Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Nyárbúcsúztatás kétkeréken - A Csepel-szigeten és a Velencei-tónál

2008.09.01. 13:27 Arpesz

Ezen a hétvégén ismét a kerékpártúrát választottuk időtöltésnek, és ismét nem csalódtunk. Bander barátom volt a fő felbujtó főszervező, és végül egész szép társaság jött össze: Orsi, Laci, Anetta, Oszi, Ádám, Balázs, Tamás, Kata, Bander, Viola, és én. Első találkahely a Petőfi híd budai hídfőnél volt, siettem, ahogy tudtam, de még így is késtem. Mégis csak Bandert találtam ott egyedül dekázgatni egy röplabdával. Na szép, most vagy mindenki késik, vagy alig leszünk – gondoltam, és a nagy ijedtségre kibontottunk egy-egy doboz Yan Jing nevű 0,33-as kiszerelésű kínai sört, amiket Bander hozott ajándékba Pekingből. Mielőtt elfogyott volna az arany nedű – ami egyébként nem volt rossz így jégbe hűtve – már meg is érkezett Oszi Violámmal. Kicsivel később Balázs, és Ádám is, így el tudtunk indulni Csepel felé, ahol egy víztornyot kerestünk meg támadópontként jó tájfutók módjára. A toronytól már egyenes út vezetett a többiekig: Anetta, Orsi, és Laci már vártak ránk tűkön ülve. Innentől már csak néhány kilométer volt hátra borzasztó fővárosunkból, és máris kint voltunk belőle. Áthajtottunk az M0 felett, és hamar Szigetszentmiklóson találtuk magunkat.
Itt rögtön meg is álltunk egy szimpatikus vendéglátó-ipari egységben megünnepelni, hogy végre újra együtt vagyunk, és kerékpártúrázunk, persze csak szolidan, hogy mindenki bírja, és mindenkinek élmény lehessen, együtt. Előkerültek a szendvicsek, a történetek, nevettünk, oldódtunk, sütött a nap, szóval kezdett kerekedni a hangulat, ahogyan kell neki, amikor egy társaság jól érzi magát. Vissza is ültünk nagy örömünkben a kerékpárokra, és meg sem álltunk Szigetszentmártonig. Nem is értettem, hogyan jöhettünk hirtelen ennyit, régen sokkal hosszabbnak tűnt ez a táv. Pedig nagyon gyorsan végighajtottunk mindenen: kis utcákon csalinkáztunk át Szigethalomra, majd tovább a parti üdülőtelepek mentén, amíg csak véget nem ért az aszfalt. Itt egy kis földutas átvágás következett az országútisok (Ádám, Oszi, Bander) nagy örömére. Persze az egész nem volt több néhány kilométernél, hamar visszalyukadtunk a főútra. Szigetcsépen nem találtunk megfelelő helyet a frissítésre, így Szentmártonon álltunk meg. A vendéglő egy parasztházból volt kialakítva, hatalmas ulti-parti ment odabent, mi persze odakint ültünk le, és töltöttünk el egy fél órát pihenéssel.
Bander már kezdett aggódni, hogy bezár minden bolt, mielőtt Ráckevére érünk, és nem lesz mit megsütnünk este a tűzön, ezért előkerült egy térkép, amiről megtudtuk: Ráckeve már csak 5 km. Na, itt aztán tényleg összementek a távolságok, mióta utoljára itt jártunk. Vagy csak mi nőttünk nagyobbra - lettünk nagyobb kerekesek az idővel. :) Ráckevén teszkóztunk egy nagyot, vettünk enni-innivalót az estére, majd kiültünk a dunapartra ebédelni. Még a kacsák is kaptak egy kicsit. Mellettünk egy társaság több tálca sört pakolt be egy motorcsónakba, végül még két nő is beült hátra, majd elhajóztak a túlpartra. Hát tudnak élni a srácok, csak el ne süllyedjen a kis csónak, úgy leült a hátulja, hogy azt hittük, elmerül a Duna közepén.
