Outdoor blog

Az Outdoor blog a természetben űzhető sportokról szól, kezdve a túrázástól egészen az extrém sportokig. Élménybeszámolók, programajánlatok, tanácsok...

Friss topikok

Írj te is az Outdoor blogra

Ha szeretnéd bemutatni kedvenc sportágadat, vagy élményeidet kívánod megosztani másokkal, esetleg egy közelgő outdoor programra akarod felhívni a figyelmet, akkor csak küld el azt az outdoorsportok@gmail.com e-mail címre és feltesszük a blogra.

HTML

Csavargás az Alpokban - 4. rész - A Hirschbichl-hágó

2007.12.04. 07:00 Arpesz

Ötödik nap - 2007. május 2. - Szerda


Emberek hangját hallom, turisták mászkálnak a bobpálya mellett. Na szép, biztos felfedeztek minket. És akkor mi van? Árpád, ne aggódj már annyit! Most már akkor sincs semmi, ha felfedeznek minket, és kihajítanak innét. Ebben az esetben - Bander ötletére - értetlenkedést, és nyelvtudatlanságot tettetünk volna. De látogatónk nem szólnak hozzánk, miért is tennék. Összepakoljuk magunkat, és legurulunk Königssee-hez. Sajnos nem a bobpályában, pedig jól emlékeztem, lejjebb tényleg simán ki tudtunk volna jönni belőle. A tó csodaszép erről az oldalról, sajnos tegnap délután nem jártunk ezen a partszakaszon, pedig innen látni a falut, a szigetet, és Kelet felé a hegyeket. Pedig akkor lehetett volna jó panorámaképet készíteni, most szembesüt a Nap. És még egy madár is belerepült.
Königseeről kiérve eszembe jut, hogy még nem nulláztam le a kilométerórámat, most megteszem, de elnyomok valamit, nem mér többé, és csak villognak rajta a számok. Új még, erre az útra vettem, és még nem tanultam meg kezelni. Ki kell vennem az elemeket, hogy magához térjen. Éhgyomorral tekerünk, Berchtesgadenben nem esik útba közért, lefordulunk Ramsau felé a körforgalomnál. Üres hassal nem a legjobb dolog tekerni, remélem mielőbb jön szembe egy BILLA, vagy SPAR, ahol betankolhatunk kajából, mert mostanra igen kifogytunk. A boltra Ramsauig kell várnunk, itt először egy pékséget találunk, ahol most végre sikerül egy olyan kenyeret venni, amiben anyag is van, kb. 75 deka, és 2,60 Euro volt. Eszméletlenek az árak a mi pénztárcánkhoz, de hát ez van, muszáj megvenni, különben éhen halnánk. Különben meg még így sem olyan költséges ez az út, hiszen a kaján kívül másra nagyon nem költünk. Kicsivel a pékség után találunk egy térképet, ami hála az égnek jelöl egy élelmiszer boltot. Itt is van nem messze tőlünk. Sikerül először túlhajtani a kis bolton, de aztán megtaláljuk, és betérünk. Bander már bent van, én még csak a kormánytáskát szerelem lefelé, amikor egy fickó szóba elegyedik velem. Először németül próbál kommunikálni, de hamar átváltunk az angolra, hál’ isten azt is beszéli. Nem sok szót váltunk, csak a szokásos, honnan jöttünk, hová megyünk, hány kilométer, hát ez nagyon szép, derék, akkor sok szerencsét! :) Aztán később látom bent a boltban, hogy ez a figura az egyik alkalmazott, egy hölgyeménnyel együtt leltározzák a polcon lévő árúkat. Mindezt népviseletben teszik, bajor nadrág, meg minden. Jól bevásárolunk, sokáig tanakodunk, miket vegyünk, végül sikerül venni izomtibiket, Nutellát, kenőmájast, Brie sajtot, tejet, két zacskóslevest, na és ami a legjobban tetszett: tonhalkozervet. Még szerencse, hogy az előbb túlgurultunk a bolton, pont egy pazar kis, csorgó kutas, patakparti padnál fordultunk meg. Itt foglalunk most helyet, gyönyörű helyen reggelizünk. Körben hegyek, mi egy szép kis falu közepén, balra patak, jobbra az országutunk, előttem egy takaros kis templom a háttérben a havas csúcsokkal. Na és a tonhal citrommal... Hmmm, valami isteni! Hát itt vagyok a cimborámmal az Alpok közepén, kerékpárral, és éppen egy fennséges reggelit költünk el, egy kitudja, micsoda újabb kalandokat rejtő nap elején! Még kakaó is van, micsoda mámor. Hogy a Brie sajtot már ne is említsem. Utóbbit Rómába menet Roland útitársam szeretette meg velem. Ezek a reggelik