy egy bizonyos pontról visszanézve (és csak arról az egy bizonyosról!) észrevettem, hogy haloványan körvonalazódnak. Ezt szerettem volna megosztani minél többötökkel és legszívesebben visszamennék Veletek is például arra a helyre, ahol azt a bizonyos lest keresve megtaláltátok a "Betlehem" nevű pontot; ekkor a lestől kb. 20 méterre lehettetek, azonban sehonnan sem láthattátok meg (bár ekkor már szerencsétekre nem voltak lombosak a fák, én észrevettem aznap közelebbről is), csak jóval fentebb egy útnak egy bizonyos pontjáról.
Ügyesek voltatok! Jól látszik a beszámolótokból, hogy az ésszerűen betervezett pihenés és az útvonal többszöri átgondolása milyen fontos része a versenynek. Csak így tovább!

Laca · http://ludens.elte.hu/~zoliv/tuleles_werkfilm.asf 2008.11.27. 23:43:49

Sziasztok,

Mint ex-versenyző (Kis Fekete Felhő, Kalapos csapat) és ex-terepmester (21.) élvezettel olvastam a beszámolót, jó lett nagyon!
Azt hiszem a sör mellett legtöbbet mesélt sztorik közé tartoznak a túlélésesek, amikor pl puzzle-re nyomtatott térképet raktunk éjszaka a Mátra aljában órákig, mert azon volt a térkép, vagy amikor hetedszer mentünk el a Pap réten a vadászles mellett a sűrű ködben a Pilisben, mert az egy életbevágóan fontos csilagkaput rejtett avagy amikor egyszer bokorban ébredtem mert elaludtam menet közben.

Annyira nem ehhez a túléléshez tartozik, de még sosem volt publikálva, ugyhogy odafenn a linken egy werkfilm, hogyan készült a 21.

gratula mégegyszer,
Laca

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.11.30. 11:13:25

Örülünk, hogy néhányotoknak ekkora örömet okozott a beszámoló, és hogy ennyien "összejöttünk" itt túlélőtúrások :)

Egyébként egy momentum még kimaradt az írásból, amikor majdnem elúszott az egész versenyünk. A 22-es és a 21-es pont között keltünk át a patakon, amikor Bander megcsúszott egy kövön, és csak azzal a kezével tudta megtámasztani magát, amiben a versenyfüzet volt a pontleírásokkal. A füzet elég szépen elázott, úgy kellett szétválasztani, majd megszárítgatni a lapjait, mert félő volt, hogy összeragadnak.

A werkfilmet megnéztem, nagyon tetszett, a zeneválasztás is jó... Az idei versenyről nem lesz ilyen?!

Kis fehér amivel utazni érdemes 2008.12.05. 22:25:46

Gratula Arpesz!

Te figyelj egy kérdésem ez nem túlélőtúra,hanem világjárás inkább.

Norvégiába elmenni?

Vagy attól is északabbra?

Ha tudsz valamilyen infót szolgáltatni (útazás,ár,és társai)a Spitzbergákról ( Svalbard ),akkor küld már el e-mailen.

Illetve aki járt már ott az is adhatna infót eme helyről.

Kis Fehér amivel utazni érdemes ...

EISBÆR-ISBJØRN-EISBÄR-POLAR BEAR-URSUS MARITIMUS-JEGESMEDVE

Bander_ 2009.04.21. 10:08:12

Nos meg van az eredmény! Sajnos csak másodikok lettünk :( De nem vagyunk letörve, sőt!!

tuleles.elte.hu/te24/TE24_eredmeny_nagyhalal.htm

Gratulálunk elsőként a Merev Tagok (NH) és a Buckalakók (KH) csapatnak, amiért a legjobbak voltak és a többieknek is, akik teljesítették még a túrát.
Úgy látszik az élmezőny elég erős, jók a csapatok!! Jövőre is találkozzunk!

Addig is nevezzetek a 25. versenyre:

tuleles.elte.hu/aktualis.html

ui: HUBI-ék ! Mit csináltatok ???

CsabX · http://www.flickr.com/photos/csabx/ 2009.04.22. 16:01:51

Gratula az eredményhez így is, de felhívnám a figyelmet arra, hogy majd csak a hét végén lesz hivatalos!

Emellett meg bizony, bizony siessetek a nevezéssel a 25-re!
www.tuleloverseny.hu/

Különben fontos kiszivárogtatott infóktól estek el esetleg!
Ezt mint jelen versenyt szervező mondom...
;-)

CsabX / Sárkányevő Csertölgy (TE24: Sárkányevő Schrödinger)
www.flickr.com/photos/csabx/

Bander_ 2009.04.23. 09:57:18

Szia CsabX,

Nem akarunk és nem is tudunk észrevételt tenni az eredményekkel kapcsolatban. Hiszünk a rendezőségnek.
A nevezés nekünk sajnos valószinüleg most nem fog összejönni. Egyenlőre embereket toborzok. Az eredeti csapatból senki sem ér rá. :(

spepi 2010.01.19. 17:42:12

most leltem meg az oldalatokat, a beszálomol. voltak részek ahol bőszen bólogattam a gép előtt, igaz én még csak a 2010es BHTCS-n (Budai hegység távoli csúcsai, voltam, és 40km után vonszoltam magam, de átéreztem a helyzetet:) azért utolag de grat!:)