Ráckevén áthajtottunk Szigetbecse felé, itt terveztük valahol a táborozást, este szigorúan tábortűzzel, és a vele járó hangulattal. Először a strand mellett néztünk ki egy füves placcot, de a telefonszámon, ahol engedélyt kellett volna kérnünk a helyi önkormányzattól, nem vette fel senki. Érdeklődtünk a töltés túloldalán lévő vendéglőben, hogy hogyan is van ez?! Engedélyt a sátrazásra könnyedén adnak, sőt sokba se kerül, csak éppen nem tudjuk megszerezni, mert zárva az városháza, és a telefont sem veszik fel, de arra mégis van emberi erőforrásuk, hogy megbüntessenek minket, ha engedély nélkül táborozunk… Magyarisztán. Mindegy, mi így még jobban is jártunk, mert a vendéglőnek hatalmas udvara van, hátul már áll két sátor, igaz elhagyatottak, és benőtte már őket a gaz, de bőven van még szabad hely, tűzrakóhely is van, és ami még jobb: strandröplabda pálya! Ráadásul azt mondja a vendéglősünk, ingyen itt maradhatunk egy éjszakára, – ért a szakmához, nem kér pénzt, és mi cserébe rendesek vagyunk, nem hozunk máshonnan innivalót, helyben fogyasztunk – és piszok jól érezzük magunkat. Feldobtunk három sátrat, majd röplabdázni kezdtünk. Ádám alig akart beállni, aztán annyira megtetszett neki, hogy egészen késő sötétedésig játszottunk, amikor már szinte semmit nem láttunk, és rendre mellé ütöttünk a labdának. Ekkor már javában tűzifát kellett volna gyűjtenünk, és nyársakat készíteni a tűzhöz, de hál isten az időközben barátnőjével Katával visszatért Bandernak volt annyi esze, hogy megkérdezte a vendéglőst a tűzifáról: hátul találunk egy csomót, elégethetjük az öreg raklapokat. Balázsnak sem kellett több, örömmel ugrált a deszkákon, amíg azok a megfelelő méretre nem törtek. Okosan vételeztünk némi papír alapú reklámanyagot még a teszkóból, ezek most végre egyszer jó szolgálatot tesznek – persze gyújtósként. És már lobog is a tűz, újrahegyezzük a fűben itt hagyott nyársakat, előkerül a szalonna, a hagyma, a debreceni a virsli. Sőt, később még csocsóztunk is! Merthogy csocsóasztal is volt ezen a remek helyen, és bár plexis volt, minek által vagy a lámpát, vagy a napot lehetett csak látni az egyik oldalról, azért remek meccseket játszottunk a térfélcserékkel. Komolyan, most kell ennél több a boldogsághoz? Kerékpár, napsütés, barátok, strandröplabda, víz, sátrazás(ebből kezd mostanában már sok is lenni…), tábortűz, csocsó…
Reggel nem keltünk korán, mivel nem sikerült véget vetni éjfél előtt az éjszakának. Este nagyon vártuk, hogy reggel strandröplabdázzunk, most mégis inkább a víz csábít mindenkit: reggeli után strand stégjén verünk tábort, és egy kis piros labdát dobálunk egymásnak a Duna vizében, ami egész hűvös volt most, és a közelben lévő horgászt sem akartuk zavarni (hatalmas halak raboltak alig pár méterre tőlünk a vízben), ezért hamar újra „kempingben” találtuk magunkat. Röplabdáztunk még úgy 1-2 órát, majd rávettük magunkat a sátorbontásra. Közben Tamás is megérkezett, így rövid időre 11 fősre duzzadt a társaság. Azért csak rövid időre, mert Orsi és Laci leváltak tőlünk, Ráckevén a HÉV-et célozták meg, a maradék 9 pedig Lórévet. Ráckeve végén hatalmas vágtába kezdtünk. Naivan én indítottam meg a „traktor”-nak becézett mountain bike-ommal, amin persze most is helyet kapott 10-15 kiló cucc a sátorral, hálózsákokkal, matracokkal. Sikerült kis ideig még 40 km/h fölé is felgyorsulni, már-már azt hittem nem akad üldözőm, de aztán feltűnt a visszapillantóban a könnyűlovasság: Ádám az örökhajtányon, Oszi, és Tamás az országútival. Utóbbi őrült, utol is ért hamar, nem volt esélyem, otthagyott, mint a szél, és még pimaszul oda is szólt: „Nem jössz?” Hát nem, nekem nem a 40 az utazósebesség. Persze Tamás sem gondolta komolyan ezt a tempót, így visszaálltunk 30 környékére, és így üvegeltünk néhány kilométert együtt négyen Lórévig. Legalábbis nekem „üvegelés” volt ezen a traktoron, de ezt cseppet sem bántam. Hát mit mondjak, jó kis edzés, és fogyókúra lett volna, ha tovább folytatjuk ezt a vágtát. Lórévnél ott figyelt a nagy Duna ág, amin híd híján egy komppal kell átkelnünk. Pár perccel az érkezésünk után befutnak sorra a többiek is, de sajnos a part menti büfé szabadság miatt nem üzemelt, ezért maradt a cserkészkolbász, és a palackos víz, amíg meg nem érkeztek a „kompász”-ok. :) Átkeltünk fejenként, és biciklinként 200-200-ért, majd folytattuk kétkeréken.