valami csodálatosak. Bander a Nutellától van odáig meg vissza, meséli, hogy kisgyerek korában sosem ehetett belőle úgy, és annyit, amennyit szeretett volna. Most aztán kiélheti magát. Neki is nagyon tetszik a mai reggelizőhelyünk. Annyira, hogy miután befejeztük, még egy fagyit is toltunk szemben a cukrázdában. Jóval jobb közérzettel indulunk tovább. Ma vár ránk egy cirka 1100m-es hágó, 23%-os emelkedővel, aztán Ausztria, Zell am See. Onnan aztán nekivághatunk a Grossglockner Hochalpenstasse-nek, akár már holnap. Úristen, de közel van már. A nagy cél, egy álom, lassan karnyújtásnyira. Mégis távolinak tűnik, egyrészt azért, mert lélekben még nem sikerült idáig jutnom, ahová fizikailag már eltekertünk, másrészt meg mert még odáig is sok van hátra. És nem tudjuk mi, csak egy térképünk van róla, és sejtésünk. Ez is a szép az egészben. Nem csoda, hogy nem sikerül felfogni azt, ami egy ilyen túra alatt történik velünk. Talán majd csak akkor, ha hazaértünk, és eltelik egy kis idő, sikerül leírni az egészet, sikerül elhinni a fényképeket nézve, hogy bizony eltekertünk idáig, feltekertünk ezekbe a hágókba. Ezek a pillanatok olyanok, hogy számomra képtelenség őket teljességgel megélni. Túl szép, és túl sok ez egyszerre ahhoz. Már jópár napja túlcsordultam. Azért ettől nem vagyok szomorú, csak kb. állandóan azon kapom magam, hogy na, ez a pillanat megint olyan, amire sokáig fogok emlékezni.
Például amikor Ramsau után megpillantottuk a Hintersee-t. Már az odavezető út se volt semmi, de a tó még inkább lenyűgözött. Nem győztem eleget fényképezni, sajnos a mögötte lévő hegyek olyan magasak, hogy nem férnek bele a fektetett képekbe, így nem tudok panorámaképet készíteni. A tó után valamiféle nemzeti park jött, fából faragott állatok, gyönyörű fenyves, amolyan parkszerű, ritkásra hagyott fák, mint valami kert, csak épp óriás fenyőkkel. És ennek a közepén visz a kis aszfaltcsíkunk, immár az autóktól teljesen lezárva. Még mielőtt teljesen elhagyjuk a civilizációt, megkérdezünk embereket, hogy ugye erre lehet átjutni Ausztriába?! Egy biciklis bácsika elmondja, hogy jó úton járunk, még a hágó nevét is mondja, sőt még azt is, hogy ha a túloldalt kiértünk a főútra, Zell am See balra lesz. A táj túlontúl szép, már megint, mint valami mesében. Már megint áradozom. Zenét hallgatunk, nekem rögtön egy U2 szám jön be, illik ide, eufórikus hangulatba kerülök tőle ebben a nagy napsütésben. Közben már félmeztelenre vetkőztünk. és így tekerünk a napsütésben. A fák felett ott magasodik a havas gerinc. Balra, és jobbra is, mi meg toljuk a völgyben előre. Nem látszik magasnak a hágó. Csak a vége lesz meredek, addig szépen egyenletesen vesszük fel a szintet. Viszont a meredek, az valóban meredek, jön a 23%, iszonyatos. Egy darabig nyomom neki a nyeregből kiállva, de aztán feladom. Leszállok, és tolom, ez nem nekem való. Egy éles balkanyarban Bander bevár. Aztán mikor odaérek, látom, hogy nem is engem várt meg, hanem egy faszállító teherautót, ami lefelé tart az utunkon. Motorfékkel, hangosan, nem gyengén óvatosan. Végre elmegy mellettünk, irány tovább. Én tolom újra. Észreveszem, hogy nem mér a kilométerórám. Valószínű egy bizonyos sebesség alatt egyszerűen nullának veszi a sebességet. Bander iszonyatosan zihálva elmegy mellettem. Nem sokkal gyorsabban tud haladni, mint én tolva. Kegyetlen durva lehet. Nekem ezt nem bírná a térdem, még ha talán fel is tudnék menni, nem kockáztatom meg, hogy szétzúzzam magam a Glocknerra. Felérünk a meredek tetejére. Kis mezők, az út már csak lankás. Gyönyörű a táj. Javaslom Bandernak, hogy öltözzünk fel a lefeléhez kicsit, de azt mondja, ő még nem veszi fel a melegítőjét. És milyen igaza van, mert még nem értünk fel, újabb felfelé jön. Ez most már nem olyan durva, 15 és 20% között lehet valahol, úgy döntök, hogy én is megtekerem. Sikerül is, nem volt olyan komoly. Azért a halszálka az befigyelt megint.
