Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Nagyhalál a Velencei-hegységben

2007.12.08. 16:35 outdoor

November 23-24-én a Terepjárók Egyesülete szervezésében került sor a Kishalál és Nagyhalál néven elhíresült, 24 órás túlélőversenyre. Péntek este 19 óra körül indultak a buszok az ELTE lágymányosi épülete elöl és szombat este 10 és éjjel 1 között várták a csapatok beérkezését.
5 busznyi ember sereglett össze, hogy a téli hidegben próbára tegye fizikai felkészültségét, állóképességét és szellemi tűréshatárát. 3-6 fős csapatokba tömörülve indultunk neki a megmérettetésnek. Kis csapatunk 4 fős volt: Orsika, Marci, Oszi és jómagam, csapatnevünk pedig: Oportói Sárgaszöcskék, törzshelyünkre emlékezve.  
 
Péntek 20 óra: Legurítottunk egy-egy forralt bort, amit termoszban hoztam magammal, majd elindultunk futólépésben a sötét éjszakában fejlámpákkal felszerelve az első pont begyűjtésére, Ingó-kő tájfutó térképünk segítségével. A tereptől úgy 500 méterre tettek ki a buszból (partraszállás), Marci szerint azért, mert már ismertek és tudták, hogy ennyi esélyt kell adni a többieknek is. :) Az elsőként kiszemelt pontot egy másik csapat orra előtt halásztuk el, vagyis mi szereztük meg elsőként sikeresen. Villámgyorsan tovább mentünk és elkezdtük begyűjteni a térképen található további ellenőrzőpontokat. Sok pontot fogtunk elsőként és bizony volt pár pont, ahol nem találtunk bónuszt, mert valószínűleg egy előttünk ott járt csapat nem volt tisztában a szabályokkal és elvitte.
Szombat 2 óra: Az első 12 ponton végig rohanva éjjel 2 körül megpihentünk egy faluszéli lámpa fényénél, megvacsoráztunk, megittuk a maradék forralt bort és berajzoltuk az újonnan kitalált „láthatatlan” pontokat a térképeinkre. A pihenő után, újult erővel indultunk neki immár a Sukoró tájfutó térképen.
Szombat 14 óra: A terepen notebookkal közlekedő rendezőkkel is találkoztunk, akik a verseny tisztaságára figyeltek és regisztráltak minden csapatot amelyiket sikerült „elkapniuk”. Leginkább azt tudták ellenőrizni, hogy a csapat nem hullott-e szét, ugyanis ez azonnali kizárást vonna maga után. Voltak bónuszok a fa tetején, a föld alá elásva, sziklahasadékba, odúba rejtve és még számtalan különböző helyen. A nyersanyagokat rejtő bónuszok voltak a legkeményebb diók, ezekért tényleg meg kellett küzdeni. Orsi és Marci ötlötték ki leginkább a támadási terveket, a pontok fontossága és a lehetőségekhez mérten az elképzelhető kombinációk figyelembevételével.
Szombat 17 óra: Ismét ránk borult a sötét, olyan gyorsan eltelt a nap, nem rég kelt csak fel és már sötét van. Nem aludtunk egy percet sem, fáradtak vagyunk, de hajt a versenyszellem. Sietve betervezünk még 5-6 ellenőrzőpontot még a busz indulása előtt és az utolsó 2 órában hatalmas mázlival sikerül összegyűjtenünk két kombinációt is végre. A buszmegállót 10 perccel buszindulás előtt elértük, bedobtunk egy sört majd Pesten Oszinál még összeráztuk a dokumentációt majd a Déli Pu. melletti egyik kis kocsmában közösen lejelentkeztünk éjjel 23 óra körül. Utána mindenki hazatért és hatalmasat aludtunk, jól megérdemelten.
 
 
Beszálltunk a buszba a Petőfi híd budai hídfőnél és mindenki nagyon figyelt, hogy merre is indulunk el, ugyanis a desztináció mindenki számára ismeretlen volt. A buszok a Gólyavár körüli 137,02 mérföld sugarú körön belül elhelyezkedő, 20 mérföld átmérőjű erdőség környékén teszik ki a csapatokat. Az egyes desszantokat kettesével más-más helyen, egymástól látótávolságon kívül dobták ki a célterület környékén. Tehát azon kaptam magam, hogy az út szélén állok társaimmal egy táskával a kezemben a hidegben, kukk sötétben este 8 óra környékén és néhány doksit meg térképszerűséget nyomtak a kezünkbe valakik akik a jó melegben a buszon ültek innen pár kilométerre.
 