Adony, Pusztaszabolcs, és hopp, már Velencén is vagyunk! Hát ez gyors volt… Úgy látszik minden táv összement időközben, vagy csak Bander tervezte tényleg lájtosra ezt a túrát. Ami nem baj, mert így legalább jó sokan eljöttünk. Ez a szakasz gyorsan elrepült, talán egyetlen szót érdemlő momentum az volt, amikor Anetta bringája néhány kilométerrel a cél előtt azt mondta, hogy elég. Konkrétan a bal pedál mondta azt, hogy gyenge vagyok, teszkós vagyok, és én most kicsorbulok a menetből. Próbáltuk visszatekerni a helyére Ád 15-ös kulcsával, de reménytelen volt, tönkrement a menet. Anetta autóstoppal érkezett meg a Velence elején található kereszteződésbe, ahol újra bevártuk egymást egy helyen. Kérdeztük, hová lett a bringa, Anetta elmondta, hogy majd Bander hozza, maga mellett vezeti. Ez szép, de így hogyan tud fékezni, megállni?! Hát sehogyan, ahhoz előbb el kell engednie a bringát. Hatalmas nevetés tört ki, amikor Bander észrevette, hogy itt várjuk, éppen jó 25-30-cal jött a lejtőn, amikor útjára engedte Anetta félpedálos bringáját az útszéli füves árokba. Most megkapta a hűtlen csotrogány! :) Itt elnézést kell kérjek, hogy így beszélek szegény drótszamárról, a biciklit Anetta Orsiéktól kapta kölcsön, és annak ellenére, hogy ezt történt vele, nagy hasznát vettük, végig jól szuperált, és Anetta nem tudott volna eljönni velünk nélküle, ezért köszönjük szépen a biciklit! Meg fogjuk javítani, és nem kell megijedni azért, mert így írok róla, olcsó bicikli is bicikli, az is gurul, de számolni kell vele, hogy ilyesmik történnek, ha komolyabban akarjuk használni őket.
Na de visszatérve a hétvégénkre: itt ezen a helyen remek péksüteményeket lehet kapni a szemben lévő kis ABC-ben, 150 Forintért akkora batyukat, és pogácsákat vásároltunk, hogy nem is bírtuk megenni őket egy körben. Innen Balázs átvette Anetta félpedálos csodáját, és így jutottunk el a velencei strandig. Vicces volt látni hogy fél pedállal is lehet hajtani egy kerékpárt, ha az ember jól megtalálja a lábával a hajtókart. A strandon sajnos nem kaptuk meg, amiért jöttünk: a sajtos-tejfölös lángost, pedig képesek lettünk volna érte az ilyen helyeken szokásos horribilis összeget kifizetni, így viszont, hogy nem lehetett kapni sehol, megmaradt a pénzünk. Fürödtünk egyet a fél méteres átlagmélységű kis tavunkban a 2008-as nyár utolsó napján, majd megpróbáltunk röpizni is, de az egyetlen hálós pálya már foglalt volt, így csak pötyögtünk pár percet a homokban. Mivel későre járt, és mindennek vége kell, hogy legyen egyszer, ezért a pályaudvar felé vettük az irányt, felszálltunk egy vonatra, amiről a fele banda Kelenföldön, a másik fele a Déliben szállt le. Én előbbi helyen váltottam át a bringára, Balázzsal őrületes tempóban tekertünk hazáig a városon át, közben még találkoztunk egy barátunkkal is, aki szintén két keréken hajtotta, és mutatott nekünk egy remek levágást a Lágymányosi-hídnál. Köszi Kloi! ;) Ja, és Balázs egy állat, vagy felszívta magát, vagy én kezdek puhulni (vagy mindkettő…). Minden esetre ha a Szarvas Csárda tér előtti emelkedőn nem sikerült volna leszakítanom, most komoly lelki válságban lennék. :) Na jó, nem… Viszont a beszámoló itt véget ér, és vele a Nyár is. Sőt, már éjfél után van, úgyhogy át írtam magam az Őszbe. Reméljük még néhány kellemes kerékpáros túra belefér az R betűs hónapok elejébe, aztán már tényleg csak a bakancsos túrák, és a futások maradnak. Ez most jó volt, egy hétvégének hibátlan!