Fent vendéglő vár ránk, kint az asztaloknál 3 fiatal srác Radlert iszik. A kerékpárparkoló mellett tábla hirdeti: Radler Tankstelle, azaz kerékpáros benzinkút. Mind a ketten tudjuk, hogy ez most nekünk is szól, itt muszáj innunk egy sört. Előre félek az ártól, és bizony mellbevág a 3 Euró egy korsóért, de hát ez van. Legalább nem dimbulunk el a sok sörtől. Mert, ha itt most magyar árak lennének, bizony nem egyet innánk. Bander szívesen inna több sört, de ilyen áron egy is sok most nekünk. Azzal "vígasztalom" - idézőjelben, mert valójában semmiféle vigasztalásra nem szorultunk ekkor. -, hogy majd visszajövünk még egyszer ide, és annyi sört iszunk, amennyit csak szeretnénk, és nem fog fájni az ára egy cseppet sem, mert megengedhetjük majd magunknak. Úgy legyen! Legyen ez is úgy, ahogy ez az út is. Egyszer egy szép napon elkezdtem nézegetni a térképet, a hágókat, és jöttek az álmodozások. Aztán ahogy múlt az idő, egyre komolyabban gondolkodtam egy ilyen kerékpártúrában. És most itt vagyunk, és isszuk ezt a csapolt Zipfert a német-osztrák határon 1153m magasban, ahová kerékpárral jöttünk fel. Hát érdekel valakit, hogy 3 Euró a sör, és csak egyet ihatunk? Nem! Süt a nap, és gyönyörűek a hegyek. Ahogy elindulunk, rögtön meg is állok kicsit feljebb egy pihenőnél, és lefényképezem a vendéglőnket a hegyekkel, és a fenyvesekkel. Az út szélén mókásra faragott faszobor, nagyon kreatív. Ez a vendéglő valami rossz tréfa volt itt, mert innen még felfelé megy az utunk. Na, nem is olyan rossz tréfa, hál' isten csak 1183m-ig kell továbbkapaszkodnunk, hogy felérjünk Hirschbichl hágójába. Eszméletlen szép lefelé vár ránk. Újabb hegyek tárulnak elénk, szemből süt a nap, de még annyira magasról, hogy nem fedi árnyék a szemközti hegy felénk eső oldalát. Nehéz leírni ezt az egészet, meg amit éreztem közben. Leginkább csak fényképezni tudtam a tájat, és az érzést hagyni magamban, ahogy van. Pedig nem lett volna rossz leülni kicsit, és csak úgy csodálni a tájat. De hát Zell am Zee-be kell érnünk, és ezen most éppen segít a gravitáció is, úgyhogy száguldás. Eszméletlen az út lefelé, van, hogy bal oldalt egy sziklafal magasodik az út fölé, jobbra pedig csak egy szalagkorlát választ el minket a szakadéktól. Leérünk egy kis házhoz, egy térkép van az oldalon, megtudom, amit már sejtettem, itt lehet lekanyarodni egy kis duzzasztott tó felé. Mennyit néztem már ezeket a helyeket otthon a térképen. Mennyire nem tudtam elképzelni... És amit el tudtam, az sem olyan most a valóságban. Még sokkal szebb. Újabb lefelé jön, Bander újra sebességrekordot akar dönteni, rossz nézni, hogyan zúzza lefelé. Persze ő sem engedi el magát teljesen, nem is lehet, mert vannak hajtűkanyarok. Kapaszkodni kell a fékekbe. Különben végünk is lenne. Leérünk egy lankásabb részre. Szemben azok a hegyek csodálatosak. Nem bírok betelni a látvánnyal, és eleget fényképezni. Megkérem Bandert, hogy legyen partner a "spontán" csoportképkészítésemben is: leteszem egy útszéli karóra a fényképezőt, beállítom a maximális 30 másodperces időzítést, és hogy három képet készítsen. Előregurulunk egy kicsit, majd megfordulunk, hogy szembe legyünk a fényképezővel. Háttérben a hegyek, mi pedig biciklizünk egymás mellett felfelé. Remek képek lettek, sikerül mind a három, otthon majd kiválasztom, melyik a legjobb, talán ez jó is lesz borítónak. Mi legyen az úti beszámoló címe? Ketten az Alpok ellen? Leérünk a főútra. Hosszú egyenesek jönnek, jobbra mező, balra a kis erdősávban bringaút. De akkor miért nem ott megyünk? Egy arra alkalmas helyen átvágunk a nekünk épített útra, így már sokkal jobb. Az eddigiekhez képest viszonylag unalmas szakasz következik, csak valamiféle hegyoldalba épített cső, és felvonó rendszerrel találkozunk, aztán egy golfpálya, és egy lovarda látványában gyönyörködhetünk, na és persze jobbra-balra nagy hegyek, de ezt már megszoktuk.