Kis csapatunk tapasztalt túrázókból illetve egytől-egyig jobbnál jobb futókból, tájfutókból állt, szóval annyira nem kellett aggódnunk, de mégis! Amikor megláttam a rendezők által biztosított térképet, bevallom kissé meglepődtem... a térkép egy Velencei-hegység turista térkép színes fénymásolata lehetett A3-as lapon, eredetileg 1:25000-es méretaránnyal (ez azt jelenti, hogy a térképen 1 cm az a valóságban 250 m) de Photoshoppal felturbózva az egészet egy torzított szinusz hullám mentén nyújtották el. Ennek köszönhetően a profi iránytűink és tájolóink semmit nem értek és a távolságok is torzultak. Kicsit elgondolkodtam, hogy mi a helyzet azokkal akiknek nem hétköznapi dolog a térkép olvasás, ez tényleg mélyvíz volt. A torzított térképünkön kb. 40 pont volt berajzolva kóddal együtt és ezeket a pontokat kellett felkeresnünk elsődlegesen. Egyébként összesen 130 ellenőrzőpont felkeresésére volt lehetőségünk, tehát a pontok nagy része nem volt berajzolva a térképre, ezek „láthatatlan” pontok voltak.
 
 
Természetes, hogy a tapasztaltabb túlélők térképek tucatjaival érkezik, hogy ezzel is növelje nyerési esélyeit. Mivel előre nem tudjuk a pontos helyszínt ezért csak a szervezők honlapján kiszivárogtatott információk alapján lehetnek sejtések a helyszínt illetően (Megjegyzem indulás előtt mindenki Gödöllői dombságra vagy Cserhátra tippelt.) Nálunk speciel nem volt turista térkép a Velencei-hegységről, de Marcinál véletlen akadt egy Ingókő és egy Sukoró tájfutó térkép, amely a célterület 70 százalékát lefedte. Aki ismeri a Velencei-hegységet tudja, hogy annál nagyobb bozótosok és szúrós aljnövényzettel borított erdőségek nem nagyon találhatóak Magyarországon, azonban vannak kifejezetten szép és nyílt részek is, főleg az Ingó-kő terepen.
 
A verseny célja, hogy a megadott szintidőn belül a lehető legtöbb pontot gyűjtse össze a csapat. Pontokat a torzított térképen berajzolt vagy pedig a „láthatatlan” ellenőrzőpontok felkeresésével lehetett gyűjteni. Egy ellenőrzőpont felkeresése után a tereptárgyra jellemző kérdést kaptunk amit egy Feladatgyűjteményből tudtunk kinézni a pont kódszáma alapján. Például ha az ellenőrzőpont egy kiszáradt magányos fenyő volt, akkor megkérdezték, hogy a fához közeli szikla milyen irányban van. Tájolóinkat bevetve, a helyes választ megadva a Feladatgyűjteményből 4 másik „láthatatlan” ellenőrzőponttól való távolsági adatot kaptunk meg mm-ben a torzított térképen mérve. (Tehát a fenyőhöz képesti 4 másik ellenőrzőpont térképen mért távolságát megkaptuk, de irányát nem!)
Az előzetes kiszivárogtatás során a Rendezők elárulták, hogy kisiskolás felszerelésekre is szükségünk lesz, ezért hoztuk magunkkal Oszit, :) aki profi körző és vonalzó készletével kizsonglőrködte a hiányzó „láthatatlan” ellenőrzőpontokat is, egyetemi tapasztalataira építve. A szerkesztések elképesztően nagy kombinációkat hoztak eredményül, úgyhogy nagy odafigyelést igényeltek az erdő közepén a hidegben, ráadásul fejlámpával. Egy új pont kiszerkesztéséhez két másik ponttól mért távolság-adatra volt szükségünk és akkor két körív segítségével két metszéspontot kaptunk. Ekkor még el kellett döntenünk, hogy melyik metszéspont az igazi, vagy a legtutibb az volt, ha 3 ponttól mértünk be egyet, ekkor már biztosan csak egy metszéspontot kaptunk.
 
Az egyes ellenőrzőpontok különböző értékekkel bírtak figyelembe véve a nehézséget és a szépséget is. Egyes ellenőrzőpontok speciális tulajdonsággal rendelkeztek, képzeletbeli nyersanyagokat rejtettek. Ezek a pontok voltak a legértékesebbek és ezen pontok által alkotott kombinációkért lehetett a legmagasabb pontszámot begyűjteni. Ezen nyersanyagok a föld, fa, vas, víz és levegő voltak. A kombináció vagy 5 különböző vagy 5 azonos nyersanyagból tevődött össze és egy nyersanyag természetesen csak egy kombinációba számított bele. A nyersanyagokat egymásra is lehetett cserélni, de csak bizonyos feltételekkel. (Pl.: 2 vas nyersanyag az 1 levegőre volt beváltható.)
 
Az ellenőrzőpontok felkeresése tetszőleges sorrendben történhet, a pontokon való megjelenés igazolása úgy történt, hogy minden ellenőrzőpont közelében egy tasakban vagy dobozban egy Bonus-kártya volt elrejtve, amelyet ki kellett cserélni az éppen nálunk levő (előző pontról elhozott) kártyával és annak számát az időponttal együtt rögzíteni a Versenynaplóba. (Indulásnál kaptunk egy csapatkártyát erre a célra.) Fontos megjegyezni, hogy további pluszpontot kap az a csapat aki elsőként találja meg a Bonust.  
  
Konklúzió:
Az éjszakai sötétben mindenkinek kissé letört a hangulata, a 24 órás ébrenlét, a hideg és a sötét erdőben boklászás, kétségtelenül mindenkit kimerített és egy-egy nem megtalált Bonusz is gyakran kedvét szegte a legkitartóbbaknak is. Úgy gondolom, tényleg komoly erőpróba volt és valóban a feladat leküzdése igénybe vette az egyes emberek fizikai és mentális képességeit egyaránt, ugyanakkor a csapat összetartása és együttes problémamegoldása, feladatok elosztása és az összedolgozás is hatalmas jelentőséggel bírt. Jó volt látni, hogy fiatal lányok és fiúk, – többnyire természetesen főiskolások, ill. egyetemisták – mennyire életképesek és jó problémamegoldó képességgel rendelkeznek. Nyugodtan állíthatom, hogy bármely most divatos csapatépítő tréninget simán felül ível ezen rendezvényen megoldandó problémák összetettsége és csapatfüggősége.

Mégegyszer a túlélőverseny weboldala: http://tuleloverseny.hu

Írta: Bander

3 komment

Címkék: velencei hegység élménybeszámoló túlélőtúra

A bejegyzés trackback címe:

http://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr10245528

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

(Skuló) Marci 2007.12.09. 02:33:32

A nálam lévő tájfutérképek itthoni kiválasztása nem a véletlenen, hanem a kiszivárogtatás gondos szemrevételezésén alapult. A tippem kb. 5:3:2:1 arányban oszlott meg a Velencei-hegység, a Gödöllői-dombság, a Cserhát és az egyéb között, ennélfogva az első kettőről voltak nálam tájfutótérképek.
Különösen az alábbi két kép segített a megfejtésben:
www.tuleloverseny.hu/te22/kiszivarogtatas/pofekelo.jpg
www.tuleloverseny.hu/te22/kiszivarogtatas/piros-kek_kombinacio.jpg

:-)))

Bander 2008.04.20. 13:34:42

Durva, pont két ilyen full jellegtelen képből sejtetted :)
Egyébként csak, hogy fényezzem magunkat :) most derült ki, h. mi nyertük a kategóriánkat !! :)) Szép volt ! büszke vagyok Rátok !
tuleloverseny.hu/te22/eredmeny_nagyhalal.html

bander 2008.10.13. 16:34:49

Idén is lehet már nevezni!
tuleles.elte.hu/aktualis.html

A kezdőknek azért elmondom, hogy a fennt leirt jellemzés a Nagyhalál kategóriára vonatkozik, vagyis a Kishalál kategória ennél "jóval" könnyebb.
Markáns különbség az volt, hogy kevesebb pontot kellett felkeresni és nem kellett szerkesztésekkel bajlódni a Kishalál kategoriában induloknak.