4 komment

Címkék: kerékpár élménybeszámoló kerékpártúra csepel sziget

A bejegyzés trackback címe:

http://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr63643059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

örökhajtányos barát 2008.09.01. 15:48:46

igen, ahogy mondod. hétvégének tökéletes volt! még sok-sok ilyet. annyit tennék hozzá, hogy Anetta bringája 2x adta meg magát, egyszer a lánc akadt be a legalsó lánckerék és a láncvilla közé...

hazafelé a vonaton pedig a bringámat pont egy kolléga mellé támasztottam, az ő kerékpárja is a zwack unicum gyárban készült. a homlokcsövén jól láthatóan ott díszelgett a brandet azonosító kereszt.

Arpesz · http://kerekparral-athenig.blog.hu 2008.09.01. 22:53:26

Kicsi a világ... :)

Én pedig annyit fűznék hozzá, hogy amikor a táborhelyet kerestük a strandon, vagy nem is tudom hol, egy figura csak így küldött tovább minket: "Hát menjetek, kérdezzétek meg A Cárt, ő majd tudja!" Hát megkérdeztük... Így aludtunk A Cárnál. Illetve még annyi, hogy reggel Oszi 3-4 órán, és két körtén át bootolt, mire újra emberalakot öltött. Nem olyan vidám ez a sátrazós történet - egy ágy mégiscsak egy ágy, más komfortérzet.

Tomasˇ 2008.09.02. 11:44:25

Jó fless volt ez a vasárnapi gurulás, tegnap megnéztem azt a szakaszt, amin még este haza akartam gurulni. Hááát... jó döntés volt a vonatozás. Kicsit a hétfői körszembeszélben megszakított az a 110 km hullámvasút.

Bander 2008.09.08. 16:21:58

Tényleg jó móka volt.
Anetta (Orsiék) bringája már rendbe van, kapott egy új hajtókart (acél) és 2 alig használt :) de mindenképp jobb, rendes csapágyas pedált.. Ezenkívül beállítottuk a váltót, mostmár nem csúszik le, és az első keréken egy centírt is rögtönöztünk.. :) Szerintem jobb lett mint újkorában. :)
Legközelebb már csak jövőre tervezek ilyet, mert itt a szeptember és az R betűs hónapok már nem alkalmasak a kint alvásra. 1 napos túrák igény szerint azért még lehet h. lesznek..