Saalfeldenben jól elkavartunk, a második leszólított járókelő végre helyre tett minket, kikeveredtünk egy útra, ami már kivitt a főútig, végre egy tábla: Zell am See 14km. Bemegyünk az itt található Intersparba, veszünk még egy kis kenyeret, 4 izomtibi pudingot, 4 dobozos Steigl-t, egy a Putterer See-nél már megismert 3 Stück pulykahúst, hozzá grillgewützen saltot, Brie sajtot, tunát, citromos nápolyit. Viszont egy ekkora batár nagy áruházban nem találok citromos teagranulátumot, ami felbosszant kicsit, mert jó lett volna a nagy csúcstámadásra. Zell am See-ig kellemeset tekergünk a bringaúton, mikor beérünk a településre, Bander bemegy egy benzinkúthoz megnézni egy térképen, merre is vannak kempingek. Nekünk a tó déli részén lenne jó, onnan közelebb van a hágóút. Van is egy kemping a tó délkeleti részén, elindulunk azt megkeresni. Megtaláljuk a Thumersbach kempinget, egész barátságos, egy lovarda szomszédságában van. Rálátni a tőlünk délre lévő hegyekre. Holnap azok között fogunk bringázni! Bander lezsírozza, hogy csak 8 Eurot kelljen fizetnünk összesen az egy éjszakáért. Diákjegy ;) Van egy kis épület, ami a vizesblokk is egyben, illetve van egy társalgó része is, egy szoba asztalokkal, és székekkel. Nekünk étkezőnek tökéletesen meg fogja tenni. Rövid tanakodás után egy kisebb sövény mögé állítjuk a sátrat. Van egy kis szél, nem olyan vészes, de nem is bíztató, ezért döntöttünk végül e mellett a hely mellett. Az egyik mosdókagylóban kimosom a gatyáimat, és a zoknijaimat. Melegvízben, többször átöblítve, tusfürdőt használva tisztítószerként. Mostanra már nem sok tiszta ruhám maradt. Bander még egy-két ruháját is kimossa. A forró zuhany eszméletlenül jólesik, behozok a zuhanyfülkébe műanyag sámlit a mosdóktól, és beülök alá. Áááá, ez valami isteni, ez már nagyon hiányzott. Egész más érzés tisztának lenni. Holnap jön a nagy nap, egy régi álom, már egész közel! Bander nagy piros szatyrába, amiben eddig a hálózsákja, és a matraca volt tartva az eső ellen, most belepakoljuk az összes élelmiszerünket, és bevisszük a társalgóba. Csak mi vagyunk itt. Főzünk egy levest, közben izomtibor pudingot eszünk. A leves műanyag, és túl sós, főleg az alja, de most ez is nagyon jól esik. Ideje újra húst sütni! Ezt már nem idebent csináljuk, a levest is odakint kellett volna, nem örülnének neki a kempingesek, ha meglátnák, hogy odabent gázfőzőt használunk. Kint a ház oldalában is vannak asztalok, körberakjuk polifoammal a gázfőzőt, hogy ne rontson a hatásfokán a szél. Szépen sülnek a húsok. A második szeletnél kifogy a gáz. Hozom a cseretartályt. Leszedjük a fejet, nem ugyanolyan a tartály, mint amit én hoztam. Pedig előzőleg még valami szabvány számot is egyeztettünk telefonon Banderral, és formára is úgy emlékezett, hogy olyan palack kell bele, ami nekem van. De ez nem olyan, meg vagyunk lőve vele. Bandernak kék, szelepes palackos gázfőzője van, az én palackom pedig tűs főzőhöz való. Ezt jól benéztük. Mindegy, most már ez van, holnap veszünk palackot, ma meg megesszük azt a húst, ami már megsült. Meg még hozzá egy kis kenőmájas kenyeret. Van még kajánk bőven. Evés közben jó hangulatban beszélgetünk, sokkal kellemesebb itt, mint a sátorban gubbasztani. Későre jár, holnap nagy nap, rá kell pihenni. Visszapakoljuk a rengeteg cuccot az asztalról, és bemászunk a sátrunkba. Végre asztalon írtam naplót, mennyivel jobb volt így.

Schönau am Königssee - Berchtesgaden - Ramsau - Hintersee - Hirscbichl-hágó (A) - Weissbach bei Lofer - Saalfelden - Zell am See

Összes megtett táv: 499 km
Mai megtett táv: 71 km
Max. sebesség: 46 km/h
Nettó átlagsebesség: 15 km/h
Nettó idő: 4 óra 42 perc

Szólj hozzá!

Címkék: ausztria németország kerékpár élménybeszámoló kerékpártúra

A bejegyzés trackback címe:

https://outdoor.blog.hu/api/trackback/id/tr55238603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása